A szolnoki repülőmúzeum már a nyári nyitvatartási rend szerint üzemel, és mivel a kiszemelt időpontra kiváló időjárást jósoltak, tettem egy látogatást. A néhány éve új helyre költöztetett kollekció a jövőben még bővül, az eredeti helyen, a néhány kilométerrel távolabb lévő szolnoki helikopter bázis tőszomszédságában többségében csak azok a repülőgépek maradtak, amelyek méretük miatt nem voltak áttelepíthetők, úgymint az Il-18-as, Tu-134-es, Il-28-as stb. De azért még maradt ott néhány különlegesnek számító kisebb típus is, mint például a svéd Saab J-32 Lansen, JA-37 Viggen, vagy az ex-svájci Hawker Hunter. A jövőben remélhetőleg majd ezeket a gépeket is láthatjuk az új múzeumban, ahol még van erre szolgáló hely.
A földön lévő repülőgépekről az esetek többségében szokványos, többnyire oldalnézeti fotók készülnek, én azonban igyekszem más perspektívákat is alkalmazni, mivel ugyanaz a gép egészen másként néz ki, ha alulról, vagy felülről fényképezzük.
Mindjárt az elején egy "Nagyvas" vagyis a híres MiG-29-es, amelyből 28 példányt kaptunk 1993-tól az orosz államadósság fejében. A kecskeméti Szentgyörgyi Dezső repülőbázis 2012 végéig üzemeltette a típust, amelynek 05-ös oldalszámú példányát kapta meg a RepTár.
A kiváló repülési jellemzőkkel rendelkező MiG-29-es rövid "életű" volt a Magyar Légierőben.
Az előző generációt képviselte a MiG-21MF, amelyből 1971-től 50 darabot rendszeresítettünk. A szárny alatti UB-16-57 rakétablokkokat földi célok ellen alkalmazták.
Háttérben a RepTár
A deltaszárnyú MiG-21-es még mai szemmel is impozáns
A "MiG-sorozat az ötvenes évek elejétől alkalmazott MiG-15-östől a MiG-23-asig. Az első gép törzsén lévő piros sávok az 1968-as csehszlovákiai intervenciót idézik. A Varsói Szerződés megszálló erői így különböztették meg a saját gépeket a csehszlovákoktól. Szerencsére azonban légi összecsapásra nem került sor.
Az első 2 Mach sebesség elérésére képes típusunk a MiG-21F-13 volt
A típuscsalád legfejlettebb verziója a MiG-21bisz 75AP volt
Félaktív lokátoros önirányítású R-3R légiharc rakéta a szárny alatti felfüggesztőn. A vezérsíkok végein lévő rovátkolt szélű kis kerekeket a légáramlat felpörgette több tízezres fordulatszámra, és a precesszió hatására térítették ki a stabilizáló felületeket.
Korlátozott mértékben csapásmérésre is képes volt a MiG-21bisz, a belső felfüggesztési pontokra lehetett szerelni a négy bomba hordozására alkalmas tartót.
A hajtómű fúvócsövének átmérője szabályozható volt, három hidraulikus munkahenger mozgatta előre-hátra a gyűrűt, amely a lamellákat szorította össze.
A RepTár elsősorban a magyar katonai repülés tárgyi emlékeinek bemutatására szolgál, de van néhány "kakukktojás", mint például a török légierő F-104 Starfighter vadászgépe. A MiG-21-es nyugati "ellenpárja" hasonló képességű volt, mint a szovjet típus.
Az "ember vezette rakéta" elképesztően kicsi szárnyakkal rendelkezett, ennek megfelelően csapnivaló volt a fordulékonysága, viszont emelkedő és gyorsuló képesség terén minden kortársát "verte".
A nyugatnémet Luftwaffe állományában is repült a Starfighter, ahol a nem túl hízelgő "özvegycsináló" nevet ragasztotta rá a közvélemény. A rendszeresített német gépek közül iszonyú sok, 292 darab zuhant le. Viszont az összmennyiség 916 volt, és ha a repült órák mennyiségéhez viszonyítjuk a veszteségi arányt akkor kiderül, hogy a baleseti statisztikája a MiG-21-esnek sajnos még rosszabban alakult.
A Starfighter "késpenge" szárnyprofilja. És ide vagy rakéta indítósin, vagy póttartály volt felszerelhető
A hetvenes évek végén állt üzembe magyar felségjellel a MiG-23-as. A képen a kétüléses gyakorló UB verzió látható.
Együléses MiG-23MF, mellette az ugyancsak változtatható nyilazási szögű szárnnyal ellátott Szu-22M3
Légi bemutatók "sztárja". A rikító sárga MiG-21bisz a repülőnapok "légiharca" során az ellenséges gépet imitálta.
A cápafogakból még a póttartályokra is jutott
A cseh gyártású, de a volt NDK (Német Demokratikus Köztársaság) állományából örökölt L-39 Albatros. Az évszám a hazai üzemelés kezdő és befejező dátumát idézi.
A Mi-8-as a leghosszabb időn keresztül üzemelő típusunk, a hatvanas évek végétől áll szolgálatban és még néhány további év előtte áll. Természetesen a manapság rendszerben álló példányok fiatalabbak.
A Mi-24 a "reneszánszát" éli, hat éves kényszerpihenő után újra szolgálatba állt, de a képen látható D verzió már nem repül, csak a korszerűbb V és P.
A RepTár néhány régi légvédelmi eszköznek is emléket állít, a képen az Sz-125 Nyeva komplexum indító állványa látható
A nagyobb hatótávolságú Sz-75 Volhov rendszer rakétája
A fedett kiállítótér is kapott egy MiG-21-est, de ez a kétüléses gyakorló változatú UM vagy a légierőben ismertebb nevén a "69-es". (utóbbi nem egy közkedvelt társasjáték testhelyzetére utal, hanem a szovjet gyári típusjelzésre)
Az "erő forrása". Metszetben a legelső MiG-21-es verziók Tumanszkíj R-11-es hajtóműve
Apró baki. A felirattal ellentétben ez nem egy R-11-es, hanem a "bisz" verziók R-25-300-as hajtóműve, amely úgynevezett "rendkívüli üzemmóddal" is rendelkezik, ez kis magasságban több mint 9 tonnás tolóerőt biztosít, de brutális, másodpercenként akár 7 literes fogyasztás mellett.
A végére maradt a RepTár "ideiglenes" sztárja, a krakkói múzeumtól kölcsön kapott Messerschmitt Bf-109G vadászgép, amelynek több száz példánya anno a Magyar Királyi Légierő felségjelzését is viselte. A második világháború legeredményesebb vadász típusáról van szó, ne tévesszen meg a "népszerűsége" senkit, a technika történet rajongói nem felségjelet és egyéb motívumokat, hanem a rendkívüli képességű típust szeretik. Hiába szolgált rossz ügyet, a legendás "Messzerrel" csak kevés más típus vehette fel a versenyt.
Spártai műszerezettség. Le a kalappal az "öregek" előtt, akik a sebességmérő, iránytű és stopper segítségével oda találtak, ahová kellett. A műszerfal kissé pontatlan, de az igazsághoz tartozik, hogy nehéz autentikus berendezéseket szerezni. És azt se feledjük el, hogy ez a gép évtizedekig feküdt egy tó mélyén.
A szolnoki RepTár látnivalói közül a fentiek csak ízelítőként szolgálnak. Számos egyéb érdekességgel lehet találkozni, amelyek felsorolása és bemutatása meghaladja egy blogbejegyzés kereteit.
Az olvasóknak talán feltűnt, hogy az átlagosnál többet foglalkoztam a MiG-21-el, aminek nagyon egyszerű oka van. Anno "pégés" (Pestvidéki Gépgyár, ahol a légierő repülő eszközeinek ipari szintű nagyjavítása folyt) repülőgép szerelőként az itt kiállított gépek (egy kivételével) mindegyikén dolgoztam, vagyis számomra személyes emlékeket is jelentenek.