Románia és Horvátország után Szlovákia is úgy döntött, hogy az amerikai Lockheed Martin F-16 Fighting Falcon többfeladatú harci repülőgépekkel korszerűsíti légierejét. Lényeges különbség viszont, hogy amíg az előző két ország használt gépeket szerez be, addig a szlovák légierő vadonatúj példányokat kap, mégpedig a típus legutolsó, létező legkorszerűbb F-16V változatát, amely az F-35-öst nem számítva az egyik legkorszerűbb típus lesz Európában.
A döntés meglepetést okozott, főként a svédek számára, akik már a zsebükben érezhették a megrendelést a Saab JAS-39C/D Gripen-re. Skandináv barátaink így már csak a svájci és bolgár megrendelésre számíthatnak kontinensünkön, legalábbis a közeli jövőben más szóba jöhet ország nem tervez típusváltást.
Szlovákia légierejében a légvédelmi szolgálatot 12 MiG-29-es látja el, amelyeknek azonban egy időben kevesebb mint a fele üzemképes. A légi bemutatókon hiába hajtanak végre látványos műrepülést a szliácsi alakulat pilótái, gépeik felett eljárt az idő még annak ellenére is, hogy a kétezres évek közepén részleges korszerűsítést hajtottak végre rajtuk a trencséni javító üzemben.
Az átalakítás a kommunikációs és navigációs rendszerekre korlátozódott, de a gépek csak kb. 40%-os mértékben lettek képesek a NATO-n belüli interoperabilitásra. Az adatátviteli rendszer hiánya miatt közös akciókban nem voltak képesek a komplex légi helyzetkép vételére, a saját adatok mások számára használható formában történő átadására, ezen felül a repülési paraméterek sem elégségesek. Ez talán meglepően hangzik, hiszen a MiG-29-es éppen a kiváló manőverező képességéről híres.
A hatósugár azonban nagyon alacsony, és a légi üzemanyag felvétel sem megoldott, így más típusokkal nem képes közös akciókban részt venni. Szlovákia számára ez nem is jelentett komoly problémát, hiszen csak a hazai légtér védelme volt a feladat, nem tervezték a típus koalíciós bevetését. Azonban ez egyetlen feladat is egyre több akadályba ütközött. Náluk is jelentkezett a többi üzemeltetőnél is tapasztalt probléma, ami megnehezítette a szükséges hadrafoghatóság biztosítását.
Az élettartam növekedésével párhuzamosan szaporodtak a műszaki hibák. A gyártó együttműködési készsége, az alkatrész utánpótlás, és különösen a hajtóművek hátterének biztosítása nehézkesnek bizonyult. Történtek próbálkozások a helyzet javítására, és a fegyverzet korszerűsítését is tervbe vették, de az aktív lokátoros önirányítású R-77-es rakéták rendszeresítésére végül nem került sor. Az 1989 és 1995 között gyártott MiG-29-esek cseréjének előkészítése időben elkezdődött, de a döntésig mégis hosszú idő telt el. Az öt és fél milliós népességű, fél magyarországnyi területű Szlovákia hasonló mennyiségű harci repülőgép üzemben tartását tartja indokoltnak, mint két nagyobb szomszédja, a Cseh Köztársaság és hazánk. Náluk is 14 többfeladatú vadászbombázóra nyújtottak be igényt, amire három lehetséges pályázó is jelentkezett.
Érdekes módon felmerült az orosz MiG-29M2 rendszeresítésének lehetősége, talán nem véletlen, hogy a típus egyik teszt példánya néhány évvel ezelőtt látogatást tett Szliácson. Komolyan azonban nem lehetett venni a dolgot, pláne azt követően, hogy az oroszokkal politikai okokból már nem szabad fegyver üzletet kötni.
Maradt két pályázó, a svéd Saab a Gripen-el és az amerikaiak az F-16-ossal. Utóbbi típus használt példányainak egyre növekszik a piaca, pláne azt követően, hogy a hosszú távú „fárasztási” tesztek nyomán kiderült, hogy az élettartamuk az eredetileg tervezetthez képest akár négyezer órával is meghosszabbítható.
Mindez kedvezően hangzik azzal a párhuzamosan kialakult tendenciával, hogy a világ számos légierejében, beleértve a legnagyobbakat is, csökken az éves repült órák mennyisége. Régen például az USAF állományában 200 óra felett volt a pilóták számára biztosított lehetőség, ami fokozatosan csökken. a NATO-ban már elfogadott a régen „veszélyesen kevésnek” minősített 150 óra, mindebből következik, hogy egy régi, de felújított és korszerűsített repülőgép még további évtizedekig maradhat szolgálatban. Mivel ezek beszerzési költsége is kedvező, nem véletlenül dönt több ország is ezek mellett.
Szlovákia azonban nem használt, hanem új repülőgépeket akart. Az éveken át esélyesebbnek tűnő pályázó a Saab számára némileg bonyolította a dolgot, hogy a Gripen gyártása gyakorlatilag befejeződött, az új JAS-39E előállításáig a gyártósor szünetel, aminek átmeneti újra indítása költségnövelő tényező. Ennek ellenére biztos befutónak tűnt a Gripen, több szempontból. A gazdasági, politikai szempontból közel álló csehek és a dél szomszéd magyarok is a svéd típust preferálták, ami a katonai együttműködés szempontjából kedvező lett volna. A program kezdetén több variáció is szóba került, a vásárlás mellett a bérlés, lízing lehetősége is vizsgálat tárgyát képezte. A csehekkel közösen fenntartott flotta ötletét is felvetették, és később konkrétan megnevezték a Gripen-t, mint a MiG-29-esek kijelölt váltó típusát. 2015 márciusában a svéd kormány jóváhagyta a JAS-39C/D esetleges lízingjét Szlovákia számára, amit követően megkezdődtek a részletes tárgyalások.
Gripen műszefal
Közben a szlovák légierő szakértői megvizsgálták az ajánlatok műszaki tartalmát, mégpedig egy sor látogatással egybekötve. Jártak a Saab linköpingi gyárában, a satenasi légi bázison, és hogy ne csak a gyártó ország esetleg rózsaszínű reklámjai alapján kelljen dönteni, voltak a csehországi Caslavban és Kecskeméten is, ahol a két európai alkalmazónál igyekeztek ismereteket szerezni a Gripen üzemeltetéséről, gyakorlati tapasztalatairól.
Természetesen megvizsgálták a konkurenciát is. A lengyeleknél Poznanban és Laskban ismerkedtek az F-16-ossal és annak üzemeltetési jellemzőivel, jártak az USAF avianói légi bázisán, hol ugyancsak a Falcon a fő típus, és a görögöknél is tanulmányozták a Block 52-est. Utóbbi azért volt különösen érdekes a számukra, mivel már megszületett a döntés arról, hogy a „V” verzióra korszerűsítik a meglévő flottájuk legnagyobb részét.
F-16V műszerfal
Az USA ajánlatában ugyanis az F-16-os legkorszerűbb Block 70/72 változata szerepelt, amelyet már részben ötödik generációs fedélzeti elektronikával gyártanak majd. Az F-16V jelenleg ugyanis még nem is létezik, egyelőre Bahrein rendelt 19 példányt, és több más ország összesen már eddig közel 500 régebben gyártott gép „V” verzióra korszerűsítését rendelte meg, azaz a típusnak lesz üzemeltetési és ipari háttere. Mindez nagyon fontos, ugyanis egy kis mennyiségben üzemelő típus problémáinak megoldása nem elsődleges érdeke a gyártónak. Ha azonban sok helyen sok gép létezik egy adott változatból, akkor indokolt a gyors és hatékony háttérbiztosítás.
A szlovák szakértő csapat által készített összevetés természetesen csak az egyik, de fontos része volt a döntés előkészítésének. Hasonlóan lényegesek az anyagi kondíciók, a végösszeg, a részletfizetés lehetőségei, esetleg kölcsön folyósítás, stb, és végül további politikai szempontok is döntőek lehetnek a kiválasztásnál.
Minket elsősorban a műszaki tartalom érdekel, ezt boncolgatjuk egy kicsit a szlovák védelmi minisztérium által nyilvánosságra hozott anyag alapján.
A döntésnél lényegesnek bizonyult az idő faktor. A svédek még nem állnak készen a JAS-39E vagy más néven Gripen-NG széria gyártására, annak ugyanis csak 2025 körül kerülhetnek az első példányai a svéd légierőbe. Addig a MiG-29-esek nem „húzzák ki”. A JAS-39C/D jöhet szóba, amelynél a műszaki tartalmat tekintve jobbnak tartották az F-16V-t. Felmerül a kérdés, hogyan lehetséges ez, hiszen a Gripen jóval későbbi, korszerűbb típusnak számít. Valami hasonló történik a középtávú utasszállítók terén, ahol a hatvanas évek technikájának számító Boeing 737-es korszerűsített változatát nem képes kiszorítani a piacról a jóval korszerűbbnek tűnő Airbus A320-as. A modernizálások során ugyanis az elektronika és a hajtómű változik, így a megbízhatóság és gazdaságosság egyre javul, ami a leginkább fontos.
Az F-16-os „fly-by-wire” rendszere hiába tud kevesebbet, mint a Gripen-é, a gép manőverező képessége, repülési jellemzői kiválóak, és az új elektronika a harcászati képességek terén is előnyt biztosít. A Block 70/72 változat orrába ugyanis az az AESA rendszerű APG-83-as fedélzeti radar kerül, amely jelentős részben az ötödik generációs F-35-ös radarjának technológiáját alkalmazza. Ugyancsak javítottak a pilótafülke ergonómiáján, a nagyméretű színes kijelzők beépítésével. További részletek sorolása helyett ajánlott az F-16V-ről a régebben közölt cikkem felelevenítése.
Annyit érdemes megjegyezni, hogy a szlovákok szerint az APG-83-as radar a nagyobb légi célokat akár 300 km-ről is felderítheti, a 2 négyzetméteres hatásos visszaverő felülettel rendelkezőket kb. 160 km-ről, míg a Gripen PS05-öse erre 120 km-ről képes. Az egyidejűleg követhető célok száma a többszöröse, akár 20 is lehet, és különösen jelentős előny a szimultán több üzemmód alkalmazásának lehetősége.
Régebben a Gripen előnyeként emlegették a kifinomult EW (elektronikai hadviselő) rendszerét, de a szlovák anyag szerint az F-16V esetében ez is magasabb szintű. A fegyverzet terén elvileg nem lehetne sok különbség, hiszen a svédek is integrálták az amerikai légiharc rakétákat. Az USA ajánlatában azonban két olyan fontos altípus szerepel, amelynek hordozására a Gripen jelenleg nem képes, ezek a közeli légi célok megsemmisítésére szolgáló AIM-9X és a nagy hatótávolságú AIM-120C-7. Mint ismeretes, az utóbbi fegyver C-5-ös változata áll szolgálatban a cseh és magyar gépeken, és ez több területen is kevesebbet „tud” a C-7-esnél. Érdekes adalék, hogy a Lockheed Martin honlapján a közelmúltban megjelent grafika szerint az F-16V alkalmas lesz egyidejűleg akár tíz légiharc rakéta egyidejű hordozására is.
Ezt a középső szárny alatti felfüggesztőre felszerelhető tripla indítósin teszi lehetővé, és ezen felül természetesen még elfér három póttartály is a hatósugár növelésére. Utóbbi terület, amelyen megint csak jelentősen jobb az amerikai típus, az elemzés egyik pontja erre is kitér. Ha a feladat őrjáratozás a bázistól 740 km-es távolságban, akkor az amerikai típus közel két órán át tartózkodhat ott, míg a Gripen csak negyed órát. Ehhez azonban már a Falcon törzsére szerelhető illeszkedő póttartályok is szükségesek.
Meglepő adat, hogy a szlovák összevetés szerint a Gripen maximális sebessége 1,4 Mach-ra lett korlátozva, noha eredetileg 2 Mach szerepelt minden leírásban. Ennek kisebb a jelentősége, hiszen az olyan kis országokban, mint Szlovákia, nincs is elég hely a gyorsításhoz. Utóbbi paraméter terén is elmarad a svéd gép, Mach 0,8-ról az 1,2 eléréséig 40 másodperc telik el, míg a konkurens típusnál csak 25.
Román felségjellel
A műszaki paraméterek további részletezése helyett térjünk át az üzemeltetés viszonyaira. Széleskörűen elterjedt nézet, hogy a Gripen beszerzési és fenntartási költségei messze a legalacsonyabbak. Ezzel szemben a szlovákok szerint az első tíz évben a költségek egyenlők, a teljes élettartamra vonatkoztatva pedig 8%-al alacsonyabbak az F-16V esetében. A meglepő adat annak fényében még inkább furcsa, hogy az USAF hivatalos információi szerint az F-16-os egyetlen repült órája 26000 dollárba kerül, míg a svéd számítás a Gripen-re 4700 dollár.
Az eltérés okai széles körűek. Az amerikai rendszer ugyanis mindent figyelembe vesz. 6000 dollár/óra a közvetlen üzemeltetés ára, az üzemanyag, kenő anyagok, fogyó eszközök, kerék gumi, a kisebb időszakos munkák, stb.
2000 dollár/óra a háttér támogatás, a logisztikai rendszer, raktározás, beszerzés. 10000 dollár/óra a gépek üzemetetését végző alakulat személyi költsége, fizetés, betegbiztosítás, stb. Újabb 6000 dollár/óra az alakulat működési költsége, a helyiségek, létesítmények, járművek, kiszolgáló eszközök fenntartása, és még további 2000 dollár/óra a rendszeres továbbfejlesztések, korszerűsítések költségének rep órára visszaosztott része. A svéd rendszer kizárólag a közvetlen üzemeltetés költségeit számítja, a többit nem, pedig azokat ugyanúgy el kell költeni.
Magyar Gripen AIM-120C-5 rakétával
A Gripen esetében jelentős költségnövelő tényező, hogy már 800 repült órát követően vissza kell vinni a gyártóhoz nagyobb mélységű időszakos javításra, ez az intervallum a Falcon esetében sokkal hosszabb, azaz ritkábban kerül rá sor. Lízing konstrukcióban a legtöbb dolog a bérbeadót terheli, de ennek arányában a lízingdíj természetesen fedezi mindezt. Érdekes lenne kiszámolni például a magyar Gripen-ek hasonló költségeit, amelyek meglepően magasak lennének repült órákra vonatkoztatva.
A szlovák elemzés szerint a svéd ajánlat esetében bonyolítaná a helyzetet, hogy a beszállítói lánc több ágú és ennek összehangolása nehézkes. A repülőgép ugyanis svéd, de számos részegysége importból származik, nagyrészt amerikai eredetű a hajtómű, több más fedélzeti berendezés, és a fegyverzet, míg a másik típus esetében csak egyetlen szállító fél old meg mindent.
Északi szomszédunk megemlíti a tanulmányában, hogy a svédek nem minden esetben volt közlékenyek a titkosításokra hivatkozva, ez a NATO tagállamokon belül ugyancsak rugalmasabban működik.
Lényeges kérdés, hogy a hosszabb, de alaposabb amerikai képzési programot is jobbnak találták. A szlovák légierő tervei szerint a kiképzendő pilóták többsége fiatal lesz, és csak néhány fő kap típus átképzést a MiG-29-esről. Az F-16-os hosszabb képzési ideje összhangban áll azzal a ténnyel, hogy amennyiben hamarosan aláírásra kerül a szerződés, akkor 2022-ben megkezdődhet a gépek átadása. Ez azonban nem egyszerű, ugyanis a Forth Worth-ben lévő üzemet teljesen átállították az F-35-ös gyártására, és az F-16-osok csökkentett kapacitású sora Greenwille-be lesz áttelepítve.
Az amerikai képviselőház 2018 áprilisában hagyta jóvá a szlovák fél számára, hogy megkaphassa az F-16V-t, de az akkori ajánlat brutálisan magas árat tartalmazott. A 2,91 milliárd dollárban azonban tíz éves teljes logisztikai támogatás szerepelt, és hatalmas mennyiségű fegyverzet is járt volna vele, több száz lézeres és műholdas vezérlésű bombával, rakétával, beépített aktív elektronikus zavaró berendezéssel.
A szlovákok által végül elfogadott ajánlat jóval szerényebbnek bizonyult az 1,589 milliárd Euró végösszeggel, de ebben csak két éves logisztikai támogatás szerepel kevesebb fegyverzettel. A légiharc rakéták mennyisége azonban nem változott, ugyanúgy 30 AIM-120C-7 és 100 AIM-9X szerepel a tervezetben. Ugyancsak benne van a pilóták JHMCS sisakdisplay rendszere, 6 darab Sniper lézeres célmegjelölő és egy sor további eszköz, valamint a hajózó és műszaki állomány teljes képzése.
Mint említettük, szerződés cikkem írása idején még nem született, így a részletes tárgyalások során még változások történhetnek, ezért a jövőben még visszatérek a témára.
