A gazdasági nehézségek régóta nyomasztották a céget és annak dolgozóit, de senki nem gondolta volna, hogy 2012.február 3-án bekövetkezik az, aminek nem lett volna szabad megtörténnie. A cég kilábalófélben volt az adósság válságból, amit részben a rossz gazdálkodás, részben az állam okozott. Erről keveset lehet olvasni a témával kapcsolatos okos közgazdászi elemzésekben. Sehol sem szerepel, hogy az állam fejőstehénnek nézte a nagy cégeket, amelyek jelentős bevételéből nem egyszer csíptek le komoly, sokmilliárdos tételeket az éppen aktuális költségvetési rés betömködésére. Aztán a számok ott maradtak a cégnél, hiányként. Ugyancsak nem sokat lehetett hallani arról, hogy a beszállítók sora túlárazva szolgáltatott a MALÉV-nak, kezdve a reálishoz képest többszörös árú zsömlétől a havonta esedékes gépenkénti "nagytakarítás" milliós számlájáig. A befolyásos elitnek osztogatott "szabadjegyek" sokaságát is érdemes lenne körüljárni, de már késő.
Az évente egymást váltó vezérigazgatók koncepcióinak végrehajtására nem volt idő, a flotta szerkezet váltás többször kisiklott, sokmilliárdos károkat okozva. A tíz rendszeresítésre szánt Bombardier CRJ200-ból lett négy, később a tíz Q400-ból ugyancsak lett négy, meglehetősen vegyes flottát eredményezve. A "privatizáció" lebonyolítása olyan durva vadhajtásokat eredményezett, hogy például 2007 körül rövid időre egy nemzetközi szélhámos (Borisz Abramovics) tulajdonába került a cég, meredeken növelve a hiányt. Mindezt számonkérés nélkül.
2010 után elindult valami javulás, de a görgetett adósság terhét már nem volt képes elviselni a cég állami segítség nélkül. Hirtelen "piaci" viszonyok közé került a MALÉV, és senkit sem érdekelt, hogy az adósság egy nem kis része éppen az állam miatt keletkezett, hiszen "parancsszóra" kellett fenntartani egy sor külföldi irodát (ahová nem is repült a MALÉV). Kellett a jól fizető "elegáns munkahely" a léhűtőknek, és egyben a kirendeltségek kiváló fedőszervek is voltak a hírszerzés számára. Az állam felelőssége volt a sok dilettáns hozzá nem értő igazgatóvá kinevezése is. A számlát végül mindig a MALÉV fizette.
2012. február 1-én Berényi János a cég igazgatótanácsának elnöke még biztató interjúkat adott a médiának, és szó szerint elhangzott, hogy mindenki "bátran vegyen repülőjegyet, mert nincs nagy gond". Pedig volt, és ezt az említett személy nagyon is jól tudta.
Aztán két nap múlva jött a csőd, és az emberek futhattak a pénzük után. Még nagyobb aljasság, hogy noha állami cég volt, a dolgozók törvényes juttatásait az állam hosszú időn át nem fizette ki, vagy éppen máig nem rendezte. Pedig ezres nagyságrendben voltak olyanok, akik számára súlyos egzisztenciális problémát jelentett az elbocsátás, pláne azokban az esetekben, amikor a férj és felség egyaránt "maléves" volt.
A MALÉV "család" egy jó munkahely volt. Generációk váltották egymást, rangot jelentett a cégnél dolgozni, még annak ellenére is, hogy a nagy többség fizetése egyáltalán nem tükrözte az elvégzett munka minőségét, és az azzal járó felelősséget.
Az évek során számtalan esetben nyílt módom a gépek, érdekes események fotózására, ezek közül válogattam.
A kilencvenes években még repültek a régi orosz gépek, a fotón a Tu134-es látható
A MALÉV első nyugati típusa a Boeing 737-200 volt, a képen nagyjavítás közben az ACE hangárjában. Az Aeroplex of Central Europe cég a MALÉV és a Lockheed Martin vegyes vállalataként indult.
A Tu-154-es sorsa hasonló lett
Bombardier Q400 retró színekben
Itt még volt ok az ünneplésre
A Boeing 737NG flotta egyetlen hátránya volt, hogy a "csomag" tartalmazott hat 737-600-ast is, amely a típus legkisebb befogadó képességű változata
Ugyancsak mérsékelten sikeres Fokker 70-esek is színesítették a gépállományt
Az "igásló" 737-700
A leginkább gazdaságos verzió a 737-800
A hosszú távú járatok főszereplője a Boeing 767-200
Gumi égetés a 13R pályán
A viharfelhők mindig ott voltak a cég felett
A 767-esek az utolsó évben már nem repültek
Javításra várva
A csőd napja, 2012. február 3. A "Fekete Sereg" utolsó MALÉV színekben végzett repülésére készül az írországi Shannonba.
Könnyes búcsú
Két gép még pár napig itt maradt, mivel hangában voltak időszakos munkán. A hangulatra jellemző kép
A HA-LOP február 6-án távozott, a búcsúztatására sokan elmentünk a mínusz 20 fok ellenére.
A 31L pályavég, ahonnan sok-sok ezer MALÉV járat kezdte meg a felszállást.
Az egy éves évfordulón sok százan jöttünk össze megemlékezni, a Hősök.-terére. A háttérben a múzeum felirata véletlen, de találó
