Nagyszabású nemzetközi légi bemutató a rendszerváltás óta ilyen hosszú szünetet követően még nem volt hazánkban. Az utolsót 2013-ban rendezték, így  legfőbb ideje, hogy a vírusválság lecsengését követően a laikus, és a hozzáértő „kiéhezett” közönség megkapja a maga szükséges zaj, és kerozingőz adagját, amire 2021 augusztus végén kerül majd sor.

Mindez jó alkalmat nyújt arra, hogy áttekintsük az utóbbi évtizedek Magyarországon megrendezett légi bemutatóit, amelyek között voltak igazán rendkívüliek, mégpedig annyira, hogy némelyik nemzetközi szinten is a legjobbnak volt minősítve mind a felhozatal, mind pedig a szervezés és lebonyolítás tekintetében.

Régen a kommunista érában a katonai repülést a titkolózás misztikus köde lengte körül, teljességgel elképzelhetetlen volt, hogy a nagyérdeműt beengedjék a légi bázisok területére, ahol aztán szabadon lehet fényképezni. Öt évente láthattuk a Felvonulási-tér felett áthúzó vadászgépeket, minden augusztus 20-án a Duna belvárosi szakasza felett tartottak „légi parádét”, de ezen kívül nem volt lehetősége az érdeklődőknek közelebbi ismereteket szerezni a katonai repülésről. Az akkori média csak ideológiai maszlaggal átitatott tudósításokban, a szovjet haditechnika fölényét hangsúlyozva  nagy ritkán számolt be a haderővel kapcsolatos eseményekről, egészen a rendszerváltásig. A nyolcvanas évek néhány repülőnapján, Békéscsabán és Budaörsön már néhány katonai típus is tartott pár perces bemutatót, de még csak „mellékszereplőként”.

Az 1989-ben hirtelen jött szabadság szele elfújta a régi hozzáállást, és lehetővé vált, hogy a nagy nyilvánosság is részesülhessen abból a rendkívüli, és egyben szórakoztató  látványosságból, amit a katonai repülés képes biztosítani.

A fotó ferihegyi, de egy későbbi alkalommal, amikor csak átrepülőben voltak itt

Nem is kellett sokat várni, 1990. június 25-én mindjárt a világ egyik legrangosabb műrepülő csoportja érkezett hazánkba. A brit Royal Air Force Red Arrows köteléke a Szovjetunióban, Leningrádban szerepelt és hazafelé megszakították útjukat Ferihegyen.

Ha már itt voltak, nem csak tankoltak, hanem tartottak egy bemutató repülést, ami hatalmas tömeget vonzott. A reptér működése órákra káoszba fulladt, mivel tapasztalat híján nem szervezték meg kellőképpen a közönség bejutását, így még órákkal később is ellenőrizetlen  civilek lófráltak a guruló utakon és az utasszállító gépek között.

Red Arrows Hawk cockpit

A Red Arrows Hawk gépei hatalmas sikert arattak, és bebizonyították a repülés, és ezen belül a katonai repülés széleskörű „tömegvonzását”.  Alig két hónappal később újra rendkívüli látványosságot ígért a Kecskeméten megrendezett „nyílt nap”, amely nemzetközi mércével is történelminek számított abból a szempontból, hogy első alkalommal állt egymás mellett aktív katonai alakulatokhoz tartozó szovjet és amerikai harci repülőgép. A kiskunlacházi bázisról érkezett MiG-29-esek és az USAF spangdahlemi ezredéhez tartozó F-16-osok ugyan nem repültek, de ennek ellenére rendkívüli jelentősége volt az eseménynek, még diplomáciai szinten is.

Ugyan „csak” hazai résztvevőkkel, de Pápán is szerveztek egy légi bemutatót szeptember 16-án, amely azonban tragikusan végződött, mivel a bemutató repülésre felszállt MiG-23MF a reptéren belül a földnek ütközött, és pilótájának nem volt módja a katapultálásra. Az esemény rámutatott a kis magasságú bemutató repülés veszélyességére, amit csak akkor lehet biztonságosan végrehajtani, ha a begyakorlásra van elegendő lehetőség. Akkoriban azonban az ország súlyos gazdasági helyzete miatt éppen a repült órákkal volt probléma.

A hatalmas társadalmi érdeklődés miatt nyilvánvalóvá vált, hogy a haderő, ezen belül annak leglátványosabb része a légierő rendszeres bemutatása a közvélemény számára pozitív hozadékokkal jár és nem csak az utánpótlás toborzás szempontjából. Politikai szempontból is fontos volt, hogy a régi ellenségből baráttá vált haderőkkel kiépüljön és javuljon a kapcsolat, aminek  fontos elemei a kölcsönös látogatások, repülőnapi részvételek.

F-111F Lakenheath-ból Taszáron

1991 szeptemberében az első taszári repülőnap százezres nézőszámot hozott, nem véletlenül. Előtte pár hónappal fejeződött be Irakban a „Sivatagi Vihar” hadművelet, és az abban résztvevő gépek egy része is ellátogatott a somogyi bázisra. A nemrég még éles bevetéseket végrehajtó amerikai gépeket testközelből lehetett megnézni.

"Radargyilkos" F-4G Phantom

Az F-15, F-16, A-10, F-111F, F-4G mellett azonban egy Európában túlzás nélkül ritka látnivalót is megcsodálhattunk, mégpedig az USAF F-16A gépekkel repülő „Thunderbirds” bemutató csoportját.

A taszári repülőnap résztvevői között ott voltak a csehszlovákok is, akik Szu-25-ös csatagépet, és MiG-29-est küldtek. Akkor még nem tudtuk, hogy a Vaclav Vasek által szenzációs műrepülést bemutató típust hamarosan magyar felségjellel is láthatjuk. A vendéglátók is kitettek magukért, egy érdekes programot találtak ki, mégpedig kis magasságú légiharc bemutatót.

Cseh MiG-29

A taszári ezred 1889 oldalszámú MiG-21bisz gépének farok részét fehérre festették, hogy könnyen megkülönböztethető legyen, ez játszotta az „ellenséges behatoló” szerepét. A másik két gépnek kellett mögötte tüzelési helyzetbe kerülnie. A kiváló ötlet megvalósítása a tervek szerint jól sikerült, nem csak a laikus közönség, hanem a hozzáértőek szemében is, így   a következő ében is sor került hasonló eseményre Taszáron, de ekkor már főként a nyugat-európai országok légierői domináltak.

A svájci légierő Hawker Hunter típussal repülő köteléke mellett szerepelt a franciák Patrouille de France Alpha Jet csapata is, 1992. augusztus 8-9-én már összesen 11 ország katonai repülői képviseltették magukat. Először szállt le hazai reptéren Harrier, a lengyelek elküldték az I-22 Iryda sugárhajtású gyakorlógép prototípusát és a TS-11 iskra gyakorlógépekkel repülő bemutató csoportjukat is.  A hollandok színpompás  F-16-osa nem maradt egyedüli különlegesség, azt „lepipálta” a taszáriak kezdeményezése.

A már elnevezést is kapott Égi Huszárok” MiG-21-es csapat „agresszora” a katonai repülés világától idegen, de nagyon látványos élénk sárga festést kapott cápafogakkal díszítve. A „félhivatalosan”, azaz engedélyek nélkül átfestett gép olyannyira sikert aratott, hogy megtartották ebben az állapotában, a 1904-es oldalszámú bisz ma a szolnoki Reptár udvarán vonzza a tekintetet.

Az ország gazdasági nehézségei rányomták a bélyegüket a tömegrendezvényekre is, hiába volt hatalmas sikere a nemzetközi repülőnapoknak, néhány évig csak kisebb jelentőségű hasonló eseményre került sor. 1993 végétől a rendszerbe állított MiG-29-esek lettek sztárok, nem ok nélkül, hiszen addig sohasem tapasztalt repülési teljesítményük előtt barát és ellenség egyaránt kalapot emelt.

Hiába lett  hosszú távon mennyiségileg elegendő gépünk, azok közül csak az új típus számított korszerűnek, így a régi MiG-21-esek és 23-asok csillaga leáldozóban volt. További korszerűsítésre volt szükség, amit már deklaráltan nyugati típussal képzeletek el, így a tervezett csere jegyében került sor 1997. május 23-24-én a NATO Express nemzetközi repülőnapra Kecskeméten.

Noha hivatalosan nem írtunk ki nemzetközi pályázatot az új típusra, a szóba jöhetők gyártói az üzletkötés reményében sorra küldték el a portékájukat, hogy azt megismerhessék a légierő katonái. Akkor még a sajtó is be volt vonva a dologba, így aztán elfordultak olyan „elegáns” dolgok, mint például az újságírók  luxusvonatos vagy éppen légi érkezése az alföldi bázisra.

A nyugati cégek közül több is szervezett költséges külföldi sajtótúrákat, de fontosnak tartották a közvélemény megnyerését is a típusuk népszerűsítése érdekében. A szponzorként is megjelenő cégek négy típust ajánlottak, amelyek tesztelésére is sor került, így aztán Kecskeméten szerepelt a McDonnell Douglas F/A-18 Hornet, a Lockheed Martin F-16, Dassault Mirage 2000 és Saab JAS-39 típusa is, nem beszélve a többi „szimpla” résztvevőről.

A nyugati cégek olyan fontosnak ítélték a magyar megrendelés elnyerését, hogy első vonalbeli berepülő pilótáikat küldték el hozzánk, akik aztán a lehetőségek keretein belül mindent kihoztak a gépekből a bemutató repülések alatt. Mivel három pályázó rendelkezett kétüléses gyakorló verzióval, „természetesen” sor került befolyásos döntéshozók, katonák és politikusok repültetésére is.

A NATO Express 97 résztvevői között ott voltak az amerikai hadsereg forgószárnyasai is, hiszen azoknak nem kellett messziről jönni. A délszláv válság lezárását követő békefenntartó feladatok (SFOR) egy részét ugyanis Taszárról, és a közelében lévő Kaposújlakról hajtották végre. Először láthatta a nagy közönség közelről az Öböl-háborúban híressé vált AH-64 Apache harci helikoptert, és ugyancsak megnézhettük az UH-60 Black Hawk, valamint a tandem rotoros CH-47 Chinook-ot is.

1998-ban is megrendezték a NATO Express-t, de ekkor már nem tavasszal, hanem augusztus 22-23-án. Az esemény két fő program köré szerveződött, változatlanul jelen voltak a magyar megrendelésre pályázó cégek, emellett azonban megünnepeltük a légierő megalapításának 60. évfordulóját. Ebből az alkalomból speciális díszfestést kapott a 22-es oldalszámú MiG-29-es, de elkövettek egy hibát. A gép új „ruhája” vízbázisú volt, így a nem várt eső csúnyán „elmosta”, ezért mielőbb el kellet távolítani a fényképezőgépek látómezejéből. Szerencsére a bemutató előtti napokban készült jó néhány fotó.

Az időjárás mellett egy további fontos negatív eseményre is sor került, az újonnan hivatalba lépett miniszterelnök a jelenlévő nyugati cégek képviselőinek legnagyobb megdöbbenésére bejelentette, hogy a közeli jövőben nem várható új nyugati harci repülőgép beszerzése Magyarország részéről.

A következő évben nem rendeztek légi bemutatót hazánkban, azonban ennek ellenére megszaporodtak a külföldi katonai típusok a légterünkben. Ennek oka az újabb háborús helyzet volt határainktól délre, az Operation Deliberate Force keretében a Szerbia elleni katonai akciókra került sor, amelynek befejező szakaszában a Taszárra települt amerikai tengerészgyalogsági F/A-18D Hornet-ek is szerepet kaptak. Még Ferihegyen is állomásoztak USAF állományú gépek, bár ezek „csak” légi utántöltő KC-135-ök voltak.

Legközelebb 2000. május 20-21-ére szervezték a külföldön egyre jobban számon tartott kecskeméti légi bemutatót, amelyre újra különlegességgel készültek a vendéglátók. A magyar MiG-29-es ezúttal egy hatalmas sas festést kapott, amelyet eltérő technológiával hordtak fel, így tartósan megmaradhatott.

Láttuk a csehek vadonatúj L-159 ALCA típusát, a brit RAF típus választékát, Mivel az új harcigép beszerzés Magyarország elhalasztotta, megcsappant az érdeklődés a nyugati cégek részéről, de ennek ellenére 14 országból érkeztek repülő eszközök a bemutatóra, amit közel 200 ezer ember nézett meg. Ez a nézőszám a sokkal nagyobb lélekszámú országokban is ritkaságnak számít. A svédek azonban a háttérben sejtettek valamit, átlagon felüli mértékben voltak jelen, elég ha csak a hat Viggen-t említem, amelyek Kecskemétre érkeztek. Szokatlanul rövid utat kellett megtenniük, hiszen éppen Pápán voltak közös gyakorlaton. A vadász JA-37 verzió a repülési programban is szerepelt, a szokásos, de megunhatatlan leszállást követően extrém sugárfékes lassítással és az azt követően azonnali ismételt felszállással.

Akkoriban még amerikai részről kevésbé szigorúak voltak a biztonsági előírások, így aztán sor kerülhetett arra, hogy a cikkíró belülről is tanulmányozhassa az F-15E Strike Eagle pilótafülkéjét.

A repülőnap programjában utolsó alkalommal szerepelt magyar MiG-21-es, mivel a típust augusztus végén kivonták a szolgálatból.

A következő nemzetközi légi bemutatóra 2003. augusztusában került sor, több mint 80 repülőgép részvételével. Itt volt a Frecce Tricolori, Patrouille de France, Turkish Stars, és ami a meglepő, a nemrégiben még ellenségnek számító Szerbia légiereje is részt vett, Galeb és Super Galeb gépeivel. Első alkalommal láthattuk a brit Tornado továbbfejlesztett GR.4 verzióját, a hollandok pedig elküldték a néhány évvel azelőtt lezajlott Szerbia elleni háború egyik szereplőjét, a 063-as oldalszámú F-16AM Fighting Falcon gépet, amelynek pilótája Peter Tankink őrnagy AMRAAM rakétával lelőtte a szerbek egyik MiG-29-esét.

Az USAF szokatlan módon részese volt a repülési programnak is, a kétüléses F-15D Eagle az alap manőverekből álló bemutatót tartotta, amelynek volt egy nagyon érdekes pontja, ami demonstrálta a típus rendkívüli „erőnlétét”, függőleges emelkedés közben tíz orsót végzett, és közben csak keveset veszített a mozgási energiájából.

A Goldtimer alapítvány által feltámasztott Li-2-es-re válaszul a görögök is hasonlót léptek, és elküldték Kecskemétre a náluk repülőképessé tett DC-3-ast, amely mint köztudott, a Li-2-es előd típusa, az amerikai licenc alapján gyártották a Szovjetunióban.

2005 augusztusának első hétvégéjén a vendéglátók több érdekességgel is szolgáltak. A kecskeméti bázison üzemelő L-39-esek közül a 119-es oldalszámú különleges festést kapott, a méhecskét idéző „Zümi” nagy sikert aratott, az alkalmi Albatros kötelékkel együtt. Szokatlan színfolt volt az An-26-osok csoportos repülése, infracsapda szórása, és „NATO-s” leszállása, amely közben a pályavég felett még pár méteres magasságban fordulóban voltak a gépek.

A látnivalók népszerűsítésében volt egy vitatott pont, az egyik némi sportrepülő tapasztalattal bíró rádiós műsorvezető lehetőséget kapott, hogy kétüléses MiG-29-essel repüljön, de az eligazítása némileg hiányos lehetett, mivel a reptér feletti áthúzás közben kiengedte a fékernyőt. Az szerencsére az éppen ilyen esetekre szolgáló  nyíródó elemnek köszönhetően leszakadt és nem okozott balesetet. Nem tudni milyen alapon vette magának a bátorságot, hogy a kabinban olyan dolgokhoz nyúlkáljon, amiről fogalma sincs.

A közönség láthatta az osztrák Red Bull csapat gépeit, amelyek ettől fogva rendszeres résztvevői lettek a magyarországi repülős eseményeknek. A földön is voltak szokatlan látványosságok, kimondottan jó ötlet volt a kecskeméti műszakiaktól, hogy bemutatták a földön a MiG-29-es futómű működtetését. A sors fintora, hogy ugyanez, a 15-ös oldalszámú szenvedett később balesetet, mivel behúzott futóművekkel szállt le.

Először volt hazai légtérben a különleges CL-415-ös, a kanadai gyártású amfíbia feladata elsősorban a tűzoltás, de tengeri kutató-mentő feladatkörben is kiváló, hiszen le tud szállni a vízre is. Románia több típussal is jelen volt, a megszokott korszerűsített MiG-21-es mellett láttuk a Soim sugárhajtású gyakorlógépüket és a SOCAT felfegyverzett szállító helikoptert.

A 2007 augusztusára tervezett repülőnap előtt érdekes hírek terjedtek el, amelyek szerint várható volt a kínai J-10-es és az orosz MiG-29OVT szereplése. Sajnos ezekből semmi sem realizálódott, de ettől függetlenül nem csalódhattunk, noha egy további érdekes színfoltot is lemondtak, a kötelék parancsnok lábtörése miatt nem jöhetett el a svájciak F-5E köteléke.

Jött viszont E-3 légtérellenőrző, szerb Orao, spanyol EF-18A+ , de a legfontosabb, hogy hazai közönség előtt először szerepelhettek a magyar felségjelű Gripenek. A vakvéletlen érdekes dolgokra képes, az USAF Avianóból érkezett F-16C gépe a szerbek Galeb-je mellé került. Noha az amerikai gépre nem volt felfestve a légigyőzelem szimbóluma, pontosan ugyanez a gép volt az, amelynek pilótája Stephen Allen százados egy AIM-9M Sidewinder rakétával lelőtte a krajinai szerbek egyik Galeb gépét.

A vendéglátók újra remekeltek a fantáziadús díszfestések terén (is), a cápafogas Albatros hamarosan egy párt is kapott, hasonló orral de nemzeti zászló motívummal.

De már át is tértünk a következő évi (micsoda bőség, évente volt légi bemutató) 2008-as eseményre. Az augusztus közepére időzített airshow egyben a légierő fennállásának 70. évfordulójára esett, ennek tiszteletére átfestették a 11-es oldalszámú MiG-29-est, amelynek felső felületére egy Reggiane 2000 Héja vadászgépet festettek.

A régi gépek egy része is új „ruhát” kapott, az egy sorba állított MiG-kollekció a 15-östől a 23-ig eredeti korhű (a felségjelet is beleértve) színekben volt látható.

A külföldi érdekességek között ott volt a spanyolok Eurofighter Typhoon-ja, a görögök A-7 Corsair-ja, amelyet először és utoljára láthattunk, hiszen hamarosan kivonták. Az USAF C-17-ese bemutató repülést is tartott, a légi behemót természetesen tök üres teherterének köszönhetően elképesztően manőverképesnek bizonyult, és a sugárfékes extrém rövid leszállást követően tolatott, majd újra felszállt.

A szerbek megint résztvevőként jelentkeztek, és most a díszfestésű Orao-t küldték el, amely bemutatójának érdekes része volt a tíz méteren ezerrel történő áthúzás. A finnek Hornet-je szokás szerint a kis sebességű manőverezéssel képesztette el a nagyérdeműt, a kicsit is hozzáértők számára rendkívüli volt a dugóhúzó manővere, amint még a MiG-29-estől sem láttunk.

Ha egy rendszeres repülőnap látogató azt hihette volna, hogy a látottakat már nem lehet felülmúlni, az nagyon tévedett. 2010-ben ugyanis minden addiginál nagyobb szabású és érdekességű bemutatót sikerült összehozni a szervezőknek.

Ekkor már a pápai HAW (Heawy Airlift Wing) állományába tartozó magyar felségjelű C-17-est is láthattuk a levegőben, repült a francia Rafale, az olasz AMX, spanyol Mirage F-1, olasz C-27J Spartan, amely tehergép létére orsózott is, stb.

Az Ukrajnából érkezett Szu-27-est várták a legtöbben. A hatalmas vadászgépnek méretéhez illő nimbusza van, mind a laikusok, mind a szakma szemében.

Nem véletlen, hogy egyetlenként  megkülönböztetett fogadtatásban volt része, egy magyar MiG-29-es géppár  várta a határ közelében és ezzel a „díszkísérettel érkezett az alföldi bázis légterébe. Sajnos a repülési programban nem szerepelt.

A  leginkább érdekes és ritkaságszámba menő résztvevőket ugyancsak a földön láthattuk. Ritkaság, hogy Izrael légiereje külföldi bemutatókon vegyen részt, ezúttal azonban elküldtek kettő F-16I Sufa vadászbombázót egy C-130 kíséretében.

A kétüléses gép nem gyakorló verzió, hanem csapásmérő, specializált feladatkörökkel. A rájuk jellemző fokozott biztonsági intézkedések ellenére lehetővé tették, hogy a gépek műszerfalát is fotózhassuk.

Ekkor repültek utoljára nyilvánosság előtt a magyar MiG-29-esek. Akkor már alig néhány gép maradt meg üzemképes állapotban, és azok is csak korlátozásokkal repülhettek. A 11-es és 21-es oldalszámú gépet négy Gripen kísérte a búcsúzó kötelék részeként, szerencsére kiváló időjárási és fények mellett készülhettek az utolsó repülőnapi képek a felejthetetlen „Nagyvasról”, amelyek sorsa azóta is mostohán alakul.

A mindmáig utolsó nagyszabású kecskeméti légi bemutatóra 2013 augusztus elején került sor. Az addig nem látott érdekességek között volt bolgár Szu-25-ös, vadonatúj olasz AW139 helikopter, felújított lengyel MiG-15UTI, újra ukrán Szu-27-es, de ezúttal egy kétüléses.

Az igazi „nagy durranás” azonban az Orosz Vitézek csapata volt. A Moszkva mellett Kubinka bázison települt alakulat Szu-27-esekkel végez kötelék műrepülést, ami ritka látvány Európában, főként Ázsiában szerepeltek sokat, ahol a típus eladása érdekében marketing feladatuk volt. Sikerrel is jártak, mármint több ottani ország rendszeresítette a típust.

Hozzánk természetesen „csak” a látványosság kedvéért jöttek, és maradéktalanul sikerült is teljesíteni az elvárásokat. Az utolsó pillanatig bizonytalanok voltunk, mivel egy felső utasítás bármikor véget vethetett volna a látogatásnak, de szerencsére megérkezett ha nem is a teljes állomány, de öt gép és a kísérő, műszakikat és földi kiszolgáló eszközöket szállító IL-76-os. Az ugyancsak szereplő Frecce Tricolori, Turkish Stars, Baltic Bee-s csoport így természetesen jelentősen a háttérbe szorult, noha a szokott módon ők is kitettek magukért. De a hatalmas Szuhojok „mindent vittek” még ha bemutatójukban nem volt semmilyen rendkívüli, vagy szokatlan elem. De egyszerűen a gépek méretét és szépségét egyik egyéb csoport sem tudja felülmúlni.

A repülést szeretők sokasága számára a Budapesten, a Duna felett megtartott repülő versenyek és légi bemutatók hoztak némi örömet, de ezek az események sokkal kisebbek voltak a hagyományos „nagy” légi bemutatókhoz képest. Azért voltak különleges érdekességek, mint például a „Nagy Futam” verseny záró akkordjaként áthúzó Gripen géppár, a  Constellation mélyrepülése, vagy éppen az utasszállítók szereplése, ami a világon egyedülálló látványosság ilyen kis magasságban nagy tömeg előtt. 2019-ben az Alkotmány ünnephez kapcsolódva kapott lehetőséget a légierő a fővárosiak előtt „bemutatkozni”, aminek a fénypontja volt a Gripenek infracsapda szórása. 

Őszintén reméljük, hogy a hosszú szünetet követően 2021 augusztus végére tervezett nemzetközi repülőnapról újra örömmel számolhatunk majd be. Jelen sorok írásának idején már nagyrészt ismert résztvevők listája, és vélhetően most lesz jó néhány olyan látványosság, ami miatt érdemes lesz újra százezres tömegnek ellátogatnia az alföldi bázisra.