Repülés, repülőgépek

jetplanes

Hattyúdal utánégetőre

2018. október 29. - stonefort2

                                               

Európa egéről hamarosan eltűnik a „levegő Kalasnyikovja” vagyis a MiG-21-es. A hidegháború ikonikus vadászrepülőgépe felett végleg eljárt az idő, ma már nem felel meg az elvárásoknak, és a korukkal együtt járó műszaki, üzemeltetési problémák miatt egyre nagyobb gondot okoz a fenntartásuk.

Már csak három hazánkkal szomszédos európai ország tartja rendszerben a típust, Szerbia, Horvátország és Románia, de mindenhol folyik az utódlás előkészítése. Szerbiában további MiG-29-esek beszerzése történt meg, a horvátoknál használt izraeli F-16-osok veszik át a stafétabotot, Romániában pedig már üzemel 12 ugyancsak használt portugál és amerikai F-16-os, amelyek száma a  jövőben még tovább bővül.

9_resize_9.jpg

A világon legnagyobb számban gyártott szuperszonikus típus, vagyis a MiG-21-es  korszerűsített változata Indiában még huzamosan rendszerben marad, ezen felül a kínai „klónok” Ázsiában és Afrikában még ugyancsak sokáig lesznek láthatóak, de az eredeti orosz gyártmányú példányok hamarosan már csak a földön, múzeumokban hirdethetik a dicső múltat.

Az öregedő gépek problémájára rámutatott a nyár eleji romániai katasztrófa, amely miatt a típus több tervezett légi bemutatón történő részvétele elmaradt sőt, az Aranyosgyéresen évente megrendezett nyílt napot teljes egészében törölték, hiszen ott a MiG-21 LanceR a fő attrakció.

p1210890_resize.jpg

A jó öreg 21-est még alkalmazó három légierőben több mint fél évszázados múltra tekint vissza a típus története, ezt tekintjük át röviden, hiszen ezt megérdemli az a repülőgép, amelyen pilóta és műszaki generációk nőttek fel, és akik máig jó szívvel emlékeznek rá, még annak ellenére is, hogy ez a típus volt a „kelet Starfightere” a talán még rosszabb baleseti statisztikája miatt.

Jugoszláviában a részben független el nem kötelezett „külön utas” külpolitika ellenére  a hatvanas évektől már főként szovjet forrásból szerezték be a fegyvereket, ezen belül a harci repülőgépeket. Az ötvenes években még amerikai eredetű gépeik is voltak, de a szuperszonikus korszakba már a MiG-21-es révén léptek be. 1962-től 40 F13-as (74-es gyártmány) gépet állítottak hadrendbe, ezeket követték sorra az egyre korszerűbb változatok. 1968-tól repülték a fedélzeti lokátorral felszerelt PFM (94-es gyártmány)  36 példányát, ugyanettől az időponttól rendszeresítették a felderítő MiG-21R változatot (94RA gyártmány), amely külsőre már nagy hasonlóságot mutatott az MF-el, de ez utóbbiból mindössze 25  került a légierejük állományába. A legnagyobb harcértékű 21-es a bisz (75-ös gyártmány), ezt viszont jelentős mennyiségben, 1977-től 95 darabot alkalmaztak.

2_resize_5.JPG

A kiképzési és gyakorló repüléseket 18 U, 7 US és 24 UM kétüléses segítségével végezték.

A délszláv válság kiéleződésének időszakában már csak a bisz, R és UM változatok álltak rendelkezésre, de azok is csökkenő mennyiségben. 1991-től a háborús cselekményekben komoly szerepet játszott  a típus, amellyel még „légi győzelmet” is elértek, már amennyiben ennek lehet nevezni az európai megfigyelő bizottság helikopterének  1992. január 7-én történt lelövését. Az incidens során Emir Sesic hadnagy fogta el  horvát légtérben a két előzetesen bejelentett útvonalon (Magyarország felől) repülő helikoptert, amelyeket minden bizonnyal sikeresen azonosított. Egyrészt egy teljes kört repült felettük, másrészt a gépek fehérre voltak festve éppen a könnyű azonosíthatóság miatt hasonlóan az ENSZ által alkalmazott gépekhez. A tűzparancsot a Zeljava légi bázis irányító központjában tartózkodó Dobrivoje Opacsics alezredes adta ki, ennek alapján Sesic R-60-as rakétákat indított. Az első a két egyébként az olasz légierő tulajdonában lévő AB-206L között húzott el, a második viszont eltalálta az elöl repülő helikoptert, amely azonnal lezuhant és a fedélzetén lévő öt ember életét veszítette. A másik gép azonnal kényszerleszállt, és elkerülte a lelövést.

1_resize_14.jpg

A későbbiekben a MiG-21-eseket szinte kizárólag földi célok ellen vetették be bombákkal és nem irányított rakétákkal, amelyek között voltak brit és francia típusú fegyverek is. Mivel a polgárháborúban résztvevő felek közül csak a szerbeknek volt komoly légvédelme, a repülőgépeik közül viszonylag keveset lőttek le, azokra csak a kézi fegyverek és könnyű géppuskák jelentettek veszélyt, a szerbek ugyanis a szlovén, horvát, stb. tagköztársaság kiválása előtt szinte teljesen kiürítették a kényszerűségből hátrahagyott hadianyag raktárakat.

4_resize_13.jpg

A feldarabolt Jugoszlávia legerősebb „maradványa” Szerbia lett, ahol a régen számos bázison széttelepített harci gépeket összevonták, de a MiG-21-esek a későbbi háborús cselekményekben pl. 1999-ben a NATO akció során már nem játszottak szerepet éppen ellenkezőleg, az üzemképes példányok zömét föld alatti bunker rendszerekben helyezték el, így azok túlélték az „Allied Force” hadművelet csapásait.

3_resize_6.JPG

Az újjá alakult szerb légierő fő típusa a MiG-29-es mellett a 21-es maradt, de 2007-re a 101. ezred állományában már mindössze 20 bisz és 6 UM üzemelt. A bisz-ek a MiG-29-esek részleges „elfogyása” és a megmaradt 5 gép folyamatos üzemeltetési problémái miatt a készenléti szolgálat fő erejét képezték, amire békeidőben  megfeleltek. Ez a helyzet máig alig változott, de a 29-esek számának növelése miatt a kivonásukra a jövőben sort kell keríteni. A MiG-21-es viszonylag egyszerű technológiai színvonalú repülőgép, így meg tudták oldani a saját ipari háttér biztosítását, ami a Batajnica légi bázison lévő Moma Sztanojlovics javító üzemben folyik.

Horvátország még a háború alatt tett szert néhány MiG-21-esre, amikor azok pilótái dezertáltak a szerbektől. Ezeknek azonban nem volt meg az üzemeltetési háttere, amit a semmiből kellett felépíteni, pontosabban a személyi feltételek megvoltak, hiszen a régi jugoszláv légierőben számos horvát pilóta és műszaki szolgált, akiknek megfelelő képzettsége volt. A Daytonban 1995 novemberében megkötött békeszerződés aláírását követően a nemzetközileg elismert független Horvátország Ukrajnához fordult segítségért, ahonnan 40 darab MiG-21-est vásároltak, bisz és UM változatokat.

6_resize_18.jpg

Ezek kb. felét állították üzembe, a többit alkatrész forrásnak szerelték szét. A két alakulatba szervezett gépek a főváros Zágráb repülőterén és az Isztriai-félszigeten lévő Pula bázisán álltak szolgálatba, utóbbi helyen még korszerű, nyugati eredetű szimulátor is segítette a pilóták kiképzését. A kétezres években fokozatosan megtörtént a generáció váltás, a régi, még a jugoszláv érában kiképzett állomány nyugdíjba ment, és fiatalok kaptak típus átképzését, akiknél sok esetben  öregebbek voltak a gépeik. Noha az üzemeltetés színvonalát igyekeztek magas szinten tartani, az ipari háttér biztosítása korlátozott mértékben valósult meg, így például az ipari szintű nagyjavításra a romániai Aerostar cégnél került sor, ahol kisebb korszerűsítést is végeztek, a  navigációs és kommunikációs rendszereket cserélték nyugati eredetűre. Ezt követően bisD illetve UMD típusjelzéssel szerepeltek, de a műszaki problémákat nem sikerült csökkenteni. Ennek oka főként az eredeti ukrán származás volt, a gépek egy része ellenőrizhetetlen eredetű, korú, és üzemidejű fedélzeti berendezéssel lett átadva.

5_resize_4.JPG

Ennek ellenére kényszerűségből mégis az ukránokkal végeztették el a következő ipari szintű nagyjavítást és kisebb korszerűsítést, de nem az összes gépen, a mennyiséget megint az ukránok pótolták, mint utóbb kiderült, szedett-vedett forrásból. Még ex-algériai és jemeni bisz-ek fődarabjait is elsózták jó pénzért a horvátokra, akik egy századnyi egyébként szép, esztétikus festésű géppel rendelkeznek jelenleg.

p1010364_resize.jpg

A nagyjavítást követő stabil üzemeltetési időszak elmaradt, az odesszai Odesaviaremservice cég által végzett munka igencsak felemásra sikeredett, így a gépek műszaki megbízhatósága elmarad a várttól. Nem utolsó sorban ez gyorsította fel a típusváltás folyamatát, amit egy évtizede halasztottak, hiszen az ehhez szükséges anyagi forrás nem állt rendelkezésre. Több pályázó közül választották ki a használt izraeli F-16-okat, amelyek beszerzéséről azonban jelen sorok írásakor még nincs aláírt szerződés. Mivel régi gépekről van szó, ezért a rendszeresítés igény szerint rövid idő alatt lebonyolítható, feltétel a pilóta és műszaki állomány átképzése.

7_resize_17.jpg

Amíg a szerbek és horvátok csak kismértékben korszerűsített MiG-21-eket tartottak hosszú távon szolgálatban, addig Romániában nagyarányú modernizáció zajlott le. Erről már többször beszámoltunk részletesen, most a típus romániai kronológiáját csak röviden futjuk át.

Náluk is a hatvanas években állt szolgálatba a típus, a 24 F13-ast 38 PF követte, majd sorra jött  62 PFM és végül az M/MF természetesen a kétüléses verziókkal együtt. Érdekes módon a román légierőben nem rendszeresítették a 21-es legpotensebb változatát a bisz-t, aminek egyes források szerint érdekes oka volt. A hetvenes években Románia „túl jó” kapcsolatokat alakított ki Kínával, ennek egyik folyományaként vásároltak is a H-5-ös bombázóból ami nem volt más, mint az Il-28-as licencjog nélküli másolata.

dsc_3892_resize.jpg

Az oroszok szerint a kínaiak tanulmányozhatták Romániában a MiG-21M/MF típust, amelynek később ugyancsak megjelent a másolta náluk, de csak kis mennyiségben. Az oroszok erre tekintettel nem adták el Romániának a bisz-t, amely már jóval fejlettebb fedélzeti elektronikával rendelkezett, mint az elődei.

dsc_0476_resize_1.JPG

A románoknak tehát abból kellett kiindulni, ami rendelkezésre állt, így az izraeli Elbit céggel együttműködve hajtották végre  113 gép nagyarányú modernizációját, aminek eredménye lett a LanceR. Máig ezek képezik, pontosabban nem képezik a fő erőt, mivel a jelenlegi viszonyok között már nem képesek ellátni a szükséges feladatok egy részét. Amíg sok állt szolgálatban több bázison, ez nem okozott problémát, de a haderők csökkentését követően már csak két repülőtéren maradtak meg alig két tucatnyi mennyiségben. A jelenlegi fenyegetettségi környezetben a 21-esek elsősorban a korlátozott hatósugaruk miatt nem képesek a Fekete-tenger felől rendszeresen közeledő orosz harci gépek időben történő ellenőrző elfogására, ezért szinte állandóan a tengerparti Mihail Kogalniceanu bázison állomásozik egymást pár havonta váltva a NATO szövetségesek néhány Typhoon, Hornet, vagy Eagle vadászgépe.

10_resize_14.jpg

A helyzetet súlyosbította az említett nyár eleji katasztrófa, amit követően huzamos repülési tilalmat rendeltek el a típusra, amelynek leváltása az ugyancsak régi, de még megfelelő üzemidő tartalékkal rendelkező F-16-osra folyamatban van.

A légierők többsége megadja a módját egy régi szeretett típustól történő búcsúnak, a kivonást többnyire ünnepélyes, és nyilvános keretek között bonyolítják le, így a lehetőségek keretein belül majd beszámolok a három szomszédos országban még üzemelő MiG-21-esek „utánégetős hattyúdaláról”.

 A szerző saját fotói

A bejegyzés trackback címe:

https://jetplanes.blog.hu/api/trackback/id/tr5414330471

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.