Repülés, repülőgépek

jetplanes

Fairford 2016

2016. augusztus 30. - stonefort2

                                             

 

                                                        

Az angliai Fairfordban évente megrendezett nemzetközi légibemutató méltán érdemli ki a világ legnagyobb ilyen jellegű rendezvényének címét. Évről évre azonban nehéz egyedülálló programmal kiszolgálni az egyébként ebből a szempontból elkényeztetett szigetországi repülésrajongókat. Ez nem is mindig sikerül, ha most nem  szerepelt volna az amerikai újdonság, az ötödik generációs F-35-ös,  a rendezvény csak a méretével és nem a felhozatalával emelkedett volna ki a többi hasonló közül.

dsc_1369.JPG

Sajnos erősödik az a tendencia, ami a vékonypénzű látogatókat irritálja, brutális lehúzás tapasztalható a belépőjegyek és szolgáltatások költségei terén. Ugyancsak zavaró, hogy irreálisan nagy területet zárnak el a nagyközönség elől a VIP és a többet áldozni képesek számára, akik még 500 Font árú (!) egy személyre szóló belépőjegyet is válthatnak. Ezért aztán pincér hordja nekik a sört és tolongás nélkül élvezhetik kényelmes nyugágyban  a repülő programot az első sorból.

dsc_1322.JPG

A nyugat-európai tömegrendezvényeket veszélyeztető tendenciák miatt a belépés kissé lassú volt, hiszen mindenkit átvizsgáltak. Aztán a reptéren belül már könnyebb volt a helyzet, például a közönséget a futópályától elválasztó kordon két 5 mm vastag madzag volt nem úgy mint mifelénk, ahol két méteres vasrács teszi lehetetlenné  a fotózást. A kordon mentén 50 méterenként üldögéltek katonai középiskolás gyerekek, akiknek annyi volt a feladata, hogy a szél által elragadt nejlonzacskókat elkapják, és ha esetleg valaki belül akar kerülni, arra rászóljanak.

4.jpg

Az idei angliai légi bemutatók szervezői számára a hatóságok szigorúbb repülésbiztonsági előírások betartását tették kötelezővé. 2015 augusztusában ugyanis a Shoreham-ben megtartott bemutatón egy régi Hawker Hunter a repülőtér mellett forgalmas útra zuhant, ahol megölt 11 embert és megsebesített további 16-ot. Fairfordra azonban csak kisebb mértékben vonatkozott a szigorítás, mivel a reptér közvetlen közelében csak kevesebb lakott település található. A szpotterek nagy szerencséje, hogy a reptér megközelítése keleti irányból a pályavég mögött keresztben húzódó úton történik, ahol ezért nem lehet korlátozni a forgalmat. Mivel itt a leszálló gépek már nagyon alacsonyan vannak, ez okozhat veszélyhelyzetet, amire a drótkerítésen tíz méterenként elhelyezett felirat figyelmeztet, nem sok eredménnyel, hiszen ez a legjobb fotós hely. Ennek megfelelően szpotterek százai folyamatosan itt tartózkodtak, ráadásul ingyen, és az élelmes vállalkozóknak köszönhetően még az enni és inni való is biztosítva volt.

dsc_1375.JPG

Az idei RIAT (Royal International Air Tattoo) résztvevői 23 országból érkeztek, ezúttal sajnos magyar repülőgépeket nem láthattunk. Az esemény „sztárjai” kétségtelenül az egyben legcsúnyább repülőgépek voltak, vagyis a Lockheed Martin F-35-ösök, amelyekből nem kevesebb mint hat példány érkezett a tengeren túlról. Az USAF állományából három hagyományos módon fel- és leszálló F-35A települt át az arizonai Luke légi bázis 61. „Top Dogs” századától, ahol a típus oktató pilótáinak kiképzése folyik. A röviden startoló és függőlegesen leszálló F-35B típusból ugyancsak három példány repülte át az óceánt légi utántöltő gépek támogatásával, kettő a tengerészgyalogság kaliforniai Beaufort légi bázisának VMFAT-501 „Warlords” századához tartozott, egy pedig a Royal Air Force tulajdona, amely azonban még egy jó darabig az USA-ban üzemel majd tesztelési és kiképzési feladattal. 

13.jpg

A típusnak azonban nem ez volt az első európai bemutatkozása, a nyár elején ugyanis  Leeuwarden-ban a szerencsések már láthatták a holland légierő két F-35A gépét. Fairfordba most újra elküldte az USAF a másik ötödik generációs típusát az F-22 Raptor-t is, ellenben a régebben megszokott és nagy sikert arató orosz harci repülőgépek most is hiányoztak, hiszen részvételüknek komoly politikai akadálya van.

Mivel részvételünket három napra terveztük, ezért az elsőt a pályavégnél a  kerítésen kívül töltöttük. Itt olyan rendkívüli dolgokat tapasztalhat meg az ember, mint például a Raptor 1 Mach közeli áthúzásának lökéshulláma, de az egyszerű leszállók közelsége  is nagy élmény.

dsc_1163.JPG

A szombati nap elején a statikus látnivalók sokaságát vettük szemügyre. A „piros” bejárat közelében volt a brit hadsereg bemutatója, ahol messziről feltűnt egy eredeti orosz SA-8-as önjáró légvédelmi rakétaindító. Nem közismert, hogy a briteknél is létezik egy olyan katonai szervezet, amely a zsákmányolt idegen fegyverek analízisét végzi, hogy ennek alapján egy következő konfliktusban hatékonyabban harcolhassanak ellene. A SA-8.as mellett állt egy felfújható Sz-300-as radarjármű, ami a megtévesztést szolgálja. Keleten és nyugaton is alkalmaznak hasonló eszközöket a felderítés becsapására, messziről csak nehezen különböztethetők meg a valódi és a fals célok. Ugyanitt volt a tűzszerész szolgálat bemutatója is, ahol már hatástalanított eredeti orosz légibombákat  állítottak ki. Láthattuk ugyanakkor a legmodernebb eszközöket is. A RAF állományában nemrégiben rendszeresített amerikai Paveway IV bomba kettős irányítási módozattal rendelkezik, célba juttatható passzív módon a GPS műholdas rendszer jelei alapján, ekkor nem korlátozza az időjárás. Ugyanakkor a pontossága némileg rosszabb, de még így is pár méteren belül csapódhat be a cél mellett. Párhuzamosan használható a pontosabb félaktív lézeres önirányítás is, amihez a hordozó repülőgép célzó konténere vagy előretolt földi JTAC egység lézeres célmegjelölője végzi a rávezetést.

dsc_1321.JPG

Ahogy az a hasonló rendezvényeken megszokott, itt is nagy figyelmet fordítottak a gyerekek, fiatalok érdeklődésének felkeltésére, hiszen belőlük lesznek a jövő katonái. Életnagyságú Chinook makett, eredeti Red Arrows festésű Hawk állt az érdeklődők rendelkezésére. Természetesen korlátozott volt viszont a kiállított aktív repülőgépek megközelítése. A kordonon belülre csak néhány helyen lehetett jutni, mint például a Mildenhallból átrepült amerikai MV-22A Osprey, több C-130-as, vagy éppen az ausztrál KC-30 esetében. Utóbbi különösen érdekes és ritkán látott Európában, legalábbis a gyártás idején kívül. A sorunkat kivárva bejuthattunk az új légi utántöltő pilótafülkéjébe, ahol azonban nem tudni mi okból, de nem engedték a fotózást. Pedig a műszerfal alig különbözik az utasszállító A330-asokétól, a fej feletti panelen az üzemanyag rendszer kapcsolói térnek el. A pilóták mögötti tér azonban  átalakult, hiszen itt foglal helyet a tankolást végző operátor, aki monitorokon keresztül figyeli a gép mögött vagy mellett repülő, üzemanyagra váró gépeket. Az ausztrál KC-30-as mindkét féle légi utántöltési módszert alkalmazhatja, a szárnyvégei alatt hordozza a hajlékony tömlős tölcséres rendszer konténerét, a törzsvég alatt pedig a merev csöves berendezés látható. Utóbbit az F-111-esek kivonását követően is alkalmazhatják, hiszen az E-7 Wedgetail légtérellenőrzőknek erre van szüksége. A jövőben rendszeresítendő F-35-ösök is hasonló módon vételezik az üzemanyagot, a jelenleg rendszerben álló Hornet-ek és Super Hornet-ek, azonban a tölcséres megoldást alkalmazzák. A KC-30-as másodlagosan csapatszállításra is alkalmas, azonban az utaskényelmi berendezések egy része hiányzik, például nincs utaskísérő hívó rendszer és egyéni szellőzés, stb.

3.JPG

Noha fizikailag távol állt, mégis most illik említeni a RAF Voyager gépét, amely feladatát és kialakítását tekintve nagyon hasonló az ausztrál KC-30A-hoz. Ugyanúgy az A330-as tanker változatáról van szó, azzal a lényleges különbséggel, hogy a merev csöves rendszer hiányzik róla, a törzsvég alatti „boom” helyén is egy kiengedhető tömlő található. Az utántöltés vezérlése hasonló, azaz már nem a törzsvégben hasal az operátor, mint a régi KC-135-ösök esetében, hanem a gép alján lévő kamerák képe alapján monitorok segítségével történik a légi utántöltés.

A kategória harmadik „nagyvasát” is láthattuk, a japán légierő KC-767-ese viszont csak a merev csöves rendszert alkalmazza, hiszen a légierő harci típusai számára ez szükséges.

Idén 60 éves a német Luftwaffe, ebből az alkalomból több repülőgépüket is különleges díszfestéssel látták el. Messziről feltűnt az élénk kék színű Typhoon, és a fehér C-160 Transall, amelyeken az évfordulóra emlékeztető feliratok látszottak. A szokásos Typhoon-ok sokaságából kitűnt a spanyolok gépe, amelyet némi humorérzékkel egy ódivatú úriemberhez tettek hasonlatossá, kartonpapírból készült cilinderrel, szmokinggal, és monoklival.

2.jpg

Kiállították az amerikai Textron Scorpion könnyű harci gép prototípusát is. Az évek óta repülő, nagyon ígéretes típusra azonban nincs megrendelés, noha nagyon kedvező költségek mellett biztosít korszerű csapásmérő képességet. A szárnyai alatt lévő hat felfüggesztési pont ezúttal is tele volt fegyver makettekkel, a brit Cobham cég például megalkotta számukra azt a dupla bombazárat, amely a GBU-39 SDB rögzítésére szolgál. Ugyancsak hat ponton hordozhatja fegyvereit az amerikai AT-6B, amely a Kanadában kiképzett magyar pilóták által jól ismert T-6 Texan II könnyű harci változata. Ezt a gépet is láthattuk már több kiállításon., ezúttal a szárnya alatt egy új típusú kisméretű elektro-optikai célfelderítő és megjelölő konténert is hordozott.

A RIAT-on rendszeres látvány a svéd JAS-39 Gripen, amely szerepelt ezúttal is, de eltérő konfigurációban. A svéd légierő az első, amely rendszerbe állította 2016 júniusában a közös európai fejlesztésű Meteor látóhatáron túlról bevethető légiharc rakétát, amelynek gyakorló változata ott volt a kiállított kétüléses „Delta” szárnya alatt. Ugyancsak felszerelték a gépre az érkezést követően a BRU-61-es négyzáras bombatartót és az SDB maketteket, ezek éles változatát is bevetheti a gép az újonnan bevezetett MS20-as szoftver csomag segítségével. A Tornado, Hawk, F-15, F-16, Alpha Jet, stb. gépek sokaságából kitűnt két öreg „csataló” a görög légierő korszerűsített F-4E Phantom-jai. A hetvenes éveket idéző típus azonban a kilencvenes évek képességeivel rendelkezik, hiszen orrukban a Hornet-ek fedélzeti radarja az APG-65-ös üzemel, és rendelkezésükre állnak az AIM-120 AMRAAM rakéták, ezen felül alkalmasak precíziós csapásmérésre is.

12.JPG

A repülésre elkülönített gépek három különböző zónában voltak elhelyezve, ezek közül az egyik a kiállítási terület nyugati felében volt, ahol viszonylag közelről lehetett szemlélni a gépek előkészítését, indítását, fogadását. Itt parkolt a francia Ramex Delta csapata, a három (egy tartalék) Dassault Mirage 2000N vezére új festéssel lett ellátva, a La Fayette század ugyanis idén ünnepli a centenáriumát. Az első világháborúban alapított alakulat önkéntes amerikai pilótákkal harcolt, ennek emlékére láthatók amerikai motívumok is a gépen.  A belga, török, lengyel és görög F-16-osok közül az utóbbi kettő légierő gépei nem szokványos konfigurációban készültek a bemutató repülésre, ugyanis hordozták a törzs felső részén az illeszkedő póttartályokat. A lengyel csapat csak nemrégiben alakult, noha a típust már tíz éve üzemeltetik, eddig azok nem tartottak szóló műrepülő bemutatót. A reptér átellenes végében lévő zónában kaptak helyet az amerikai Raptor-ok, a RAF Typhoon gépei, valamint a Red Arrows Hawk-jai. A harmadik zóna a pálya túlsó oldalán sajnos  fotózhatatlan távolságban volt.

dsc_0452.JPG

A brit bemutató csapat gépei mellett várakozáson felüli közelségből láthattuk viszont az F-35-ösöket. Mindkét verzióból átvontattak egy-egy példányt az üzemeltető katonák, akik szinte kivétel nélkül fiatal, húszas éveik elején lévő srácok voltak. Ez azért szokatlan, mert máshol általában nagy gyakorlatú sok típuson edződött „öreg rókák” kapnak lehetőséget arra, hogy az első külföldi bemutatón részt vehessenek, egy  új típussal, amely még kiforratlan, és bármikor produkálhat olyan meghibásodásokat, amelyre nincsenek felkészülve. A demo repülésekre azonban nem ezek a gépek, hanem a pálya túloldalán álló F-35-ösök voltak elkülönítve, és a teleobjektívek optikáján keresztül látszott, hogy ott sincsenek kiszolgáló eszközök a gépek körül. A legfontosabb „szerszám” egy ütés és vízálló laptop számítógép, amelyet egy kábellel csatlakoztattak a gép tankoló paneljához. Noha a pilótafülkében nem ült senki, a laptopról beindították a fedélzeti segéd gázturbinát, és távvezerléssel állították a gépet STOVL konfigurációba, azaz a pilótafölke mögött felnyílt az emelő légcsavar fedele, alul a kiáramló nyílás takaró lemezei, a fegyvertér ajtók, a hajtómű fúvócső burkolat. Érdekes módon a szereléshez és műszaki kiszolgáláshoz nyitható panelek nem a szokásos egy ujjas „békazárakkal” készültek, amelyekhez nem szükséges szerszám. Az alacsony észlelhetőség követelménye miatt a süllyesztett zárakhoz egy „T” kulcs szükséges, ezt használták a tankoló panel és a beépített kabinlétra fedelének nyitásához is.

p1130006.jpg

Az F-35-ösök természetesen fokozott figyelmet élvezetk nem csak a látogatók, hanem a biztonsági erők részéről is. A fegyveres őröknél volt egy érdekes, eddig nem szokványos eszköz is, a „drónelhárító” pisztoly. Mivel ellenőrizhetetlen mennyiségben terjedtek el a kisméretű kamerás repülő eszközök, nem lehetett kizárni annak lehetőségét, hogy valaki a kerítésen kívülről a zárt területek fölé irányítsa a drónját, ami veszélyhelyzetet okozhat. A kis magasságban repülő eszközöket a rendőrök egy hálót kilövő pisztollyal tehetik ártalmatlanná. Telepített formában ennél komolyabb eszközök is rendelkezésre álltak, amelyek a drónok vezérléséhez szükséges rádió jeleket blokkolják.

a_sarga_pisztoly_dronok_ellen_keszult.JPG

Nagy Britanniában nem véletlenül első számú beszédtéma az időjárás. Már máskor is meggyőződhettünk róla, hogy a műholdak, számítógépek ellenére az előrejelzés még egy napra előre sem megbízható, így volt ez most is. A szombati repülő programot csak halasztva sikerült elkezdeni az alacsony felhőalap miatt. A szóló bemutatók „lapos”, azaz függőleges manőverek nélküli programjához minimálisan 300 méteres felhőalapot írtak elő a repülésbiztonsági szakemberek, a kötelékekhez pedig 500 métert, ami nem állt rendelkezésre. A pályavégre gurult „Solo Turk” és a svájci légierő csapata a Patrouille de Suisse dolga végezetlenül oldalgott vissza az állóhelyére. Később már javult a helyzet, bár napsütésről  jóval később lehetett szó, akkor is csak rövid percekre.

dsc_0806.jpg

Talán furcsa ezt mondani, de néha már kissé unalmassá vált a Typhoon /F-16 dömping. Előbbiből ötöt, utóbbiból négyet láthattunk a levegőben, mindez nem tett jót a változatosságnak. De mint már említettük, nehéz dolga van minden esetben a szervezőknek, és nem mindig járnak teljes sikerrel. Most is volt több potenciális résztvevő, aki lemondta a tervezett részvételét. A vasárnapi programban már sikerrel résztvevő török gép néhány új manőverrel igyekezett színesíteni a megszokott programját, de az egyik leginkább látványos show elemet ők is nélkülözték. A repülésbiztonságért felelős bizottság ugyanis senki számára nem engedélyezte az infracsapdák alkalmazását, nehezen indokolható módon. Amikor ugyanis néha mód nyílt a függőleges figurák bemutatására is, akkor  ezeket veszély nélkül lehetett volna használni, hiszen lett volna elég idő a teljes elégésükre.

dsc_0449.jpg

A sok szokványos bemutató között kiemelkedett a RAF egyik Typhoon gépe, amely gyakorló fegyverzettel hajtotta végre programját. A gép törzse alatt négy Meteor rakéta volt felszerelve, a szárnyak alatt két közeli légi harcra szolgáló ASRAAM, kettő lézervezérlésű bomba, kettő póttartály és hat Brimstone földi célok elleni rakéta szerepelt, amelyek alig érezhetően rontották a manőver képességét. Ugyancsak fegyverzettel repült az amerikai haditengerészet F/A-18F Super Hornet vadászbombázója is, a hat AMRAAM és kettő AIM-9X a  gépet nem korlátozta az extrém állásszögű manőverek végrehajtásában. Manővereinek dinamizmusával kiemelkedett a mezőnyből a franciák Rafale-C gépe, és a svéd Gripen bemutatója is látványosra sikeredett.

Egyetlen „nagyvasként” az Airbus A400M repült, meredek emelkedésekkel és túldöntött fordulókkal, noha több országban komoly korlátozások vannak előírva a típusra átmeneti jelleggel. A hajtóművek áttételházának repedése veszélyt jelenthet a repülésbiztonságra, de a bemutatón résztvevő gépet minden bizonnyal a szokottnál is alaposabban készítették fel. Az elmúlt évek népszerű résztvevői, például a Vulcan bombázó már nincs repülésre alkalmas állapotban, és jelenleg ez a helyzet az öreg második világháborús Lancaster bombázóval is, utóbbi egy motor tűz miatt lett időlegesen a földhöz szögezve.

Láthattuk repülni viszont a Mildenhallban állomásozó alakulat MV-22 Osprey billenő rotoros gépét, amely demonstrálta előnyös tulajdonságait, a repülőgépek sebességét és a helikopterek függeszkedési képességét is. Méretben hasonló a Chinook nehéz helikopter is, amely kategóriáját meghazudtoló manőverező képességgel rendelkezik. A brit pilóták függőleges manővereket is bemutattak a tandem rotoros géppel, amely akár tíz tonna terhet is a levegőbe emelhet szükség esetén.

dsc_0908.jpg

A keleti harci típusokat egyedül a lengyel MiG-29-es képviselte, a laikus közönség számára azonban a bemutató csoportok jelentik a legérdekesebb látványosságot. Fairfordban hagyományosan sok csapat szerepel, természetesen fő attrakció a hazai Red Arrows, amely azonban nem csak a szokásos programját mutatta be, hanem kötelékezett a jövő típusával, az F-35B-vel is. Az olaszok Frecce Tricolori együttesén kívül ott voltak a svájci F-5-ösök, a Jordán Sólymok, a horvát Vihar Szárnyai, és a lengyel Orlik csapat is. A kötelékek közé sorolható a brit tengerészet forgószárnyas Wildcat párosa és franciák Ramex Delta formációja is.

17.jpg

A beszámoló végére hagytuk a két legérdekesebb résztvevőt. Az USAF F-22 Raptor vadászgépe a szokásos nagy szögsebességű manőverezést mutatta be, amit a tolóerő vektoros kormányrendszer tesz lehetővé. A gép körül hatalmas párafelhők képződtek pár pillanatra, de nem csak a szárnyak és a törzs felett. A nagy sebességű áthúzás közben a gép alatt is láthatóvá váltak a kicsapódások, amikor a gép körül felgyorsuló légáramlat elérte a helyi hangsebességet. Az 1 Mach közeli sebesség bemutatása az USA-ban „divat”, szerencsére Fairford-ban láttunk hasonlót a lengyel MiG-29-estől és a francia Mirage-októl is. A Raptor vasárnapi bemutatója idő előtt befejeződött, ugyanis a pilóta rádión műszaki hibát jelentett és azonnal leszállt. Hasonló egyébként más típusokkal is előfordult, a görög Zeus csapat díszfestett F-16-osa helyett a tartalék gép szállt fel, és a szombati Red Arrows/F-35-ös kötelékhez társuló két Typhoon egyike sem tudott repülni műszaki ok miatt. A hibák közös jellemzője volt, hogy egyik sem hiúsította meg a gépek további szereplését, nagy valószínűséggel csak szenzor hibák, vagy szoftver anomáliák lehettek hasonlóképpen, mint ahogy az nap mint nap előfordul a magasan digitalizált utasszállító gépek esetében is.

14.jpg

Érdekes módon a megbízhatóság miatt kritizált F-35-ösök mindegyik tervezett feladatot lerepülték. A ronda gépekről az is elterjedt, hogy lomhák, lassúak, rosszul manővereznek. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, beszédes volt az a tény, hogy a starthosszuk a Raptor-é után a legrövidebbnek bizonyult. Ehhez márpedig erő kell, bár a demo repülésekhez minden valószínűség szerint nem voltak tele tankolva. A tényleges manőverező képességükről egyelőre nem alkothatunk képet, hiszen láthatóan óvatosan bántak velük, a hollandok az otthoni bemutatójukon jobban „megtépték” őket. Egyelőre azonban a biztonság mindent felülír, a kis magasságú műrepülésre még nem érkezett el az idő. Annyi bizonyos, hagy a közelmúltban nyilvánosságra került részletes adattáblázatok szerint az F-35-ös manőver adatai nem térnek el markánsan a többi élvonalbeli típusétól, és néhány esetben még jobbak is.

dsc_1052.jpg

Több közös áthúzás is szerepelt az új típus programjában, közösen a Red Arrows-al és Typhoon-okkal, géppárban a Raptorral valamint egy Duxfordból átjött P-51D Mustang-al. Csúnyaság ide, vagy oda, a földön a legtöbbet fotózott típusnak bizonyult az F-35-ös, amelynek STOVL változata természetesen bemutatta fontos képességét s függőleges leszállást. Brit földön a Harrier emléke még élénken él,  az utód  ezért is kelt nagy érdeklődést.

dsc_1059.jpg

A hagyományokhoz híven egy szakértőkből álló bizottság értékelte a látott bemutatókat, és kiosztotta az annak idején hozzánk is többször került díjakat.

A legjobb köteléknek a horvátok PC-9M gépekkel repülő Krilja Oluje-ét (vihar szárnyai) ítélték, a legjobb jet bemutató címét méltán a francia Rafale-C pilótája Jean Guillaume Martinez százados kapta. A legjobb egyéni bemutatót a svéd Gripen hajtotta végre, ülésében Peter Fallén századossal,  a legjobb tengeren túli demo repülésért járó elismerést a Ramex Delta csapat zsebelhette be. Ugyanők kapták a legszebb díszfestésért járó díjat is. Hogy a hazai résztvevők se maradjanak trófea nélkül, a fegyverterheléssel repülő Typhoon pilótája Nat Makepiece is haza vihetett rangos elismerést.

dsc_0570.jpg

A 2016-os RIAT szerencsére eseménymentesen (most a rep eseményekre, azaz balesetekre gondolunk) zárult a nyár eleji pech széria után, ami a különböző bemutató csoportokat érintette. A régebbi hasonló eseményekhez képest kevesebb repülőgép, kisebb típusválaszték szerepelt, és nem láthattunk harcászati bemutatókat sem, de mindezek ellenére főleg az újdonságok miatt feltétlenül érdemes volt ellátogatni Fairfordba.

                                                                                      Kővári László

                                                        

 

                                                        

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jetplanes.blog.hu/api/trackback/id/tr4011660598

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.