Az orosz légierő bemutató köteléke 2021. április 5-én ünnepelte megalakításának harmincadik évfordulóját. Annak idején nem volt külön erre a célra kijelölt alakulat, a látványos harci repülőgép kötelékeket csak nagyon ritkán láthatta a nagyközönség, de akkor is csak többnyire áthúzásokra került sor, formációban történő műrepülésre nem, vagy elvétve, mint például 1967-ben az "októberi forradalom" 50. évfordulóján.

A Szovjetunióban november 7-én minden évben nagyszabású katonai felvonulásra került sor a Vörös-téren, ahol a szárazföldi erők technikáját, köztük a legújabbakat is bemutatták. A légierő azonban "mostoha gyerek" volt, nem kaptak alkalmat a szereplésre.

A szocializmus csődje elkerülhetetlenné vált a nyolcvanas évek végére, ami együtt járt a politikai változásokkal is. Noha az élet minden területén súlyos problémák, alapvető ellátási gondok jelentkeztek, 1989-ben mégis engedélyt kapott egy kezdeményezés, amelynek célja a légierő népszerűsítése, és annak demonstrálása volt, hogy képességeik lépést tartanak a világgal. Ezt ugyan egy kissé másként kommunikálták, azt próbálták meg sulykolni a közvéleményben, hogy haditechnika terén a szovjetek még mindig "világelsők", a gondok ellenére. Ez ugyan nem volt igaz, vagy csak néhány részterületen, de jól hangzott és a tömegek elhitték, hiszen így volt mire büszkének lenni. Néhány kisebb légi bemutatóra sor került, amelyeken egy három gépes Szu-27-es kötelék hajtott végre műrepülést. 

A siker nyomán jött az elhatározás, hogy a  változatlanul meglévő katonai  szuperhatalmi státusz demonstrálására  minden addiginál nagyobb szükség van bel- és külföldön egyaránt, ennek részeként 1991. április 5-én hivatalosan megalakították a "Ruszkije Vityazi" csoportot, amely a Moszkvától nyugatra lévő Kubinka légi bázison települt. Noha a gépeik "sima" széria Szu-27-esek voltak, speciális festést kaptak, amelynek szín összeállítása természetesen az orosz nemzeti lobogót követte, hiszen már (látszólag) nem a vörösé volt a főszerep. Némi ellentmondás, hogy ugyanakkor az ország hivatalos felségjelzése mind a mai napig az az ötágú vörös csillag, amely jelkép nevében  tízmilliókat irtottak ki ok nélkül. 

Az "Orosz Vitézek" villámgyorsan híres lett bel- és külföldön egyaránt, a világ szimpátiával szemlélte a Szovjetunió megszűnését követő oroszországi demokratizálódási folyamatot, amely kisebb-nagyobb döccenőkkel, de jó irányba haladt. A hat gépes formáció nem győzte teljesíteni a külföldi meghívásokat, pillanatok alatt a nyugati légi bemutatók sztárjai lettek. A hat Szu-27-es impozáns repülése tömegeket nyűgözött le, és komoly  szerepe is volt a katonai kapcsolatok elmélyítésében.

Hamarosan már nem csak európai, hanem tengeren túli meghívásoknak is eleget tettek, amit lehetővé tett, hogy a Szu-27-es hatótávolsága minden addigi szovjet/orosz harcigép típushoz képest nagyobb volt. Azonban mindezek ellenére még kevés tapasztalta volt a kötelék pilótáinak a hosszú távú navigáció terén és a gépeik fedélzeti elektronikája sem volt igazán alkalmas arra, hogy önállóan repüljenek a világ távol eső részein, ahol nem állnak rendelkezésre lépten-nyomon a navigációt segítő ismert pozíciójú rádióadók. Emiatt a csoport műszaki állományát és a kiszolgáló eszközöket szállító IL-76-os teherszállító vezette a köteléket. Így volt ez 1995. december 12-én is, amikor Malajziából tartottak hazafelé. A Vietnamban lévő Can Ranh-ban akartak leszállni tankolásra, de a reptér megközelítése közben az IL-76-os személyzetének hibájából nem a szükséges módon közelítettek a reptérhez. A tehergépet két oldalról kísérték a vadászgépek, és egy fordulóban, felhőben közülük három hegyoldalnak ütközött. Mivel az egyik kétüléses gyakorló verzió volt, négy pilóta veszítette életét. 

A súlyos esemény miatt természetesen egy ideig szó sem lehetett a bemutató repülések folytatásáról, egyrészt a megmaradt állomány pszichikai állapota, másrészt az újonnan kiválasztott, de még gyakorlatlan pilóták miatt.

A különböző légierők bemutató csoportjainak életében sajnos a világon mindenhol előfordul, hogy néha baleset, vagy katasztrófa következik be. A kis magasságú műrepülés különösen veszélyes, pláne akkor, ha nem csak egyetlen gép, hanem egy egész kötelék hajtja azt végre. Ráadásul a látványosság fokozásra néha hajmeresztő manőverekre is sor kerül, mint például keresztező irányon, vagy teljesen szembe is repülnek egymással. Szerencsére azonban egyre ritkábbak a súlyos események, de azért előfordulnak. Kisebb balesetekre azért sor kerül néha, mint például 1997-ben Pozsonyban, amikor a bemutatóra érkező kötelék 15-ös oldalszámú gépének pilótája elfeledkezett a futómű kiengedéséről. A gép szerencsés kialakításának köszönhető, hogy a csak kisebb sérüléseket szenvedett, ugyanis a szívócsatornák alatt lévő két  rakéta indítósin "korcsolyaként" működött, és a gép azokon csúszva állt meg. 

Az "Orosz Vitézek" utolsó súlyos eseménye 2009-ben történt, amikor két gépük összeütközött, és a kötelék parancsnoka Igor Tkacsenko életét veszítette. Érdekesség, hogy a szerencsétlen sorsú, de kiváló pilóta fia ugyancsak vadászpilóta lett, és  manapság a hajdan édesapja által irányított csoport tagja.

A világhírű csapat 2013-ban Magyarországra is eljutott, a kecskeméti nemzetközi légi bemutató immáron ritkaságszámba menő  attrakciójának számítottak. 

Kissé hitetlenkedve fogadtuk a szervezők tervét, miszerint a külföldön főként politikai okok miatt akkor már  csak ritkán szereplő Orosz Vitézek csoportot is  meghívják Kecskemétre. 

Éppen ezért felfokozott várakozásokkal utaztunk le a bázishoz 2013. július 31-én kora délután, amikorra az orosz csoport várható érkezését jelezték. Csak akkor hittük el, hogy valóban eljöttek, amikor kelet felől feltűnt az IL-76-os teherszállító által vezetett kötelék. A műszakiakat és a földi felszerelést hozó gép kivált a csoportból, de az öt Szu-27-es nem szállt le, hanem az előzetes tervnek megfelelően végrehajtotta a bemutató programját, kivéve az infracsapdák alkalmazását, így a fináléban emelkedő majd szétváló gépekből  kiszórt sok tucat infra zavaró töltet által létrehozott „füstangyalt” csak később, a bemutatók napján láthattuk.

A rekkenő hőségben megtartott légi bemutató hatalmas sikert aratott, százezres nézőszámmal, és ebben nem kis része volt az orosz csapatnak, akiknek repülése hozzáértőt és laikust egyaránt lenyűgözött. Mindez még annak ellenére is igaz, hogy a Szu-27-esek nem alkottak olyan szoros köteléket, mint például a Blue Angels, de nem is lehet elvárni, mivel az orosz pilóták gyakorlási lehetősége messze kevesebb volt, és a biztonság a legfontosabb.

Jelen sorok írója abban a szerencsés helyzetben volt, fél tucat alkalommal is láthatta élőben az Orosz Vitézek bemutató repülését, amely egyes alkalmakkor nagyon különbözött a magyarországitól. Ugyanis néha együtt repülnek az orosz légierő másik, "Sztrizsi" vagyis "Fecskék" csapatával, amely a MiG-29-est alkalmazza. A kilenc gépes köteléket azonban főként otthon, vagyis a két évente sorra kerülő moszkvai MAKS kiállításon lehet látni. 

A COVID járvány "lecsengése" lassan de biztosan közeledik, így a 2021 augusztusára tervezett, hosszú kihagyást követően nagyon várt kecskeméti légi bemutató egyre nagyobb bizonyossággal megrendezhető. És a tervek között szerepel az "Orosz Vitézek" meghívása, ami nemzetközi viszonylatban is "nagy durranás" lenne, hiszen mint említettem, főként politikai okok miatt nagyon megritkult a külföldi szereplésük. Azonban ezt még több tényező is befolyásolhatja. Duplán érdekes lenne újra látni őket, például azért is, mivel már nem a régi Szu-27-el repülnek, hanem az extrém manőverezést is lehetővé tévő tolóerő vektoros hajtóművekkel felszerelt Szu-30SzM és Szu-35 típussal. 

Alább látható egy válogatás a többi fotóimból, amelyeket az "Orosz Vitézekről" készítettem.