Repülés, repülőgépek

jetplanes

Befejezte első bevetését a Kuznyecov

2017. január 09. - stonefort2

 Felemás "siker"

Az orosz haditengerészet zászlóshajója a 60 ezer tonnás Admiral Kuznyecov repülőgép hordozó első alkalommal került éles harci bevetésre. A már igencsak öregnek számító hajó a szíriai konfliktusban esett át a tűzkeresztségen, aminek szükségessége vitatható. A fedélzetén lévő harci repülőgépek mennyisége, és azok harcászati kapacitása ugyanis csak csekély mértékben egészítette ki a szárazföldi bázison, a Latakia közelében lévő Hmeinim repülőtéren üzemelő ezredét, ráadásul összehasonlíthatatlanul költségesebb módon.

_-_jpg.jpg

A Kuznyecov bevetése inkább szolgálta az orosz politikai propaganda, mint a tényleges szükségszerűség célját, de vannak olyan vélemények is, hogy valóban szükséges a szárazföldi bázisról üzemelő csapásmérő gépek részleges tehermentesítéséhez. Utóbbi véleményt erősíti az a tény, hogy a több mint egy éve folyó orosz intervenció nem érte el a célját. A 2015 októberében lelkendezők véleménye, miszerint „Putyin pár hét alatt rendet csinál”, messze van még ma is a realitástól. Éppen ellenkezőleg, még a Latakia tartomány tőszomszédságában lévő közeli Aleppo eddig a harcok súlypontjában volt. Az sem utolsó szempont, hogy a haditengerészeti repülők így végre reális harci tapasztalatokat is szerezhettek, ami természetesen nem teljes értékű, hiszen az ellenfél sem komoly légvédelemmel, sem légierővel nem rendelkezik.

13_1.jpg

Noha Oroszország az utóbbi évtizedekben számos fegyveres konfliktus részese volt, a haditengerészet és ezen belül az egyetlen rendelkezésre álló repülőgép hordozó bevetése nem volt szükséges, főként földrajzi okok miatt. Az ország politikai vezetése azonban fontosnak tartja a Kuznyecov hadrendben tartását, hiszen az adott esetben fontos eszköze lehet az érdekérvényesítésnek már csak a léte, vagy egyes helyeken történő megjelenése miatt is. Ez azonban nem egyszerű dolog, ugyanis a hajó orosz források szerint nem csak a legnagyobb, hanem egyben a legproblémásabb egységük is.

Ilyen méretű és kategóriájú hajó tervezése és építése terén nem volt tapasztalatuk, talán ennek is köszönhető a közben és később felmerült sok nehézség. A Kuznyecov aránytalanul sok időt töltött kikötőben valamint szárazdokkban, de egy sor hibaforrást még mindig nem sikerült kiküszöbölni. Érdekes módon egy egyszerűbbnek tűnő részen jelentkezett a legkomolyabb visszatérő probléma. A meghajtó rendszer nyolc olaj tüzelésű kazánon alapul,  ezekkel vizet forralnak,  gőzturbinákat hajtanak, amelyek végül a négy hajócsavart forgatják. A hajó építése idején nem álltak rendelkezésre a megfelelő teljesítményű gázturbinák, így a bonyolultabb megoldást kellett alkalmazni. Volt is gondjuk bőven. Előfordult, hogy az Atlanti-óceánon mozgásképtelenné vált a hajó és vontatók segítésével tért vissza Szeverodvinszkbe. Máskor az Ír-tengeren több száz tonna olaj ömlött ki, és a folt még a világűrből is látszott. Az egyik földközi-tengeri „kirándulásnál” a tengervíz sótalanító rendszer vált üzemképtelenné, és Máltán kellett nem tervezett kikötést beiktatni. Ez a látszattal ellentétben nagyon fontos, nem csak a személyzet fürdő- és ivóvizéről van szó, hanem a meghajtó rendszerben a kazánokban forralt gőznek valóról is.  Halálos áldozatokkal járó fedélzeti tűz is előfordult, és változatlanul fennálló probléma, hogy a kétezer fős személyzet életkörülményei finoman szólva messze vannak az elvárhatótól. Mivel a hajó honi bázisa messze északon található Murmanszk közelében, az év jelenetős részében  fagypont alatti a hőmérséklet.

16.jpg

Ez a vízrendszerben okoz súlyos gondokat, az eljegesedett csővezetékek rendszeresen megsérültek, nemrégiben például a fedélzeten lévő 50 WC fele üzemképtelen volt. Sokat elárul az a tény, hogy az orosz haditengerészet több egységéhez hasonlóan a Kuznyecov fedélzetén is vannak macskák, amelyek nem a személyzet egyes tagjainak házi kedvencei, hanem  fontos feladatokat látnak el, az egereket és patkányokat ritkítják. A rágcsálók nem csak az élelmiszer raktárakban okozhatnak gondot, egyéb szempontból is ki kell küszöbölni a  jelenlétüket, mivel előszeretettel harapdálják meg az elektromos vezetékeket.

cwmyud9wgaepllu.jpg

Egy nagyon fontos  területen jól teljesített eddig a hajó, bár ez más technikán múlott. Komoly rep esemény a múltban csak kevés történt, ellenben az első bevetésen rövid idő alatt kettő baleseti veszteség következett be.  Az új 29-esek személyzete még nem, de a Szu-33-asok állománya már gyakorlottabb, bár ez csak a gépek alapvető repülési feladataira vonatkozik, hiszen a Szíriában történő bevetésre a korszerűsítésen már átesett példányokat jelölték ki. Ezek új célzó-navigációs rendszerével már 2015-ben gyakorolták a bombázást, ami teljesen új feladat az eddig kizárólag légiharc feladatra szolgáló gépek pilótáinak.

14_1.jpg

A Szu-33-as már a kezdet kezdetén túl nagy volt a Kuznyecov számára. Jobban megfeleltek volna  a kisebb MiG-29K gépek, de végül a Szuhoj került sorozatgyártásra. Ezek korlátaival természetesen tisztában voltak, így 2015-re tervezték a teljes kivonásukat, amit azonban elhalasztottak. A párhuzamosan rendszeresített új MiG-29KR/KUBR típussal együtt üzemelnek a modernizált Szu-33-asok, amelyek megkapták az SzVP-24-33 navigációs-célzó rendszert. A szóban forgó elektronikus berendezés hálózatot a Gefest &T vállalat fejlesztette ki a 2000-es évek elejétől a Szu-24-es bombázó számára, erre utal a megnevezésben lévő szám. A rendszer gyakorlati körülmények között is bevált, ezért sorra dolgozták ki a más típusok fedélzetén integrálható változatát is. Az SzVP-24-27 a MiG-27-esekhez készült, a 24-22 verziót a Tu-22M3 bombázókba építették be, a 24-33-ast  pedig a Szu-33-asok kapták meg.

1472934122_2.jpg

A bombacélzó rendszer integráltan dolgozza fel az adott típus saját szenzoraitól kapott adatokat, a műholdas navigációs rendszerek, fedélzeti radar, elektro-optikai berendezések információi alapján számítja ki a bombaoldás előtt betartani szükséges paramétereket. A dobás automatikusan történik az optimális pillanatban, ehhez az operátor folyamatosan nyomva tartja az oldás gombját. A Gefest cég reklámjai alapján az új rendszer segítségével 3-5 méteres pontossággal hajtható végre a bombázás, mégpedig hagyományos, szabadon eső nem irányított bombákkal. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy minden bizonnyal néhány kísérlet során optimális körülmények között érhették el ezt az eredményt, ami azonban gyakorlati viszonyok között nem lehetséges, pláne a Szíriában leggyakrabban alkalmazott repülési profil miatt. 5-6 km magasságban csak az ott észlelhető szél eltérítő hatással lehetnek tisztában, hogy alacsonyabban milyen irányban, milyen erősségű a légaramlat, arról nehéz, vagy éppen lehetetlen pontos információs szerezni. Az eltérítő hatás csökkentése miatt igyekezni kell széllel szemben repülni, a 2015 végén a török F-16-os által lelőtt Szu-24-es is valószínűleg ezért sértette meg a szomszédos ország légterét. Az orosz FAB bombák nem kimondottan kedvező aerodinamikai kialakítása sem tesz jót a stabil zuhanásnak, ezért az SzVP-24 feltehetősen csak kazettás töltettel, vagy egyéb nagy hatású, például termobárikus harci résszel (utóbbit 2016 novemberétől vetették be Aleppoban)  hatásos kis kiterjedésű célok ellen. Az SzVP-24 kétségtelenül drasztikusan javította a csapásmérés pontosságát, de olyan mértékben nem, hogy azt sűrűn lakott területek ellen felelősséggel alkalmazzák. Összehasonlításként az említett 5-6 km-es magasságból, amely éppen a hordozható légvédelmi rakéták felső limitjét jelenti, az F-16-os és az F-15E, tehát a két „vérbeli” vadászbombázó az aerodinamikai szempontból jobb és stabilabb Mk82/84-es bombákkal gyakorlatokon 30 méteres , valós harci körülmények között pedig 80 méteres körkörös szórást produkált, emiatt tértek át szinte teljes egészében az irányított bombák alkalmazására. Jogos tehát a kétely, hogy az oroszok nagyságrendekkel jobbak lennének ezen a téren.

6_4.jpg

A Szu-33-asok modernizációja 2013-tól folyt, élettartam növeléssel egybekötve. 700 óráról 1500-ra növelték az ipari javítások intervallumát, a műszerfalon beépítettek egy ER4-TM képernyős kijelzőt, integrálták a GPS/GLONASS navigációs rendszert, és az SzVP-24-33 adatainak megjelenítéséhez a pilóták kaptak egy EKP-HT tabletet, amelyet a bal combjukra lehet rögzíteni. Az N001K  fedélzeti radar csak kismértékben módosult, változatlanul nincs földi célok felderítésére szolgáló üzemmódja. Az R-862-es rádiót alkalmassá tették adatcsomagok vételére is, vagyis repülés közben is kaphatnak információkat a célok helyéről. Ugyancsak digitalizálták a bevetés tervezési rendszert, az útvonalat, ismert célok adatait személyi számítógépen táplálják be az adathordozóba, amit aztán a repülőgép computerébe lehet helyezni. A korszerűsített Szu-33-asok légiharc képessége nem változott, fegyverzetükből még hiányzik a továbbfejlesztett R-77-1 aktív lokátoros önirányítású légiharc rakéta. Ugyancsak nem rendszeresítettek irányított földi/vízi célok elleni rakétákat, noha ez tervben volt, legalábbis egy módosított példány állítólag részese volt precíziós csapásmérő teszteknek. A gépek a megszokott FAB-250/500-asokkal lettek bevetve, amit már 2015-től gyakoroltak a pilóták, a két szívócsatorna között és alatt lévő felfüggesztőkre szerelték a bombákat. Ezek lényegesen nem befolyásolják a repülési jellemzőket, mivel hasonló tömeget képviseltek az ugyan ezeken a pontokon hordozott R-27ER rakéták is. Változatlan, hogy a Szu-33-asok csak korlátozott harci terheléssel szállhatnak fel a Kuznyecov fedélzetéről, és még így is meghaladhatják a 30 tonna össztömeget.

1789929.jpg

Talán furcsán hangzik, de a jóval kisebb MiG-29KR/KUBR típus sokoldalúbb és képességei bizonyos téren még jobbak is, mint a Szu-33-asnak. A 29-es a  szárnyak alatti PTB-1150-es és a törzs alá szerelhető PTB-2150-es (a számok az űrtartalomra utalnak) póttartályokkal, és vegyes fegyverzettel is üzemelhet. Nem sántít a párhuzam a Super Hornet-el, amely vadász, csapásmérő és még légi utántöltő feladatkört is ellát, az orosz gép is képes minderre. Utóbbihoz rendelkezésre áll a PAZ-1 konténer, amelyet a törzs alá szerelnek fel. A tengerészeti 29-es fegyverzetébe integrálták a H-35-ös hajó elleni rakétákat, a H-31-es lokátor rombolót, a KAB-500Kr televíziós vezérlésű bombákat és még egy sor egyéb csapásmérő eszközt, ezeken felül már alkalmas az R-77-1 aktív lokátoros légiharc rakéta alkalmazására is. Utóbbira egyértelműen utal, hogy a gépekről nyilvánosságra hozott fotókon jól láthatók a rakéta rögzítésére szolgáló AKU-170-es indító katapult, amely lefelé löki a rakétát. Az orosz haditengerészet 24 példányt rendelt az első lépcsőben, amelyek közül négy volt kétüléses KUBR, a több KR változat. Az indiai megrendelésre készült K/KUB változatokkal nagyrészt megegyeznek a sárkány, a fedélzeti rendszerek, hajtómű tekintetében, lényeges különbség viszont, hogy a KR és  KUBR gyártásánál kizárólag orosz alkatrészeket és részegységeket használtak fel. Az indiai gépeken ugyanis több rendszer francia, például a TopSight sisakdisplay, utóbbinak megfelelő nincs az orosz gépeken. Némi hiányosság, hogy a fedélzeti radar még hagyományos mechanikusan mozgatott antennával rendelkezik, azaz nem a korszerű AESA rendszerű. Azonban alkalmas felszíni és szárazföldi célpontok felderítésére is.

7_5.jpg

Az első 9.41R „gyártmányként” is nevezett KR 2013 őszén készült el, a következő év végére tíz példány állt rendelkezésre, amelyek közül több Aktyubinszkba került a 929. tesztelő alalkulathoz. A 32-39 közötti oldalszámokkal rendelkező együlésesek mellé az 52-es és 53-as gyakorló (9.47R) verzió érkezett, utóbbiak teljes értékű harci gépek, egyedül a hatósugaruk kisebb, hiszen a hátsó pilóta egy 610 literes tartály helyét foglalja el.

8_3.jpg

2015 végére készült el az összes gép (40-51 oldalszámmal) és az aktyubinszki tesztelést követően Jejszkbe repülték át mindegyiket, ahol megalakult a 100.KIAP, vagyis hajó fedélzeti vadászrepülő ezred.  Mivel a Kuznyecov ekkor Murmanszban volt javításon, csak a szárazföldi „imitált” hordozó fedélzeten gyakorolhattak, és csak 2016 augusztusában kezdhették meg a tényleges fedélzeti kiképzést, amikor már javában készültek a szíriai bevetésre. A hajó fedélzetére azonban mindösszesen négy MiG29KR/KUBR került (47, 49, 52 és 53 számú) , talán azért, mert még nincs több megfelelő jogosítást szerzett pilóta. Hivatalosan nincs is még csapatszolgálatban a típus, hiszen folyik a kiképzés, ezért is volt kérdéses az éles bevetésen történő részvételük.

efefe.jpg

Az új feladatkör, vagyis a csapásmérés miatt a Kuznyecovon átalakításokat kellett végrehajtani. Eddig csak légiharc rakéták tárolását és mozgatását kellett megoldani, de most nagy mennyiségű bomba elhelyezésére került sor, és egy sor új biztonsági eljárás bevezetése vált szükségessé. Bonyolította a helyzetet, hogy a hajó egy nagyobb mélységű, több éves időtartamra tervezett javításon volt, amelyet félbe kellett szakítani a szíriai bevetés miatt. Október második felében indult el az orosz harccsoport, mégpedig három helyről. A Kola-félszigeten lévő bázisokról hajózott ki a Kuznyecov és egyik legfontosabb kísérője a Kirov osztályú Nagy Péter „csatacirkáló” és a két Udaloj osztályú Szeveromorszk és Kulakov altengernagy, ezen felül Kalinyingrádból és a Fekete-tengerről csatlakoztak további egységek. Szokatlan, hogy az összesen 14 hajó közül négy vontató, köztük a legnagyobb Nyilokaj Csiker, amely akár a Kuznyecovot is képes magával vinni, ha a szükség úgy hozza.

77191502.jpg

A flotta köteléket természetesen élénk figyelemmel követte a NATO, amikor az elhaladt Norvégia partjai előtt, valamint a La Manche-csatornán. A harccsoportban több olajszállító ellátó hajó is van, de ennek ellenére tervbe volt véve a spanyol Ceutában történő kikötés, ahol üzemanyagot vételeztek volna. Ezt politikai okokból megtagadták a spanyolok, és az alternatív megoldásként szóba jöhető Algéria is kiesett, ami némileg nehezítette az oroszok helyzetét. Ezúttal légi incidensekre nem került sor, mivel az út során csak ritkán került sor gyakorló repülésekre. Ellentmondóak a Kuznyecov fedélzetén lévő gépekről  a sajtóban szereplő adatok. Oroszországban is sok a nem kellően alapos munkát végző újságíró, némelyik szerint 36-40 repülő eszköz van a hordozó fedélzetén. Ezzel szemben megalapozottabb adatok szerint max. 8-10 Szu-33-as és négy MiG-29KR/KUBR mellett legalább kettő Ka-27-es, kettő Ka-29-es, egy Ka-31-es és egy Ka-50-es települt a Kuznyecovra.

15_1.jpg

A harccsoport a Ciprus, Törökország és Szíria közötti területen cirkált, itt kezdték meg az orientációs repüléseket, amelyek során sajnos bekövetkezett egy súlyos repülő esemény. November 13-án kora délután három MiG-29-es szállt fel, amelyek feladatuk végeztével visszatértek a hajóra. Az első rendben leszállt, a másodiknál viszont elszakította a fékező kábelt, de sikerült megállnia. A harmadik gép pilótáját nem utasították, hogy szárazföldi kitérő reptéren szálljon le, bár erre lehet, hogy nem is volt elég üzemanyaga. A fékező rendszert nem sikerült időben használhatóvá tenni, ezért a 49-es oldalszámú MiG-29KR hajtóműi leálltak, és a pilóta katapultálásra kényszerült.

1384952918-10_mig-29kub_main.jpg

A baleset ellenére a következő napon a Szu-33-asok megkezdték a bevetéseket, de az ezekről közölt első felvételeken nem volt rajtuk csapásmérő fegyverzet, csak légiharc rakéták. A következő napokban már két 500 kg-os bombával repültek, de nem sokáig, ugyanis az egyik (állítólag a 67-es számú) Szu-33-as is a tengerben végezte, mivel fékező kábel szakadás miatt nem tudott megállni a fedélzeten.    

4_6.jpg             

A második veszteség rövid időn belül súlyos problémákra utal, a gépek nem véletlenül települtek át a Hmeinim légi bázisra, ahonnan a bevetéseik többségét végrehajtották. A Kuznyecov első éles harci alkalmazása           kudarcnak tekinthető. A fedélzetén lévő repülő alakulat két hónap alatt mindösszesen 420 harci bevetést teljesített, amelyek során kb. 1200 bombát dobtak le, de ez az orosz sajtóközleménnyel ellentétben természetesen nem jelentette ugyanennyi célpont megsemmisítését. További 750 felszállásra került sor nem harci feladattal (kutató-mentő, szállító, felderítő) , de ezek zömét a helikopterek végezték. A Szu-33-asok és MiG-29-esek tehát napi átlagban mindössze hét bevetést voltak képesek kivitelezni, ami egy repülőgép hordozó elvárt képességeihez képest teljességgel elégtelen. Nyilván értékes tapasztalatokra tettek szert a két hónap alatt, amit sokáig elemeznek majd. A harccsoport január elején fejezte be működését, amit a  helyzet változásával magyaráztak, azonban csak Aleppo környékén érvényes a tűzszünet, az ISIS erőivel szemben erről szó sem volt, azaz változatlanul szükség lenne a légitámadásokra, amit azonban a nyugati koalíciós erők is csak „félgőzzel” végeznek.

                                                              

A bejegyzés trackback címe:

https://jetplanes.blog.hu/api/trackback/id/tr3512113925

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.