Európában elaprózva az erőforrásokat egymástól függetlenül három fontos harci repülőgép program is folyik. A franciák önállóan fejlesztették ki a Dassault Rafale vadászbombázót, brit, német, olasz és spanyol kooperációban készül az Eurofighter Typhoon, és a svédek is létrehozták saját negyedik generációs többfeladatú típusukat, a Saab JAS-39 Gripen-t. Az első kettő hasonló kategóriát, „súlycsoportot” képvisel nem csak a méretek, hanem a képességek terén is, a Gripen azonban lényegesen kisebb, így ezzel arányban egyes képességei is szerényebbek. A három típus közös jellemzője, hogy úgynevezett "kacsa" kialakításúak, vagyis a vízszintes vezérsíkjuk a szárny előtt helyezkedik el. Divat a leegyszerűsített kérdés, hogy „melyik a jobb”? Erre természetesen nincs rövid válasz, hiszen sok mindentől függ. A három típus összevetésére mégis sor került, mégpedig Svájcban.

 Az alpesi országgal kapcsolatban a korrekt politikai és üzleti magatartás jut mindenkinek az eszébe, éppen ezért merőben szokatlan volt a légierő részleges típusváltása körül 2012 elején kirobbant botrány, amelyet követően több katonai vezető is kínos magyarázkodásra kényszerült.

A tenderen résztvevő harci gépek közül ugyanis a leginkább szerény képességekkel rendelkező típus mellett döntöttek, noha a részletes összehasonlító elemzés nem ezt javasolta.

Svájc magányos szigetként tartja fenn semlegességét, és változatlanul független a gazdasági, és katonai csoportosulásoktól. Ez azonban nem jelent elszigeteltséget egyik területen sem, éppen ellenkezőleg, szorosak a kapcsolatok az Európai Únió és a NATO országaival.

A semlegesség drága dolog, a gazdag alpesi ország százezres létszámú hadsereget tart fenn és erős a légiereje is, pontosabban utóbbi légvédelemre szolgál, csapásmérő kapacitása elenyésző.

Az utóbbi évtizedek haderőcsökkentése Svájcot sem kerülte el, de messze kisebb mértékben, és  átgondoltabban szervezték le a hadsereg egy részét, mint jó néhány más európai országban. A légierő gerincét 30 F/A-18C/D Hornet adja, ezek mellett még üzemben áll kb. 50 régi Northrop F-5E/F Tiger II vadászgép is. Ezek felett eljárt az idő, így néhány év múlva esedékes a kivonásuk. Pótlásukat heves belpolitikai viták övezik, sokak véleménye szerint a mindössze 41 ezer négyzetkilométeres területű, 6.5 milliós lélekszámú országnak bőven elég a 30 Hornet, de az ország kormányzata szerint az F-5-ösök utód nélküli kivonása túlságosan nagy mértékben csökkentené a védelmi képességet.

Arról nem volt szó, hogy 1:1 mértékben gondoskodjanak új harci gépről, hiszen a korszerű típusok képességei  többszörösen felülmúlják a régebbiekét. Először 30 darab 4+ generációs repülőgép beszerzését tervezték, de a mennyiséget később 22-re csökkentették.

A pályázati feltételek megismerését követően az amerikai Boeing 2008 április végén kivonult a tenderből, mivel egyértelműen látszott, hogy a Super Hornet túl sokat tud a svájci igényekhez képest, azaz képességeinek csak egy kis részére lenne szükség. Pedig volt olyan elképzelés, hogy a meglévő Hornet állományt is egyszerre cseréljék le, de ez nem volt életképes opció.

A pályázatra végül a három „Euro-kacsa” gyártója nevezett be, vagyis az EADS az Eurofighter Typhoon, a Dassault a Rafale és a Saab a Gripen típussal.

Az Armasuisse vagyis a svájci hadsereg beszerzési hivatala a szokott alapossággal készült fel a kiválasztási folyamatra, amelyhez a kormányzat biztosította a nem éppen alacsony, magyar pénzre átszámítva több milliárdos költségkeretet. Számos szakértő, mérnök, katona több éves munkáját kellett finanszírozni, aminek alapján kellő alapossággal lehetett döntést hozni. Nem igaz ugyanis az az egyes politikusok részéről megnyilvánult nézet, miszerint „ha az x típus megfelelt y ország légierejének, akkor az jó lesz nekünk is”.  A saját igények és körülmények  figyelembe vételével kell megítélni gyakorlatban megtapasztalt képességek, megmért paraméterek alapján, hogy melyik az a harci repülőgép, amely  a leginkább hatékonyan és legkedvezőbb költségek mellett képes ellátni a feladatait.

Saab JAS-39D Gripen

A svájci követelményrendszer az első hírek szerint egyszerű volt, hiszen „csak” légtérszuverenitási, légirendészeti feladatokat és felderítési képességet vártak el. A látszattal ellentétben azonban ez nem is olyan egyszerű Svájc esetében. Ha egy földrajzi térképet veszünk elő, akkor egyértelmű, hogy az Alpok csúcsai között vagy a völgyekben manőverező rossz szándékú légtérsértő megtalálása, elfogása nagyon nehéz feladat. Ha egy légi térképet nézünk meg, akkor Svájcé Európa egyik legzsúfoltabb légtere, vagyis levegőben lévő gépek sokaságában kell eligazodni az elfogást végző pilótának. Mindezt akár éjjel vagy (és) rossz időjárási viszonyok mellett.

Eurofighter Typhoon

A botrányt kirobbantó bizalmas anyag szerint a repülőgépek minden jellemzőjét elemezték, vagyis a csapásmérő kapacitást is, amire pedig elvileg nem lenne szükség. A hosszú távú konfliktus elemzések azonban  Európa számára nem éppen kedvezőek. Tömeges migráció a fejletlen országokból, nemzetiségi ellentétek kiújulása várható, azaz konfliktus helyzetek miatt a jövőben szükség lehet a svájci légierő feladatköreinek bővítésére is. A sorok között olvasva már tapasztalható néhány változás. A svájci Hornet-ek  korszerűsítése során rendszeresítették a legújabb ATFLIR konténereket, amelyek földi célok lézeres megjelölésére is alkalmasak, a nyilvánosságra került bizalmas anyagban pedig a régen egyetlen feladatköre miatt F-18-asként jelölt Hornet-et már F/A-18-asnak nevezik, ami többcélú vadászbombázót jelent. Ez részben összecseng a finn változásokkal is, de ott előrébb tartanak, már tettek lépéseket a csapásmérő fegyverzet beszerzésére.

Dassault Rafale

A tenderen résztvevő országok mindegyikével kiválóak Svájc kapcsolatai. A franciákkal rendszeresen végeznek közös feladatokat, a fehér keresztes Hornet-ek a kék-fehér-piros kokárdás C-135FR gépek segítségével gyakorolják a légi üzemanyag felvételt. Nyelvi problémák sem hátráltatják az együttműködést, hiszen Svájcban az iskolákban minden gyerek megtanul németül, franciául, angolul. A németekkel is szorosak a kapcsolatok, katonai területen is. Az utóbbi időben azonban a svédek léptek elő az egyik legfőbb együttműködő partnerré. A svájci légierő gépei rakéta lövészeteiket Vidsel-ben végzik, a Saab pedig rendszeresen dolgozik együtt a RUAG céggel. Svájcban készültek például a NATO szabványú felfüggesztőkre szerelhető póttartályok a Gripen-ekhez, és ugyanezen cég szélcsatornáiban végezték a továbbfejlesztett NG aerodinamikai tesztjeit.

A tesztelés központjául nem véletlen jelölték ki Emment. Ott található az SF repülőgépgyár és a hozzá kapcsolódó kísérleti központ, ahol még egy felszállás valós paramétereit is képesek ellenőrizni optikai mérő rendszerekkel. Minden pályázó típusra legalább három-négy hetet szántak, ezen belül a légierő több gépet is biztosított a kísérő, ellenőrző feladatokhoz.

Gripen cockpit

A sort a Saab kezdte, amely két kétüléses JAS-39D gépet küldött Svájcba. Ezt megelőzően a kijelölt tesztpilóták lehetőséget kaptak arra, hogy Svédországban szimulátorban is megismerkedjenek a típus kezelésével. Mint köztudott, a 4+ generációs gépek, köztük a Gripen vezetése viszonylag könnyű, így nem volt biztonsági kockázata annak, hogy a svájci pilóták az első ülésben ülve szerezhessenek tapasztalatot.

A 39822-es és 39829-es oldalszámú Gripen 2008. július 24-én érkezett az alpesi országba, ahol három hét alatt 30 felszállást végeztek és ez alatt 35 órát töltöttek a levegőben. Gyakorló AIM-9, IRIS-T és AMRAAM rakétákat és Litening konténert is magukkal vittek, ezen felül a svájci pilóták néhány repülésen kipróbálhatták az angolokkal fejlesztett új Cobra sisakdisplay-t is, amely még rendszerbe sem állt a svéd légierőben.

A teljesítmény paraméterek ellenőrzése során még szuperszonikus sebességű repülésekre is sor került, ezen felül éjszaka is végeztek néhány feladatot, amelyek közben a földön több helyen mérték a zajszintet. Ez is egy fontos tényező volt, hiszen a sűrűn beépített területek feletti repülések során csak elkerülhetetlen mértékben szabad zavarni a lakosságot. Ezen a téren nem sok különbség tapasztalható a harci gépek között, függetlenül a hajtóművek számától. A legkisebb zajjal járó felszállási, emelkedési profilok kipróbálása ennek ellenére fontos volt.

A svájci légierő F-5E és Hornet gépei a Gripen tesztelése közben 50 felszállást teljesítettek, amelyek során „célt repültek” az elfogási feladatoknál, saját radarjaikkal ellenőrizték a Gripen felderíthetőségét, kötelékeztek, tesztelték az együttműködési lehetőségeket, stb.

A Typhoon műszerfala

Jellemző Svájcra, hogy fejlett demokrácia, ennek egyik megnyilvánulása volt, hogy a helyi sajtó, szaksajtó és az érdeklődő civilek számára egy alkalommal megnyitották a reptér kapuját, hogy láthassák a Gripen-ek előkészítését, repülését.

Emmen mellett a svéd gépek megfordultak Sionban, valamint az egyik legfontosabb svájci bázison, Meiringenben. Ez egy meredek hegyek által övezett völgyben fekszik és arról nevezetes, hogy még a leszállás előtti végső megközelítés során is fordulózni kell a gépeknek.

A reptér másik különlegessége a gépek elhelyezése. A hegy alatt kialakított bunkerrendszerben több repülőszázad is elfér. Az F-5-ös mérete és tömege lehetővé tette, hogy egymás felett „két szinten” tárolják őket, a bunker mennyezetén lévő futódarukon lógó vadászgépek alatt állt a többi. Ehhez természetesen meg kellett oldani, hogy különböző túlfolyó csövekből ne csepeghessen olaj, kerozin.

A Rafale pilóta munkahelye

A Gripen-eket bevontatták a bunkerekbe, erről azonban sajnos nem hoztak nyilvánosságra fotókat. A műszakiak a maguk szakterületén a földön tesztelték a gépeket, a kiszolgálás, üzemeltetés körülményeit elemezték.

A svéd típus tesztelése augusztus 19-ig tartott, de közben még egy harmadik hasonló gépet is láthatott a nagyközönség Svájcban. Augusztus 9-ére tervezték a St.Stephan repülőtéren azt a repülőnapot, amelyet a Hawker Hunter svájci rendszeresítésének 50. évfordulójára terveztek. Gyors diplomáciai egyeztetést követően a cseh légierő 9820-as számú JAS-39D gépe érkezett a reptérre, ahol az bemutatót tartott, nem titkoltan reklámozva a típust.

A Gripen-t a  Dassault  Rafale-B követte október 13-a és november 9 között. A két francia gép 39 alkalommal emelkedett a levegőbe és 60 órán át tesztelték, végül az Eurofighter Typhoon-t próbálták ki november 6. és december 2 között 31 repülésen  45 óra időtartamban. Hasonlóan az első pályázóhoz, a Rafale és a Typhoon képességeinek tesztelése közben is kb. 50 feladatot teljesítettek a svájci vadászgépek.

A repülőgépek gyakorlati vizsgálata közben folytak a pénzügyi tárgyalások, az adatok és tapasztalatok összegzését követően az Armasuisse 2009 májusára elkészítette jelentését amely alapján úgy tűnt, hogy 2010-ben elkezdődhet a TTE (Tiger Teil-Ersatz azaz a Tiger részleges leváltási programja). A váltótípus bejelentésére azonban nem került sor.

Újabb belpolitikai viták kereszttüzébe került a harcigép beszerzés, amit bizonytalan időre elhalasztottak. Alternatív megoldásként felmerült az F-5-ösök korszerűsítésének lehetősége, de ezt elvetették. 2011-ben aztán nagymértékű változások történtek az európai pénzügyi világban. A svájci frank soha nem látott mértékben erősödött szinte minden más valutával szemben, ami azt jelentette, hogy jelentősen olcsóbbá válik az import.

Az ajánlatokat újra elővették, és 2011. november 30-án bejelentették a tender győztesét. A svéd Saab pályázatát ítélték a legjobbnak, amely érdekes módon időközben alapjaiban megváltozott. Az eredeti tervben még a JAS-39C/D eladása volt, a módosított ajánlatban viszont már a JAS-39E/F Gripen NG szerepelt. A megnövelt képességű változat ugyan még nem létezik, így azt nem is tesztelhették, de a svájciak nyilván megalapozottan bíznak a Saab ígéreteiben. A döntést követően a franciák azonnal tiltakoztak mondván, hogy egy még csak papíron létező típusról van szó, ez azonban ha kisebb  részben is, de a másik két pályázóra is vonatkozik. A feltételek között ugyanis szerepelt az a tétel , hogy a kiválasztandó repülőgép típusnak AESA rendszerű fedélzeti radarral kell rendelkeznie, amely akkor  még a Rafale és a Typhoon orrából is hiányzott és napjainkban sem sok rendelkezik vele.

Gripen Demo, az NG változat "előhírnöke"

Érdekes kérdés a három típus svájci rangsorolása. A légierő szerint nekik leginkább a Rafale felelt volna meg, második a Typhoon és harmadik a Gripen. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen a svéd gép nem egy kategória a többivel, azoknál lényegesen kisebb méretű, tömegű, ennek megfelelően több képessége alacsonyabb. Ami az egyik szempontból hátrány, az a másikból éppenséggel előny is lehet. A kis méret és egy hajtómű kisebb üzemanyag felhasználással, alacsonyabb üzemeltetési és karbantartási költséggel jár együtt, ami egyre fontosabb még az olyan gazdag országnak is, mint Svájc. Azt sem szabad elfelejteni, hogy mi volt a kiválasztás célja. Egy kimondottan kisméretű, könnyű és olcsón üzemeltethető gép utódját keresték. Hiába gyorsul jobban a Typhoon, hiába nagyobb a Rafale hatósugara, a dunántúlnyi méretű ország esetében ezek a tényezők kevésbé voltak fontosak.

A hosszú távú logisztikai támogatással együtt 16 együléses JAS-39E és hat kétüléses JAS-39F 3,4 milliárd dollárba kerül, míg a Typhoon-ra szóló hasonló ajánlat költsége 4,3 milliárd lett volna. A Rafale valahol a kettő között helyezkedett el.

A Gripen NG-re ez lenne az első megrendelés, aminek elvileg lehetnek kockázatai. Egy olyan típus üzemben tartása, amely a gyártó ország légierejében nem repül, rejthet buktatókat. Éppen ennek kiküszöbölése miatt vállalta a svéd kormány, hogy amennyiben sikerül megrendelést szerezni, akkor a svéd légierő is rendszeresíti a típust, ennek terve azonban szinte folyamatosan változott 2012 őszéig. Először csak jelképes mennyiségről, 10 darabról volt szó, aztán felmerült annak lehetősége, hogy a teljes jelenlegi Gripen flottát száz NG, pontosabban JAS-39E/F váltsa fel, végül szerződés 60 darabra született, de a svéd mellett már bizonyosan rendszeresíti a brazil légierő is.

Rafale-C

Az új verzió fejlesztése azonban jelentős késedelmet szenved. A „technology demonstrator” Gripen Demo 2012 közepén kapta meg az új, olasz segítséggel fejlesztett AESA radart, amelynek tesztelése hosszadalmas munkát igényel. A svéd Ericcson (amely régi formájában már nem létezik) több mint tíz éve kísérletezett már az AESA technológiával, de nem sikerült áttörést elérniük. Bevonták az amerikai Raytheon-t is, de az együttműködés megszakadt, végül az olasz partnerrel szerződtek, amelynek azonban szintén új területen kell eredményt elérni. Nem könnyű dolog az AESA radar fejlesztése, szolgálatban álló típust eddig csak a tengeren túl sikerült létrehozni, és  a franciáknál a Rafale néhány példánya repül ilyen berendezéssel.

A francia típus elektro-optikai berendezései

Az aerodinamikai tesztek során kiderült, hogy nagyobb arányú változtatások szükségesek, mint amennyit először terveztek az új Gripen hosszabb lesz, fesztávolságát is megnövelik, ami természetesen együtt jár az üres tömeg növekedésével, nagyon úgy tűnik, hogy a gép „hízása” lenullázza azt az előnyt, amelyet  a nagyobb teljesítményű General Electric F414-es hajtómű jelenthetett volna. Mindez annak ellenére is valószínű, hogy a „Demo” gép képes volt tartani utánégető nélkül az 1,2 Mach sebességet.

Az E/F fejlesztésének elhúzódása már bizonyos, ez együtt jár a költségek növekedésével is, hiszen tovább kell fizetni a kutató/fejlesztő kapacitást, és a problémák megoldása sok további drága tesztet igényel.

A svéd ajánlat elfogadásában szerepet játszhatott az is, hogy közeleg az Sk60-as gyakorlógépek kivonása, amelyek helyett a svájci Pilatus PC-21-es kiválóan megfelelne. A szóban forgó kiképzőgép ugyan „csak” légcsavaros, azonban máshol is érezhető az a tendencia, hogy a lényegesen olcsóbb típusokkal is megoldható a hajózó képzés, amennyiben kellően korszerű az új rendszer. Márpedig a PC-21-es bátran nevezhető a XXI-ik század kiképző gépének.

Typhoon vegyes fegyverzettel

A 22 Gripen NG megrendelését azonban népszavazás kis többséggel utasított el, így a következő öt évben nem történt előrelépés az F-5-ösök leváltása terén.

A svédek számára kedvezőtlen döntéshez hozzájárult azaz összeghasonlító elemzés nyilvánosságra kerülése.

Az anyag részletei nagyon érdekesek, és segítenek eligazodni annak kérdésében, hogyan ítéljük meg a szóban forgó típusokat. Az egyik meglepő az, hogy a már réginek számító Hornet milyen jól teljesít.

Az elemzés öt alap területen hasonlította össze a négy típust,  a Hornet képességei, paraméterei jelentették  a referencia vonalat.

Légirendészeti, légvédelmi, kísérővadász, csapásmérő és felderítő területeken vizsgálták meg részletesen a képességeket, természetesen a tender során csak az akkori, vagyis 2008-as állapot szerint. Azóta mindegyik típus többet tud, hiszen a szoftver fejlesztések folyamatosak.

A három „Euro-kacsa” rövid összefoglaló minősítése szerint minden téren kiemelkedőnek bizonyult a Dassault Rafale. Noha még „csak” PESA rendszerű, de a fedélzeti radarjával nagyon elégedettek voltak a svájci tesztpilóták. Az elektro-optikai célfelderítő rendszere jól kiegészíti a radart, ezen felül az elektronikai hadviselési rendszere is ennek a legjobb. Kiemelték a szenzor fúziót, ami nagyban egyszerűsíti a pilóta munkáját és javítja a helyzetfelismerést. A szenzor fúzió azt jelenti, hogy a pilóta már egy összesített helyzetképet kap, és nem neki kell azt létrehoznia a radar, elektro-optikai rendszerek, besugárzásjelzők, térképek alapján.

Az  Eurofighter Typhoon a leggyorsabb a tenderen résztvevő típusok közül mind forszázzsal, mind pedig anélkül, kedvező feltételek esetén függesztmény nélkül 1,4 Mach-al is repülhet „száraz” teljesítménnyel. A szenzor fúzió alacsonyabb szintű, az EW rendszerei pedig kevésbé potensek a Rafale-éhoz viszonyítva. Pedig már rendelkezik a huzalon vontatható rakéta csalival is, de ez úgy tűnik, hogy nem feltétlenül jelent előnyt. A Typhoon repülési jellemzői, teljesítménye, hatósugara ugyan kiváló, és megfelelt az elvárásoknak, de csapásmérő képességét nem ítélték kielégítőnek. Mint ismeretes, 2008 óta ez jelentősen változott. Hibául rótták fel, hogy egyszerre csak egy földi célpont támadható, ezen felül a típuson akkor még nem volt integrálva megfelelő kapacitású felderítő rendszer.  Összességében a típus képességei a második helyre sorolták.

A svéd Saab Gripen repülési teljesítménye, hatósugara, harci terhelhetősége, fegyverzet mennyisége nem volt kielégítő a svájci légierő szerint. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen a legkisebb méretű, és egyetlen hajtóművel rendelkező típus, egyedül a felderítő kapacitását értékelték jóra, mivel a Reccelite konténer integrációja megtörtént.  (ez a Litening egyik változata). Hiányolták a radar és az EW rendszer közötti együttműködést (szenzor fúzió), a jó pontok között volt viszont a pilótafülke kialakítása, összességében mégis a legkevésbé megfelelőnek ítélték a típust.

Számszerű adatokat nem közöltek a nyilvánosságra került anyagban, azonban arányokat igen. 1-től 9-ig pontozták a különböző képességeket, ezen belül hat pontnál volt a referencia vonal, vagyis a meglévő és akkor már tíz éve szolgálatban álló Hornet által nyújtott képesség.

A légierendészeti, légtérszuverenitási feladatkörnél tíz különféle paramértert vettek figyelembe, ezek alapján a Rafale volt legjobb 6,7 ponttal, a Typhoon-t 6,2-re értékelték, a Gripen pedig 4,2 lett, azaz lényegesen a Hornet alatt teljesített. Mindez még annak ellenére is igaz, hogy a svéd gép radarja némileg nagyobb távolságból derítette fel a teszt repülések során a Hornet-et, mint fordítva, bár az igazsághoz tartozik, hogy a svájciak nem kapták meg az USA-tól a reflexió csökkentő csomagot, amely kb. 20%-al csökkenti a gép felderíthetőségét.

DCA (Defensive Counter Air) azaz egyszerűsítve légvédelmi feladatnál is a Rafale teljesített a legjobban 7 ponttal, a Typhoon egyenlőnek bizonyult a Hornet-el 6 ponttal, a Gripen-t pedig 4,6-ra értékelték. Hozzá kell tenni, hogy a tesztelés idején még gyerekcipőben jártak az európai fejlesztésű sisakdisplay rendszerek, az amerikai JHMCS és az AIM-9X viszont már ott volt a svájci Hornet-ek eszköztárában.

OCA (Offensive Counter Air) vagy egyszerűsítve a támadó kötelékek fedezését, védelmét jelentő vadász bevetésen is a Rafale teljesít a legjobban 7,12 ponttal, a Typhoon kissé jobb mint a Hornet 6,21 ponttal, a Gripen viszont csak 4,77-et kapott.

Osztrák Typhoon. Kedvezőtlen üzemeltetési jellemzői miatt hamarosan kivonják szomszédunk légierejéből

Felderítő bevetésen a Rafale értékelése 7,57 lett a Typhoon volt ezen a téren a leggyengébb 5,14-el, a Gripen-t 5,39-re pontozták, és érdekes módon a csapásmérő feladatnál is második lett a svéd típus, kismértékben megelőzte a Typhoon-t az 5,13 pontjával, mivel a közös európai gép akkori szériái még alacsonyabb szinten voltak képesek földi célok elleni bevetésre. Érdekes ugyanakkor, hogy a Hornet-et ezen a téren is többre értékelték, mint a később kifejlesztett európai gépeket.

Az összehasonlító elemzés azonban a jövő lehetőségeivel is számolt. Komoly légierőknél a harci repülőgép képességeinek fejlesztése folyamatos, egyre újabb szoftverekkel, fegyver integrációkkal javítják a potenciált. A svájciak ezt is figyelembe vették, a Rafale esetében a Dassault 18 továbbfejlesztési területet jelölt meg, az Eurofighter konzorcium 25 módosítást jelentett be, míg a svédek nem kevesebb, mint 98 változtatást terveztek, aminek végeredménye az említett JAS-39E/F Gripen NG lesz. A tervezett paramétereket is összevetették, mégpedig az ugyancsak korszerűsítés alatt álló svájci Hornet-ek már meglévő, vagy közeljövőben realizálódó képességeivel.

Ennek alapján a sorrend nem változott. A légirendészeti feladatkörnél a Rafale 6,98, a Typhoon 6,48, a Gripen NG pedig 5,33 pontos kapott, vagyis még mindig nem éri el a Hornet-et.

Védővadászként (DCA) a Rafale 7,28, a Typhoon 6,49, az NG 5,68 pontot kapott, OCA bevetésen ugyanebben a sorrendben 7,41, 6,54, 5,62 volt az értékelés eredménye. A felderítő és csapásmérő képesség hasonlóan alakult, összességében az a következtetés vonható le, hogy hosszabb távon a Gripen NG megközelíti az F/A-18C/D Hornet képességeit szinte minden területen, kivéve természetesen teherbírását, a fegyverzet mennyiségét.

Ez a megállapítás nem degradáló, hiszen változatlanul egy egyhajtóműves és kisméretű gépről van szó, amelynek áthághatatlan fizikai korlátai vannak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne alkalmas a különféle feladatkörök ellátására.

A svájci botrány, amely a légierő szerint legkevésbé alkalmas típus kiválasztása miatt tört ki, elkerülhető lett volna. Az összehasonlítás nyilvánosságra került része nem terjedt ki azokra a területekre , amelyeken a Gripen jobb vetélytársainál. Kisebb méret, kisebb üzemanyag fogyasztás, ezzel arányban alacsonyabb üzemeltetési költségek jellemzik, még ha az utóbbi adat nem is olyan kedvező, mint a Saab erre vonatkozó tündérmeséiben. Egy konkrét példa szerint a dél-afrikai légierőnél a mai C/D verzió repült óra költsége 10 ezer dollár, míg a nagyobb üzemanyag kapacitású NG hasonló adatát a gyártó fele annyira kalkulálja, ami nyilvánvalóan nem reális.

Mindezek ellenére a Gripen NG vitán felül alkalmas lesz a Svájcban (vagy bárhol máshol)  adódó feladatok ellátására, feltéve, hogy időben és költségkereten belül megvalósul. Egyelőre mindez kérdéses, a már említett jelek arra utalnak, hogy nehezen, vagy nem tarthatók a tervezett költségek és határidők. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen az a fejlesztési program, amely manapság terv szerint halad, olyan ritka, mint a fehér holló.

Svájcban újra kezdődött a típusváltás körüli herce-hurca, részben új alapokon. A teljes flotta leváltása került napirendre, mivel már a Hornet korszaknak is látszik a vége. Azonban sem a típusról, se,m a darabszámról nincs még konkrét döntés.