A Ferihegyen pihenőt tartott amerikai helikopteres alakulat gépei látszólag nem sokban különböztek az évtizedek óta üzemelő többi AH-64-estől. Már 1991 elején számtalan éjszakai video felvételt láthattunk híradókban a típusról, amely a Kuwait felszabadításáért vívott Öböl-háborúban fontos szerepet játszott, és számtalan ellenséges harckocsit, páncélozott járművet és egyéb célpontot semmisített meg.
Az Apache külsőre alig változott formában manapság is gyártásban van, emellett a régi példányokat korszerűsítik. Nagyobb teljesítményű hajtóművek, a legújabb fedélzeti elektronika és fegyverzet alkalmazása jellemző a Budapesten látott AH-64D Apache Longbow típusra, amely rendkívüli képességekkel rendelkezik. Eddig is kiváló volt a helikopter "túlélő képessége", amit tovább javítottak. Lezuhanás esetén ugyan összetörik a gép, de a személyzet az esetek többségében a saját lábán képes elhagyni a roncsot, ami aztán többnyire javítható. A kényszer törési csomópontok felemésztik a becsapódás energiáját, az autóiparban megszokott megoldásokhoz hasonlóan. A tévhittel ellentétben csak minimális páncélozást alkalmaznak, egyedül a pilóta és az operátor, valamint néhány létfontosságú részegység védelmére építettek be "golyóálló" kompozit paneleket. Hatásosabb a találatok elkerülése, ehhez nyújt segítséget a korszerű elektronika.
Az ellenséges radarok aktív elektronikai zavarására is képes a gép, széles spektrumban érzékeli a besugárzást (rádió, infra, lézer hullámhossz tartományban) és az optikai rendszer már nem csak a jelentős hőt kibocsátó közeledő rakéták észlelésére képes, hanem akár a kézifegyverek torkolattüzét is detektálja. Ennek alapján az operátor a vízszintes síkban jobbra-balra a fejének elfordításával (a sisakba van beépítve a célzó rendszer) akár 120 fokig térítheti ki a 30 mm-es M230 Chain gun gépágyút, amivel goromba választ küldhet. Az Apache alapváltozata is képes volt már max. nyolc kilométerre lévő célpontok megsemmisítésére a Hellfire rakétákkal, amelyekből 16-ot vihet magával.
Ez a képesség nem változott a továbbfejlesztések során, azonban egy sci-fi-be illő új alkalmazási mód már gyakorlatban kipróbált realitás. Az AH-64D harci helikopter a korszerűsítés következő fázisát követően képes lesz együttműködni a pilóta nélküli felderítő és harci drónokkal. Az operátor a terep biztonságos takarásából nézheti képernyőjén a drón kamerájának felvételeit "real time", és szükség esetén képes arra is, hogy az US ARMY állományában üzemelő MQ-1C Grey Eagle (ez a Predator egyik változata) szárnyai alatt lévő Hellfire rakétákkal "elintézze" az ellenséges csapatlégvédelmi rendszereket, mielőtt a helikopter előbukkan a dombok mögül, és elkezdi a harckocsik pusztítását.
A még korszerűbb, rendszeresítés alatt álló AH-64E Apache Guardian már a kétezer lóerős General Electric T700-701D hajtóműveket kapta meg, sebességét 300 km/h-ra növelték, a kedvezőbb fogyasztás miatt felével nőtt a harci zónában tölthető idő, és a nagyobb tömeg ellenére megmaradt a műrepülhetőség és kiváló manőverező képesség. Utóbbi terén is világelső a kategóriájában.Az AH-64E típust 2015-től vetették be Afganisztánban, ahol a rendkívül kedvezőtlen üzemeltetési körülmények ellenére 87%-os hadrafoghatóságot produkált. A jelenlegi D verziókat a közeli jövőben átalakítják, erről már megszületett a döntés.
