Az USAF állományában még hosszú időn keresztül az F-16-os lesz a legnagyobb számban szolgálatban álló többfeladatú vadászbombázó. Noha az utolsóként rendszeresített példánya is már 26 éves, ami más típusok esetében már a közelgő nyugdíjazást jelenti, erről a Fighting Falcon esetében szó sincs. Éppen ellenkezőleg, a korszerűsítésük és üzemidő hosszabbításuk esedékes, az amerikai légierő egészen 2048-ig számol a típussal.
Egy öreg konstrukció megfeleltetése a korszerű követelményeknek nem könnyű, de az F-16-os esetében megoldott. Nem véletlen, hogy a legújabb változatok még most is gyártásban vannak, például Szlovákia és Bulgária három év múlva kezdi el az F-16V rendszeresítését, amelyek üzemideje már „alapból” 12 ezer repült óra. Az eredeti élettartam harmadával kevesebb, ami azonban még mindig a duplája vagy éppen többszöröse volt a legfőbb „vetélytársakhoz” a Mirage 2000-hez vagy az orosz típusokhoz képest.
Az USAF állományában üzemben álló közel ezer F-16-os 45%-a komoly korszerűsítést is kap az élettartam növelése mellett, így a jövőben is megfelelnek az elvárásoknak. Új fedélzeti elektronika és radar beépítése után, valamint a legújabb fegyver típusok integrációját követően az F-16-osok a jövőben is csúcszinten teljesíthetik a feladataikat.
A gépek egy kisebb része emellett további módosításon is átesik, végrehajtják rajtuk a Have Glass V programot, amit követően a külső festésük megújul. Ez látszólag nem tűnik jelentős eltérésnek, azonban tudni kell, hogy az eddiginél sötétebb szürke szín nem csak a vizuális álcázást segíti. A speciális festékben lévő mikroszkopikus ferrit golyócskák sokasága csökkenti a radarhullám visszaverő felületet, azaz az ilyen módon festett gépet csak kisebb távolságból képesek felderíteni a radarok. Ennek harcászati előnyét, jelentőségét nem kell külön részletezni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az új festéssel ellátott gépek észlelhetősége összemérhető a valódi „lopakodókéval”, de a különböző források szerint 10-20%-os csökkenés a felderíthetőség terén már komoly előnyt jelenthet. A pontos mérték egyrészt titkos, másrészt nem fejezhető ki egyszerű számokkal. Az RCS (Radar Cross Section) függ a rálátás szögétől, a hordozott fegyverek típusától és mennyiségétől, és egy sor más tényezőtől. De hogy érdemes vele foglalkozni, az nem kérdés.
A Have Glass program nem napjaink újdonsága. Ma már az ötödik verzió végrehajtása folyik, de nem minden gép kapja meg az új sötétszürke festést. Csak azok, amelyek elsődleges feladata az ellenséges légvédelem elleni harc, vagy a támadó kötelékek előtt repülnek.
Már a kilencvenes években is voltak az RCS csökkentésére irányuló törekvések. Annak idején a holland légierő F-16-osainak szívócsatornáján, valamint a szárnyak és vezérsíkok belépő élein alkalmaztak gumiszerű RAM (Radar Absorbent Material) anyagokat, amelyek azonban időigényes karbantartást igényeltek. Minden repülési nap végén javítani kellett a bevonatot, mivel az sérült a levegőben lévő porszemcsék és rovarok becsapódását követően.
Később már a gép egyéb részein is alkalmazták a „farkasfog-szerűen” rovátkolt RAM réteget, de érdekes módon nem csak az említett helyeken, hanem például a fegyverzet felfüggesztőkön vagy a fékernyő gondolák oldalán. A radarhullámok egy része ugyanis követi a gép külső kontúrját és csak akkor verődik vissza, ha valami egyenetlenséget „talál”. Ez lehet csavarsor, lemez illesztési hézag, stb.
A „Have Glass” következő fázisát például a németországi Spangdahlemben állomásozó amerikai F-16C Block 50-es gépeken lehetett tapasztalni. Ezek speciális feladatköre volt az ellenséges légvédelem elleni harc, ennek rendelték alá a fegyverzetüket is, ami az esetek többségében a „radargyilkos” AGM-88 HARM rakéta volt. Ezeknél alkalmazták először a teljes külső felület új festését, ami azonban hosszú távon nem vált be. A gépek egy idő után ugyanis elhanyagoltnak, „koszosnak” tűntek, pedig valójában arról volt szó, hogy a festékbe ágyazott milliárdnyi ferrit golyócska korrodált, és ez okozta az elszíneződést. A korrózió természetesen negatív hatással volt az eredeti funkcióra is, ezért más megoldás kellett.
A jelenlegi utolsó Have Glass V, azaz az ötödik verzió színe hasonló a valódi alacsony észlelhetőségű F-35 Lightning II típuson alkalmazottal, de a felhordás módja más. Annál ugyanis hőkezeléssel ágyazódik be a burkolat anyagába, míg az F-16-osnál hagyományos módon festékszórót alkalmaznak.
Az ilyen festéssel ellátott gépek már jártak Magyarországon is, például az amerikai ANG (Air National Guard) „Stingers” századának egyik gépe a 89-129 oldalszámú 2017 júniusában.
A Have Glass V úgy tűnik, hogy hosszabb távra bevált, mert egyre több alakulat kapja meg, legutóbb például az olaszországi Avianóban állomásozó 31.FW Falcon-ját festették át.
A cikkíró saját fotóival illusztrálva