Szliács, Zeltweg, Ostrava

Már megszokottá vált, hogy a nyár végén, ősz elején rövid három hetes időszak alatt három jelentős légi bemutatóra is sor kerül elérhető közelségben. A szlovákiai Szliács, az ausztriai Zeltweg és a csehországi Ostrava 3-7 órányi autózással megközelíthető, így a repülést kedvelők ha csak tehetik, nem hagyják ki a nemzetközi összevetésben is színvonalas, némely esetben egyedülálló látványosságot.

Északi szomszédunk  jobb kapcsolatokat ápol az Egysült Államokkal, mint  mi, nem utolsó sorban ennek is köszönhető, hogy már nem első alkalommal küldik át hozzájuk a légi bemutató idejére a B-52 Stratoroftress nehézbombázót. Ezúttal is a hatalmas gép volt az egyik fő látványosság, bár csak a földön. Az is fontos szempont lehetett, hogy a szlovák légierő a régi orosz helikoptereinek egy részét az amerikai UH-60-assal váltja le a közeljövőben.

Keletről is érkezett érdekesség, Ukrajnából két Szu-27-es szállt le a Zólyom mellett bázison. Sokan nem tudják, hogy a harci és a gyakorló UB változat csak külsőre látszik „sima” Szu-27-esnek, az ukránok ugyanis kidolgoztak a számukra egy saját kivitelezésű korszerűsítési programot. Az első átalakított példányokat küldték el a repülőnapra, amelyek közül a kétülésest a földön lehetett megtekinteni, az együléses harci pedig a repülő programban vett részt.

A szovjet érából származó Flanker kódnevű típus szinte vallásos áhitatot gerjeszt a keleti technika kedvelőiben, mivel kétségtelenül szép, és kiváló repülési jellemzőkkel rendelkezik. Azonban eljárt felette az idő, így a harcértéke a mai viszonyok között már nem megfelelő. Az ukrán légierő kb 70 darabot örökölt a volt szovjet készletből, ezek egy része még hosszú időn keresztül szolgálatban marad, miután átestek a korszerűsítésen. Zaporozsjében 2012-ben kezdődött a program, amelynek eredményeképpen az elmúlt évvben készültek el az első példányok. A módosítás nem csak a GPS/GLONASS-al kiegészített navigációt és kommunikációt érintette, hanem a tényleges harcászati kapacitást is, ugyanis a fedélzeti radart is átalakították, aminek eredményeképpen 30%-al nőtt a felderítési távolsága. Annak idején Kijevben volt az a gyár, amely a szovjet légierő számára a legtöbb légiharc rakétát gyártotta. Ennek utódjánál végezték el a régi R-27R félaktív lokátoros önirányítású rakéták továbbfejlesztését, ezek a fegyverek minden bizonnyal megjennek majd a modernizált Szuhojokon.

Az ukrán gép a levegőben ezúttal mérsékelten kápráztatta el a nagyérdeműt, a pilóta csak visszafogott módon terhelte magát és a gépet, amin nem lehet csodálkozni, hiszen első a biztonság, amire fokozottan kell figyelni a kevés repülési lehetőségük miatt. Ukrajna vezetése a nehéz gazdasági helyzete mellett fontosnak tartja, hogy jelen legyenek minél több olyan rendezvényen, ahol tömegek láthatják a nemzeti szineiket, felségjelüket, ezért aztán nem csak a volt szövetségesekhez küldték el a Szu-27-eseket, hanem pl. Dániába is.

Szliácson egy másik Szuhojt is láthattunk, ez a lengyel légierő felségjelét viselte. A kétüléses Szu-22-es „mozdony” már az új szürke festéssel szerepelt, de csak a földön. A típusnak már nem sok ideje van hátra, már a hosszabbított üzemidejük is a végéhez közeledik.

A MiG-ek több generációja közös repülést is végzett. Cseh felségjelet visel egy felújított UTI MiG-15-ös, amely egyszerre volt a levegőben egy román LanceR-B-vel és a vendéglátók MiG-29UB gépével. A kötelék azonban sajnos nem jött létre, csak egymást követően húztak át a reptér felett. Megint repült a szliácsi bázis készültségi gépe is éles fegyverzettel, de ennél érdekesebbnek bizonyult a belügyi, és katasztrófavédelmi egységek bemutatója. A Mi-17-es helikopter alatt kötélen lógott egy hálószerű merevített platform, amelyen nem kevesebb mint tíz ember kapaszkodott.

A különleges rendőrségi erők bevetését támogató Mi-17-est érdekes módon használták. Egyes esetekben létfontosságú minél több kommandós gyors földre juttatása. A megszokott „fast rope” kötélen történő lecsúszást kiegészítettek, a helikopterből egyszerre öt kötélen érkeztek a földre a fekete ruhások. Az ú gyártású Mi-17-eseken már jobb oldalon is van eltolható oldalajtó, ezen felül a tehertér végén a szokásos helyen rögzített kötelet még kiegészítette a főfutóknál lévő vészkijárati ablakoknál a rugóstagokra erősített kötél.

Először mutatták be a nyilvánosság előtt Szlovákia új kormánygépét. A régi Tu-154-es helyett rendszeresített 2005-ben gyártott, használtan beszerzett Airbus A319-es a nemzeti színeket viseli, és díszítő motívumként Milan Stefanik tábornok stilizált arca is felfedezhető rajta. A tábornok az első világháborúban francia oldalon pilótaként harcolt, és tudományos munkássága közben nagy szerepe volt Benes és Maszarik mellett Csehszlovákia létrehozásában.

Az idei szliácsi repülőnap szervezésében résztvevők ezúttal nem remekeltek. A régi csapat pörgősebb, kevesebb holtidőket tartalmazó programot állított össze, bár most néha nem várt események nehezítették a dolgukat, például a spanyol Patrulla Aguila csapat egyik gépnek defektje miatt kellett szünetet beiktatni.

Ausztria legfontosabb katonai repülőterén Zeltwegben sajnos nincs minden évben légi bemutató, pedig igény lenne rá. A festői hátteret biztosító helyszín a mindig színvonalas szervezéssel és felhozatallal százezres tömeget vonz annak ellenére, is, hogy hagyományosan péntek és szombat az időpont. Mi már csütörtök reggel a pályavégnél voltunk, hiszen egész napos élményt jelent az érkező, és gyakorló repülést végző gépek fotózása nem szokványos helyről. A pályavég mögött keresztben vezető úton közlekedési lámpa korlátozza a haladást érkező gép esetén, itt már alig 20 méter magasságban húznak el leszállók.

Az utóbbi évek terrorveszélye némileg érezhető volt itt is. Az ingyenes rendezvényre régebben ellenőrzés nélkül lehetett bejutni, most mindenkit átvizsgáltak a katonák, ezen felül a csomópontoknál és magaslatokon lövészpáncélosok, valamint Leopard A2-es harckocsik voltak telepítve. 

Ritkán látott „nagyvas” nem szerepelt a programban, de a közel kétszáz (!) repülőgép között számos ritkaság akadt. Az osztrákok Red Bull csapata ezúttal is szolgált újdonsággal, a briteknél az ötvenes években készült könnyű Sycamore helikopter egy példányát újították fel, amely természetesen részese volt a repülési programnak is. A régi gépek között szerepelt volna sokak kedvence a „Messzer”, vagyis  a Bf-109-es, de az átrepülés előtt közvetlenül megrongálódott. Elküldték viszont a németek a replika (nem eredeti, csak azzal közel azonos új építésű gép) sugárhajtású 262-est. A légcsavaros háborús relikviák között viszont eredeti Spitfire, Hurricane, Mustang gyarapította a látnivalók sorát.

A svájci légierő Northrop F-5E Tiger vadászokat küldött, egy különleges okból. A légi bemutatón ugyanis létrejött egy olyan kötelék, amelyben az osztrák légierő összes sugárhajtású típusa szerepelt. A Fouga Magister, de Havilland Vampire, Saab J-29 Tunnan, Saab 105-ös, Saab J-35 Draken, F-5E Tiger, és Eurofighter Typhoon egymást követően szállt fel, és laza kötelékben több áthúzást végzett, demonstrálva a múltat és jelent.

Az osztrák légierő képesség bemutatóján megint tucatnál több helikopter vett részt, és sor került a „légtérsértő” Hercules Typhoon-ok által történt elfogására és leszállásra kényszerítésére.

Gripen, Rafale, Viggen, MiG-29, Typhoon,  Hornet , F-16 dübörgése visszhangzott a környező hegyek között, ezek közül kiemelendő a francia gép  „őrült”  pilótája. aki a kacsa vezérsíkos deltát és önmagát iszonyú módon meggyötörte, hihetetlen dinamizmussal repült, szinte folyamatosan nagy pozitív vagy negatív túlterheléssel, a leszállást pedig egy függőleges manőverből végezte.

A belga díszfestett F-16-os repülése más miatt volt érdekes. A pénteki napon a felszállást követő második percben az utánégető lángja hirtelen láthatóvá vált, de csak a fúvócső alsó részéből távozó része. Valami arra utalt, hogy rendellenesen működik a forszázs.

Ez még a laikusoknak is feltűnt, de senki sem figyelmeztette a pilótát arra, hogy valami nincs rendben. A gép lerepülte a tervezett programját, és másnap újra felszállt anélkül, hogy érdemben foglalkoztak volna a problémával. A szombati programot azonban már félbe kellett szakítani, miután egy robbanás-szerű hatalmas láng csapott ki a hajtőműből. Egy szakportál típusismerettel rendelkező hozzászólója szerint az utánégető Zone 4 szekciójának alsó részén eltört egy üzemanyag cső, amin keresztül ellenőrizetlenül áramlott be a kerozin. Hogy ezt miért nem vették észre pénteken, és miért nem a tartalék gépet használták, azt nem tudjuk.

Nincs repülőnap kötelékek nélkül, Zeltwegben ott volt a francia, spanyol, svájci (PC-7) , a lengyel Orlik Team, és az olasz Frecce Tricolori. Utóbbiak sokadszor „túltolták” a szereplést. A füstölgésükből kevesebb több lenne, nem tudni, hogy a szervezők miért nem limitálják az egótól túlfűtött mediterrán szereplési vágyat. Magyarán a kötelék gépei által kibocsátott sűrű füst szélcsendes időben akár fél órára korlátozza az utánuk következők programjának végrehajtását és a közönség számára annak élvezeti értékét, a fotózásról már nem is beszélve.

A repülési program meglepetést tartogatott az osztrák közönség számára, akik először láthatták az Airbus A400M Atlas teherszállítót. Az egyik prototípust küldték el néhány áthúzásra Zeltwegbe, talán abban reménykedik a gyártó, hogy ha pár év múlva ki kell vonni az osztrák Hercules-eket, akkor azok pótlására az európai cégtől rendelnek új gépeket. További először bemutatkozó újdonság volt a hazai fejlesztésű és gyártású Dart 450 katonai gyakorlógép prototípusa, amely előtt nagy valószínűséggel komoly exportsiker áll, hiszen nagyon kedvező áron szerezhető be és közel azt a képességet nyújtja, mint a Pilatus vagy Embraer típusok.

A katonai repüléshez nem sok köze volt, de egyedi és érdekes színfoltnak bizonyult az „őrült madáremberek” bemutatója. A helikopterből kiugró „wingsuit” lebernyeggel kormányozhatóan repülő ejtőernyősök helikopterekről lelógó zászlófüzérek között szlalomoztak, ami nem kicsit istenkísértő, hiszen a rotorlapátok nem voltak messze tőlük.

Amíg Szliácson és Zeltwegben nem sok panasz lehetett az időjárásra, addig a csehországi Ostravában másként alakult. Szeptember 16-án péntek délután még tökéletes fényben sikerült a déli pályavégnél megfotózni vontatás közben az USAF bombázóit, a másnapi bemutató idejének több mint fele alatt azonban esett az eső. Ennek egyetlen előnye volt, a nagy sebességű manőverek közben elképesztő párafelhők alakultak ki a gépek körül.

Ritka látvány Európában légi bemutatók szereplőjeként a B-1B Lancer nehézbombázó, most igazodva az ostravai pozitív hagyományokhoz, a gépet közelről is meg lehetett nézni sőt, néhány szerencsés a pilótafülkébe is bejuthatott. A korszerűsítésen már átesett gép műszerfalaira nagyméretű folyadékkristályos képernyők kerültek, de a legtöbb módosításnak természetesen nincs külső nyoma. A méretéhez és tömegéhez képest kimondottan szép gép  érdekességei már az orrfutónál kezdődnek. Még a hidegháborús időszakban született, amikor nukleáris fegyverekkel kellett volna csapást mérniük a Szovjetunióra. Ennek megfelelően a bázisaik a szovjet interkontinentális rakéták elsődleges célpontjai voltak, ezért tervezési szempont volt a gépek rövid reakció ideje. A géphez rohanó személyzet az orrfutó áramvonalazó lemezén lévő karral nyithatta a saját tömegétől kizuhanó kabinlétrát, két nagyméretű nyomógomb a két segéd hajtómű indítását vezérelte, így mire a két pilóta, valamint a védelmi és offenzív operátor a helyére ült és bekötötte magát, már folyhatott a hajtóművek indítási procedúrája, párosával. A segédhajtóművek levegő szállítási kapacitását úgy méretezték, hogy az elegendő legyen párhuzamosan két-két F101-es erőforrás felpörgetéséhez. Ma már kizárólag hagyományos fegyverek bevetése a feladat, mégpedig akár közvetlen légi támogató szerepben, amit a törzs jobb oldalán felfüggesztett Sniper célmegjelölő konténer segít. A három közül kettő bombatér nyitva volt ezekben megnézhettük a „forgótárakat”, amelyekre egytonnás JDAM műholdas vezérlésű bombák, vagy az új AGM-158 JASSM szárnyas rakéták függeszthetők, mégpedig összesen 24 db. A forgótár az alulra került fegyver oldását követően tovább fordul. A dolgot bonyolítja, hogy minden bombához számítógépes adatbusz kapcsolatot kell biztosítani, hogy a frissen felderített cél koordinátáit betáplálhassák az irányító rendszerébe.

A bombázó farokrészében összpontosulnak az önvédelmi rendszerek, köztük a huzalon vontatható rakétacsalik kazettái, amelyek ezúttal üresek voltak. A B-1B és a B-52-es nem csak a légi bemutató kedvéért települt át az USA-ból, ugyanis a cseheknél egy komplex hadgyakorlaton vettek részt.

Ostrava hagyományosan nem csak légi látványosságokat jelent, hiszen a hivatalos név is „NATO Days”, amibe bele tartozik a szárazföldi technika, rendvédelem, katasztrófa elhárítás. Ennek megfelelően földi harceszközöket is láthat a haditechnika iránt érdeklődő. Ezúttal a németek volt a díszvendégek, ami az átlagon felüli részvételükben nyilvánult meg. A Luftwaffe színeiben először volt itt az A400M teherszállító, és láthattuk a két különleges festésű Typhoon-t is. A statikus állóhelyen sorakozó gépek között volt egy fura NH90-es helikopter, amelynek orrán egy méretes, és nem túl áramvonalas doboz látható. Ez egy antenna rendszer tartalmaz, amelynek feladata, hogy figyelmeztesse a pilótát az esetleges akadályokra, például elektromos vezetékekre, amelyeket a radar nehezen észlelne. A nem túl sikeres és népszerű NH90-es vadonatúj volt, eddig összesen öt repült órát gyűjtött, vagyis a gyári berepülést és a légierő átvételét követően első útja Ostravába vezetett.

A  hajdan bombázók elhelyezésére szolgáló reptér északi állóhelyein láthattuk a 40-es számú magyar Gripen-t, a csehek „Alien” festésű Mi-24-esét , amerikai Osprey billenő rotorost, stb. Egy éve először itt mutatták be a korszerűsített L-39NG Albatros-t, a típus most is szerepelt, de más festéssel. Érdekes módon nagyobb nemzetközi bemutatóra nem vitték még, el, pedig komoly export esélye lehetne.

A repülő program Ostravában párját ritkítóan jól fotózható legalábbis annak, aki nem ijed meg némi gyalogtúrától. A híres 21-es pont felett történik a műrepülés, így szokatlan perspektívából, és viszonylag közelről élvezhető a dolog. Már amennyire az időjárás engedi.

Még egy sajnos nem pozitív tendencia érezhető. Nem tudni mi okból, de a felsorolt három légi bemutatón elvétve került sor a látványosságot fokozó infracsapdák alkalmazására. Ostravában ezen felül sajnos pár liter üzemanyag és pár perc hajtómű üzemidő megspórolása miatt a gépek többsége nem gurult el a szokott helyekig, ahol a fotósok hada várta őket.

Ezen apró kényelmetlenségek ellenére jövőre is ott leszünk, és ezt csak ajánlani tudjuk minden olvasó számára.

                                                                                                         @