A cím ezúttal a szó szoros értelmében értendő, és nem negatív szempontból. A HM Védelemgazdasági Hivatala ugyanis ajánlatot kért „füstképző pirotechnikai eszköz” beszerzésére a magyar Gripen-ek számára. Hogy miről is van szó, az a következőkben olvasható.
A repülőnapok látogatóinak szórakoztatására a szervezők mindig látványos programokat igyekeznek biztosítani. Az átlagos bemutató repülések közül kiemelkednek a műrepülő csoportok produkciói, amelyekben komoly szerepe van a különböző színű füstcsíkoknak. Ezeket a hajtóművek fúvócsövébe beporlasztott olaj segítségével hozzák létre, ami ugyan nem kimondottan környezetkímélő, de nagyon látványos és egyelőre még nem ütközik szabályokba.
A „szóló” vadászgépek bemutatóját is igyekeztek látványosabbá tenni, de úgy, hogy ennek biztosításához ne kelljen átalakításokat végezni, hiszen az „airshow” másnapján már lehet, hogy az adott gépnek készültségi szolgálatot kell ellátnia otthoni bázisán. Amíg a „Thunderbirds” vagy „Red Arrows” csoportok speciálisan átalakított gépekkel repülnek, addig a kisebb országok légierőinél maximum a bemutatóra kijelölt, de teljes harcászati kapacitású gépek festését változtatják meg átmeneti időszakra. Repüléseik látványosabbá tételéhez az amerikai Sanders Aircraft Technologies cég kifejlesztette a „Smokewinder”-t, amelyet a vadászgépek rakétaindító sinjeire lehet felszerelni. Az eredeti cél nem elsősorban a szórakoztatás volt, hanem a fejlesztések során az aerodinamikai jelenségek „vizualizálása”, vagyis láthatóvá tétele. A gépek különböző pontjain elhelyezett füstgenerátorok ugyanis kiválóan alkalmasak gyakorlati körülmények között a keletkező örvénylések helyének meghatározására. A Sanders cég hasonló célú, de más kialakítású eszközeit még a nagyméretű utasszállítók tesztelésekor is igénybe veszik, ami nagy segítséget jelent pl. a biztonságos felszállási időközök meghatározásához.
A „Smokewinder”-t azonban kizárólag katonai felhasználásra tervezték, segítségével könnyebbé vált a tesztrepülések földi kamerákkal történő követése, és légiharc gyakorlatok során is hasznos segédeszköz, valamint kondenzcsík hiányában nagy távolságból láthatóvá tehető a repülőgép. Az utóbbi években azonban leggyakrabban repülőnapokon lehetett találkozni a „Smokewinder”-el. A rakéta formájú eszköz többféle változatban készül a megrendelők igénye alapján. A Sidewinder illetve francia Magic rakéták indítósinjeivel kompatíbilis. Hossza 3,27 méter, vezérsíkjainak fesztávolsága 0,56 méter, átmérője 0,18 méter tömege pedig feltöltött állapotban 91 kg, azaz fizikai paraméterei nagyrészt hasonlóak a Sidewinder rakétáéhoz.
Felépítése nagyon egyszerű. A hengeres könnyűfém ötvözetből készült test orr része leszerelhető, itt helyezték el a földi tesztelés során szükséges jelzőlámpákat és hálózatvédő automatákat. Ezek mögött szerelték be a 4,5 literes befogadó képességű benzintartályt illetve annak elektromos szivattyúját , majd ezt követi a 23 literes olajtartály és a másik szivattyú. A hátsó szekcióban található az égőtér illetve az olaj porlasztására szolgáló kilenc fúvóka. Kívül a vezérsíkok között helyezkedik el a levegő beömlőnyílása, ez az egész szerkezet egyetlen szabályozható eleme, az áteresztő képességét mechanikusan lehet változtatni a földön.
Üzembe helyezéséhez a minimálisan 180 km/h sebességgel haladó repülőgép pilótája megnyomja, majd elengedi a botkormányon lévő rakétaindító gombot. Ekkor a „Smokewinder” égőterében lévő gyújtógyertya egy feltöltött kondenzátor segítségével szikrákat gerjeszt és meggyújtja az elektromos szivattyú által továbbított benzint. Az égés megindulása után kap áramot az olajszivattyú, amely az égőtérbe továbbítja porlasztókon keresztül az olajat, amely nem ég hanem elpárolog és megkezdődik a füstképzés. A rendszer kikapcsolásához a pilóta újra megnyomja a rakéta indító gombot, ez megszakítja a szivattyúk elektromos táplálását. A továbbra is átáramló levegő „kiszellőzteti” a maradék benzint és olajat, illetve lehűti az égőteret. 15 másodperces szünet után a füstgenerátor újra indítható, bármennyi alkalommal, erre vonatkozó korlátozás nincs. A minimális sebesség mellett meghatározták a maximálist is, az eszköz csak 0,8 Mach alatt használható, mivel ennél nagyobb torlónyomás esetén már nem stabil az égőtér működése. Maga a „Smokewinder” masszív szerkezetű, így üzemen kívül akár 2 Mach sebességgel is repülhet a hordozó repülőgép.
A két füstgenerátor párhuzamos működéséhez egy kis átalakítás szükséges a repülőgépeken. Mivel a rakéta indítógomb csak az egyik indítósinhez küld elektromos impulzust, ezért a fegyverrendszer reléi közé be kell szerelni egy rövid áthidaló kábelt, amely mindkét sin számára biztosítja a jelet.
Műszaki probléma esetén, ha a szivattyúk nyomása nyolc másodpercen keresztül eltér az ideális 7 bar-tól , akkor a rendszer automatikusan kikapcsol. Kisebb működési anomáliák néha észrevehetők a légibemutatókon, amikor átmenetileg csak az egyik füstgenerátor működik. A füst sűrűsége, eloszlási sebessége nagyban függ az alkalmazott olajtípustól, a Sanders dokumentációja szerint az ideális a Texaco Canopus 13, míg a benzin bármilyen lehet, de a repülőgépek üzemanyagául szolgáló kerozin alkalmatlan.
Egyszeri feltöltéssel a „Smokewinder” hét percen keresztül képes füst előállítására, ami bőségesen elegendő, hiszen a vadászgépek műrepülő bemutatója ritkán tart ennél hosszabb ideig, ráadásul közben nem is kell folyamatosan használni.
A füstgenerátor fúvócsöve egyenes áramlású szokványos kialakítású, így az elpárolgott olaj örvénymentesen távozik belőle. Ennek látszólag ellentmond, hogy főleg nagy állásszög repülésnél a füst azonnal hatalmas örvénylésbe kezd, ennek kizárólag aerodinamikai okai vannak. A szárnyvégeken ugyanis az alsó felületnél létrejövő nyomásnövekedés a felső alacsonyabb nyomású részre akar kerülni, ami folyamatos örvénylést kelt, és ez jól látható a füst által.
A „Smokewinder” fel és leszerelése nagyon hasonló módon történik, mint a Sidewinder rakétáé, és ugyanott található az elektromos csatlakozója is, amelyen keresztül a szivattyúk működéséhez szükséges 28V-os egyenáram, illetve a vezérléshez igényelt 115V 400Hz váltóáram jut át.
A szárnyvégen lévő indítósinekre szerelhető füstgenerátor „jobbos” és „balos” kialakítással készül mivel a vezérsíkok között alul található a levegő beömlőnyílás. A szárny alatti felfüggesztőkre szerelhető példányok azonosak, ezeket alkalmazzák pl. a francia Mirage gépek és az Eurofighter is. A „Smokewinder” számos harcigép típuson szerepelt már, meglepő módon az oroszok is megvásárolták és használják a MAKS kiállításokon. A magyar Gripen.ek esetében sem beszélhetünk teljes újdonságról, ugyanis 2013-ban a kecskeméti repülőnapon már láthattuk, akkor a svédektől kaptuk kölcsön a Smokewinder-eket.
