Mármint a  légi üzemanyag felvétel. Noha a NATO tagállamok többségében napi rutinnak számít a harci gépek repülés közben történő tankolása, csak  komoly felkészülést és rendszeres gyakorlást követően válhat rutinná. Különösen igaz ez a JAS-39 Gripen vadászgépekre, amelyeket eredetileg a légi üzemanyag felvétel lehetősége nélkül terveztek. Miután Svédország katonai tömbön kívüliségének megtartása mellett közeledett a NATO-hoz, szükségessé vált a Gripen-ek módosítása. A C/D verziókat ezért már felszerelték a légi tankoláshoz szükséges eszközökkel.

Ez azonban nem volt egyszerű. A többi típus orr részén, a kabintető előtt behúzható, vagy merev formában áll rendelkezésre a töltő csatlakozó, de ezt a svédek konstrukciós okokból másképpen tudták csak megoldani. A bal szívócsatorna feletti térben alakították ki a teleszkópikusan kinyújtható csövet, amelynek elhelyezése nem éppen szerencsés.

Kívül esik a pilóta látómezején, emiatt állítólag nehezebb a tankergép által kibocsátott tölcsérbe „beletalálni”. További probléma, hogy a nagyméretű légi utántöltő gép mögötti turbulenciában nagyobb figyelmet igényel a vadászgépek kormányzása, azaz rendszeres gyakorlási lehetőséget kell biztosítani a pilóták számára.

Nálunk éppenséggel ezzel is baj van. Alapból túl kevés a repülési lehetőség, és csak ritkán adódik alkalom a légi tankolás gyakorlására. Talán ez volt az ok, hogy a közelmúltban két gépünk (35 és 40) is kisebb, de javítást igénylő sérülést szenvedett, miután a tankergép mögötti tömlő végén lévő kosár összeverte a kabintetőt, szívócsatornát és vezérsíkot.

(a fenti képen egy másik gép kabintető cseréje látható)

Hogy nem egyedi a probléma, arra éppenséggel a svédek is szolgáltattak példát, nekik néhány éve a Nevadában megrendezett Red Flag gyakorlatra induló gépeik közül sérült meg az egyik, amikor a KC-10-essel történő összekapcsolódást követően leszakadt az egész teleszkópikus tankolócső.