Az Egyesült Államok légierejében üzemben tartott harcászati repülőgépek zöme többfeladatú. Kivételt képez az eredetileg a McDonnel Douglas által tervezett és gyártott F-15 Eagle, amely megmaradt vadászgépnek, azaz egyetlen feladatköre az ellenség repülő eszközeinek felderítése és leküzdése.
F-15C Golden Eagle leszállás közben
A hetvenes évek elején tervezett platform olyannyira kiváló, hogy még évtizedekig szolgálatban marad megfelelő üzemidő hosszabbítást követően. Repülési teljesítménye változatlanul a legjobbak között van, noha olyan aerodinamikai finomítások még hiányoznak róla, amelyek a később fejlesztett típusoknál már megjelentek.
Ahhoz, hogy megfeleljen a korszerű hadviselés viszonyai között, természetesen komoly átalakításokra van szükség. Ezt szem előtt tartva már többször modernizálták a típust, jelenleg folyik az eddigi legnagyobb jelentőségű átalakítás, amely a fedélzeti radart érinti. A Raytheon APG-63(V)3 AESA rendszerű, fix antennával rendelkező berendezés megduplázta a felderítési távolságot, és arányosan nőtt a célleküzdés lehetősége is, miután rendszeresítették az AIM-120D AMRAAM rakétákat. Közelharcban a nagy manőverező képességű, tolóerő vektoros kormányzású AIM-9X Sidewinder rakétát használják, amely a JHMCS sisakdisplay rendszerrel együtt alkalmazva körkörös támadási lehetőséget biztosít, legalábbis az utóbbi fegyver Block 2-es változatával, amely indítható a hátulról közeledő ellenséges repülőgépre is.
Gyakorló AIM-120D a külső indítósinen
A korszerűsítés több fázisban folyik, és azt úgy tervezték, hogy legalábbis részben az üzemeltetőknél valósul meg, a gyártó által szállított készletek segítségével. Így nem kell hosszú időre kivonni az adott gépet a szolgálatból. Az új radar beépítését követi a műszerfal átalakítása, a nagyméretű többcélú képernyők jobban áttekinthető légi helyzetképet jeleníthetnek meg, ezen felül az ugyancsak integrált Sniper lézeres célmegjelölő konténer nagy felbontású képe is kijelezhető. Utóbbi eszköz főként a csapásmérő feladatú típusok eszköztárába tartozik, de használható légi célok nagy távolságból történő felderítésére és vizuális azonosítására is. A radar helyett is használható a Sniper, így az ellenfél kisugárzás hiányában nincs tudatában annak, hogy felfedték a jelenlétét.
Az F-15-ös modernizálásának következő fázisa előkészítés alatt áll, ez az Eagle 2040C program, amely a fegyverzet megduplázása (16 légiharc rakéta) mellett teljesen új elektronikai hadviselési rendszer bevezetését jelenti.
Adódik a kérdés, hogy a Golden Eagle, vagyis Aranysas néven emlegetett, új radarral felszerelt F-15C gépek valós képességei hogyan állnak, hiszen egy dolog a céges marketing, és nem feltétlenül esik ezzel egybe (legalábbis sok esetben) a realitás. Természetesen egy sor adat nem nyilvános, de néha érdekes részletek szivárognak ki.
A Sasok orrkúpjának hátterében kivont MiG-29.esek
Az USAF ANG (Air National Guard) F-15-ösei az utóbbi időben hosszabb-rövidebb időre rendszeresen települnek át Európába az Atlantic Resolve művelet keretében. Főként a Balti-államok légvédelmét erősítik. de évente áttelepülnek Bulgáriába is a Thracian Eagle gyakorlatokra, amikor alkalmuk nyílik a keleti technika elleni manővereket kidolgozni. Legutóbb Massachusetts államból érkezett a 131.EFS (Expeditionary Fighter Squadron) egy tucat „sasmadara” a Graf Ignatyevo légi bázisra, ahol a bolgár MiG-29-esekkel hajtottak végre feladatokat. Minderről a Combat Aircraft magazin 2016 októberi száma számolt be.
A cikk szerzője a modernizált Eagle pilótafülkéjével ismerkedik
A kontingens parancsnoka a magyar származású David Halasi-Kun alezredes néhány konkrét adattal is szolgált. Amíg az orosz típus közeli, manőverező légiharcban komoly veszélyt jelent, és elsősorban a pilóta képzettségén múlik az, hogy melyikük kerekedhet felül, addig a BVR (Beyond Visual Range) azaz látóhatáron túlról kezdett összecsapásokban a MiG-29-es az eddigieknél is alárendeltebb szerepet játszott. Az új AESA radar még akkor is nagy biztonsággal felderíti a légi célokat, ha azok mélyrepülésben a terep domborzatát kihasználva (de természetesen nem takarásban) repülnek.
A Gripen egyik előnye a kis méret
A régi radarok számára ez komoly problémát jelentett, és csak kisebb távolságból voltak képesek stabilan követni a célt. Az alezredes szerint az imitált összecsapásokban a „lelövés” pillanatában 56 km-re volt legközelebb a MiG-29-es, a többi esetben ennél csak messzebbről sikerült elérni a „találatot”. Az orosz típus ennél kisebb távolságról indítható fegyverzettel rendelkezik, azaz nem sok esélye lenne élesben. A típus leírásokban a rakéták hatótávolsága ennél sokkal nagyobb, de az ideális esetre vonatkozik, amikor a cél közepes, vagy nagy magasságban repül. Reális harchelyzetben alacsonyan is repülhetnek, amikor a sűrűbb levegő miatt drasztikusan lecsökken a fedélzeti fegyverek indítási távolsága.
A csillagok tényleges légi győzelmeket jelentenek, 1999 márciusában ezzel a "Sassal" egy repülésen kettő szerb MiG-29-est lőtt le Jeff Hwang százados. A fotó Ostravában készült.
A 131.EFS F-15C Golden Eagle gépei 2016 őszéig nem települtek át Magyarországra, noha több NATO szövetségesnél is részt vettek közös gyakorláson. 2015 szeptemberében két másik alakulat hasonló felszereltségű „Aranysasai” rövid ideig vendégeskedtek Kecskeméten, de akkor csak kevés lehetőség adódott DACT (Dissimilar Air Combat Tactics) légiharc gyakorlásra a Gripen-ekkel, ugyanis kettő gépünk balesetet szenvedett, négy áttelepült a Baltikumba, néhány időszakos munka miatt állt, kettő készültséget adott, így alig maradt lehetőség a közös feladatokra, ami pedig hasznos tapasztalattal járhatott volna mindkét fél számára, már csak a saját adatbázisok bővítése miatt is. Tisztában kell ugyanis lenni, hogy a másik típusát mekkora távolságból képesek felderíteni, milyenek a visszaverődés jellemzői, stb.
A cikkhez mellékelt fotók többsége 2015. szeptemberében készült, Kecskeméten.
