Repülés, repülőgépek

jetplanes

jetplanes

Erik, a viking

2017. június 20. - stonefort2

 

A svéd Saab jelenlegi csúcstípusa a JAS-39 Gripen hasonlóan a többi korszerű kortársához folyamatos továbbfejlesztés alatt áll. A gépeken eddig  változást ugyan alig lehetett  észrevenni, de az egyre újabb szoftver csomagok és fegyverzet integrációk következtében a képességeik folyamatosan bővülnek. A legújabb változat a JAS-39E, vagy ahogy a svédek maguk között nevezik az „Erik” már külsőre is jelentős eltéréseket mutat.  Az új változat első repülésre 2017. június 15-én került sor Linköpingben.

gripen-e-first-flight-2340.jpg

40%-al nagyobb befogadó képességű belső üzemanyag tartályok, erősebb hajtómű, plusz fegyverzet felfüggesztők jellemzik, ami koncepció váltásra utal.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy az eredeti elgondolás hibás volt. Az új Gripen NG (New Generation) követi a többi fejlesztő trendjét, ami a nagyobb harcászati rugalmasságot részesíti előnyben, így a bevetés tervezőknek szélesebb lehetőségei lesznek a jövőben.

saab_06.jpg

Egy harci repülőgép  koncepciója, a tervezés alapelvei a megrendelő igényét követik. A Gripen tervezése idején Svédország légierejében 20 repülőszázad működött, számtalan tartalék repülőtér állt rendelkezésre, ezért nem volt szükségük légi utántöltésre, hanem egy gyorsan bevethető, kedvező költségű típusra, amely sokoldalúbb, mint az előző, feladatspecifikus alváltozatokkal készült Viggen. A kis méret természetesen behatárolta a fegyverzet mennyiségét, ha a repülési időtartam vagy a hatósugár növelés igénye miatt póttartályokkal szerelték fel a JAS-39A alaptípust, akkor jelentősen csökkent a fegyverzet, és annak  variációs lehetősége.

dsc_1919_resize.JPG

A szárnyak alá szerelt póttartályok mellett kettő BVR kategóriájú és kettő kishatótávú légiharc rakéta fért el, ha csapásmérés volt a feladat, akkor az utóbbiak mellett két max. 450 kg-os bomba vagy két Maverick volt az egyidejűleg hordozható harci teher. Ez  megfelelt a svéd légierő igényeinek. Az ország azonban a kilencvenes évektől részben változtatott a külpolitikáján, a svédek így annak ellenére bekapcsolódtak több katonai akcióba, hogy nem tagjai a NATO-nak. A közös feladatok végrehajtása során bebizonyosodott, hogy rugalmasabban alkalmazhatók azok a típusok, amelyek szélesebb fegyverzet palettával és nagyobb harcászati hatósugárral rendelkeznek. A JAS-39C/D ezért már alkalmassá vált légi üzemanyag felvételre, de a hordozható fegyverzet mennyisége nem változott az A/B verzióhoz képest. Ezen változtatni kellett, a harcászati kapacitás bővítése szerencsésen találkozott az export piac igényével is, így a Saab az ezredfordulót követően hozzálátott az előtanulmányok kidolgozásához.

Ennek eredménye lett a Gripen Demo, amely az új változat „technology demonstratora” lett. A 803-as számú JAS-39B gépet építették át, pontosabban ekkor még csak a sárkányszerkezet változott. A két főfutó között alakítottak ki egy új tartályteret, az új futóműveket a megvastagított szárnytőbe húzzák be.

p1160530_resize.JPG

A törzs alatt így az eredeti egy helyett három fegyverzet felfüggesztő fért el, amelyek mindegyike „nedves” azaz alkalmas póttartályok hordozására. Egyidejűleg azonban csak egy törzs alatti póttartály fér el, és abból is a kisebb, 1100 literes, az 1700 literesek helye a szárnyak alatt van. Mindezek miatt  megnövelt hatósugár mellett is hordozhat nagy tömegű csapásmérő fegyverzetet a gép. A törzs oldalán lévő szívócsatornák keresztmetszetét is megnövelték,  a nagyobb levegő igényű új hajtómű miatt. A General Electric F414-esére esett a választás, egyszerű okból. Ennek mérete alig nagyobb, mint az addig alkalmazott RM12-esé, amely az F414-es elődjének, az F404-esnek a svéd igények alapján továbbfejlesztett változata.

p1160528_resize.jpg

Az amerikai haditengerészet Super Hornet-jei számára kifejlesztett hajtómű hajszál híján tíz tonnás fékpadi tolóerőt ad le, ami közel 20%-al haladja meg az RM12-es teljesítményét. A Gripen osztott szívócsatornáinak némileg magasabb az áramlási vesztesége, de még így is jelentős a rendelkezésre álló teljesítmény növekmény. Hogy mennyire, arról a berepülési program megkezdését követően győződhettek meg. A Gripen Demo 2008 májusában repült először, akkor még csak az aerodinamikai tesztek folytak, a későbbiek során2009. január 21-én a Balti-tenger felett  8540 méteres magasságban huzamosan repült 1,2 Mach sebességgel kikapcsolt utánégető mellett.

5_resize_1.jpg

A berepülési programot többször felfüggesztették a soron következő átalakítások idejére. Az első időben még üres volt az új tartály, hiányoztak az NG verzióhoz tervezett fedélzeti rendszerek, amelyeket apránként építettek be. A Demo megkapta a MAW (MissileApproachWarning) azaz a közeledő rakétákat észlelő optikai rendszert, amelynek négy infravörös/UV tartományban működő szenzorát a megvastagított szárnytő mellső részén, illetve a kilépőél mögött hátul helyezték el.

p1110511_resize.JPG

Megkezdődtek a tesztek az olasz fejlesztésű,  infravörös optikai célfelderítő rendszerrel is. A Skyward G szenzorát a szélvédő előtt építették be hasonló módon, mint az orosz típusokon, de azoktól lényegesen eltér. Az olasz Selex által fejlesztett berendezés képalkotó, és nagy távolságból olyan minőségű képet biztosít, hogy annak alapján felismerhető a felderített gép típusa. Ha az ellenfél csökkentett hajtómű teljesítménnyel, szemből közeledik, akkor már elég csak 600 km/h sebességgel repülnie ahhoz, hogy a kismértékű aerodinamikai felmelegedése alapján „lássa” a rendszer.

p1110500_resize.JPG

Az eszköz három féle látószöggel dolgozik, nagy távolságú felderítés közben keskeny sávban pásztáz. Ha hőforrást észlel, akkor fixen követheti, ezen felül arra is képes lesz, hogy éjszaka a pilóta látómezejében lévő HUD-ra vetítse a gép előtti terület infravörös képét. A passzív vételen alapuló rendszerek nem alkalmasak a felderített objektum távolságának meghatározására, ellenben a szög szerinti felbontásuk nagyon pontos. Ha a gép néhány forduló manővert végez, akkor a cél irányának változásából háromszögeléssel már van durván becsült távolsági adat, de arra is lesz lehetőség, hogy két gép az adatátviteli rendszer együttműködésével határozza meg a távolságot.

3_5.jpg

Ugyancsak az olasz Selex fejleszti az új ES05 Raven fedélzeti radart, amely már AESA rendszerű, elektronikus sugáreltérítéssel működik, de mozgó antennával. Az antenna tartó platform a gép hossztengelye körül forgatható, így a ferde „tányéron” lévő kb. ezer önálló adó-vevő egység látószöge összesen kb. 200 fok, vagyis jóval több, mint a ténylegesen fix antennával készülő AESA radaroké. Természetesen a pásztázási zóna egyidőben ennél kisebb. Hasonló elvet alkalmaznak az Eurofighter új radarjánál is. Ugyancsak olasz lesz a Gripen NG saját-idegen felismerő (IFF) rendszere is. Ennek újdonsága, hogy három antennája irányított karakterisztikájú és párhuzamosítható a radar látószögével. A három célfelderítő-azonosító eszköz adatait számítógép összegzi, megvalósul az új generációs típusokra jellemző „szenzor fúzió”, és a pilóta számára már azonosítva, akár típusra meghatározva jelenítik meg a céladatokat. A gyártó információi szerint a komplex rendszer képes kellő távolságból az alacsony észlelhetőségű típusok detektálására is.

p1110493_resize.jpg

Az elektronikus berendezések működését az ARINC 653-as digitális adatbusz rendszer hangolja össze, ennek érdekessége, hogy nem katonai szabványok alapján készült. Az újabb fedélzeti rendszerek miatt nem valószínű, hogy sikerült csökkenteni a gép elektromos vezeték hálózatát, ami a C/D verziónál elérte a 33 kilométert. Alap felszerelés lesz a Cobra sisakdisplay, amely 3D audio rendszerrel lesz ellátva. A pilóta ennek segítségével a fenyegetés irányából hallja a figyelmeztető jelzést, valamint az irányítás és a többi pilóta neki szóló beszédét.

A Gripen elektronikai hadviselési rendszere eddig is magas szinten állt, de az új verzióhoz teljesen újat fejlesztenek, kibővített kapacitással. A beépített zavaró berendezés mellett új egyszer használatos eszköz is készül, az infracsapda és dipól tölteteken kívül rendszeresítik az olasz Selex által fejlesztett BriteCloud eszközt, amely kidobását követően rövid ideig nagy intenzitású elektromágneses sugárzással téríti el a közeledő radarvezérlésű rakétákat.

p1110507_resize.JPG

A Gripen NG tervezésének kezdetén még nem volt kikristályosodva egy sor dolog, és ami a leglényegesebb, megrendelés sem volt rá, ami behatárolta a Saab lehetőségeit. Az exportpiac bizonytalanságára nem lehet milliárdokat alapozni, feltétlenül szükség volt a svéd légierő megrendelésére. Az előzetes szándék bizonyossá válását követően felgyorsulhatott a munka, de annak közben többször is kisebb irányt kellett változtatnia. Módosult néhány elvárás, és módosult magának a gépnek egyes részletei is.

p1160532_resize.jpg

Először úgy tervezték, hogy a meglévő JAS-39C/D állomány átépítésével születnének meg az NG gépek, de mivel hosszú távú megoldásra volt szükség, jobb ha a teljes sárkányszerkezet új építésű, nulla kezdeti üzemidővel. A takarékosság azonban elsődleges fontosságú, ezért amit lehet, azt felhasználnak a meglévő gépekből. Kabintető, szélvédő, a külső elevonok, az üzemanyag, hidraulika rendszer berendezései stb. újra hasznosulnak, de a gép döntő többsége új lesz.

Az eredeti elképzelés szerint egy és kétüléses verzióban JAS-39 E/F jelzéssel készültek volna az új Gripen-ek, aztán takarékossági okok miatt a gyakorló változat fejlesztését törölték. Kiképző repülésekre ugyanis tökéletesen megfeleltek volna a hosszabb távol párhuzamosan üzemben tartott JAS-39D gépek. Aztán ez is változott a brazil tender elnyerését követően, a dél-amerikai ország légierejének szüksége van a dedikált gyakorló változatra is, így az mégis létrejön.

6_resize_3.jpg

Bebizonyosodott, hogy a MAW első szenzorainak elhelyezése nem szerencsés, ugyanis a szemből felülről érkező rakéták kívül esnek a látómezején, ezért új elhelyezést kellett keresni. Ugyancsak módosult a pilótafülke tervezett berendezése. Először az F-35-ösnél is alkalmazott megoldást preferálták, egyetlen nagyméretű képernyő uralta volna a műszerfalat, ezt később hagyományos megoldással három, a C/D verziónál már ismert méretű display váltotta, amelyek azonban másik gyártótól származnak majd., de megint csak a brazil igény miatt létrejön a „nagyképernyős” verzió is.

A változó koncepciók eredménye volt, hogy a főfutókon kívül az orrfutómű kialakítása is módosuljon. Eddig két kisméretű kereket alkalmaztak, mindegyikben fékberendezéssel, az új verziónak egy nagyobb méretű kereke lesz, fék nélkül. Ez egyrészt könnyebb, másrészt pedig a NATO bázisokon korlátozás nélkül üzemelhet a Gripen NG, hiszen nem kell attól tartani, hogy a pályavégeknél keresztben elhelyezett fékező kötelekben elakad a kisméretű orrkerék.

p1110656_resize.JPG

A JAS-39E külső méretei eredetileg azonosak lettek volna a régebbi változatokéval, 7100 kg-os üres tömeg mellett. A szükségessé váló módosítások következménye azonban szinte minden más típushoz hasonlóan utolérte a svéd fejlesztőket is, a legutóbb közzétett adatok szerint a gép üres tömege 8000 kg lesz, hossza 15,2 méterre, fesztávolsága 8,4 méterre nő. Mivel a maximális felszálló tömeg további növelése a futóművek újabb megerősítését, azaz tömeg növekedését vonta volna maga után, maradt az eredetileg tervezett 16500 kg, így a hordozható fegyverzetet kellett némileg korlátozni.

p1130420_resize.JPG

2013 vége fontos dátum a típus történetében, ugyanis ekkor dőlt el, hogy Brazília az első lépcsőben 36 darab beszerzését tervezi. Ugyancsak véglegessé vált, hogy a svéd légierőbe 60 db kerül, de az azóta bekövetkezett ukrajnai események miatt nagy valószínűséggel tíz példánnyal megtoldják az igényt.

A végleges konfiguráció 2014 elején vált ismertté. A Saab elkészítette a JAS-39E mérethű makettjét, amelyet külföldön először júliusban Farnborough-ban mutattak be. A kapcsolódó sajtótájékoztatón elhangzott, hogy az első, már épülő 39-8 jelzésű prototípus 2015-ben készül el, egy évvel később követi a 39-9-es, és 2017-ben a már végleges, a szériapéldányokkal azonos 39-10-es. A svéd légierő 2018-ban kapja meg az első példányokat, és azt követően egyre nagyobb lesz az éves gyártási mennyiség. A repülőgép fejlesztések „szokásos” átka azonban elérte a svédeket is, ami a program csúszását eredményezte, így később kerül sor a rendszerbe állításra, hiszen az első példány is csak 2017 nyarára vált alkalmassá az első repülésre.

p1110503_resize.jpg

A 2014 júliusában bemutatott mérethű  makett tartogatott néhány meglepetést, ezek közül a leginkább szembetűnő a szárnyvégeken lévő kombinált rakétaindító sin és  antennarendszer volt. Az eddigiekhez képest jóval nagyobb antennák AESA rendszerűek, és a legújabb Gallium-Nitrid technológiát alkalmazzák, amelyek lényegesen jobb tulajdonságokkal rendelkeznek, mint az eddig alkalmazott Gallium Arzenid anyagból készültek. Ezek területén a világon egyedül a svédek tartanak lépést az USA-beli fejlesztőkkel. A makett függőleges vezérsíkja belépő élének alsó részén egy kis beömlő nyílás található, ugyanis a súlypont helyzet miatt hátra kellett helyezni az AESA radar folyadékos hűtő rendszerének blokkjait. Az AESA radar  számos előnye mellett hátránnyal is bír, az eddigiekhez képest intenzívebb hűtést igényel. A „kacsa” vezérsík tövébe helyezik át a MAW mellső szenzorait amelyeket a rendelkezésre álló svéd fejlesztés helyett az izraeli Elisra szállítja majd.

További különbség, hogy kismértékben módosult a jobb szívócsatorna alatti felfüggesztő helye, amelyre a célmegjelölő konténer függeszthető. Ez kijjebb került, ellenkező esetben a törzs alatti jobb felfüggesztőn lévő fegyverek nem férnének el.

p1110491_resize.JPG

Ha már a fegyverzetnél tartunk, akkor feltétlenül meg kell említeni, hogy ezen a területen is tetten érhető egy koncepció váltás. A svéd stratégák elemzése alapján felértékelődik a „stand off” vagyis a légvédelem megsemmisítési zónáján kívülről indítható csapásmérő fegyverek jelentősége. A gép a jövőben hordozhatja a közös fejlesztésű Taurus KEPD350-es szárnyas rakétát, amelynek több száz kilométeres a hatótávolsága.

p1110512_resize.JPG

Rendszeresítik a BRU-61-es „intelligens” négyzáras felfüggesztőt, amelyre a kisméretű, kinyíló szárnyas GBU-39-es SDB bombák szerelhetők. Ebből elvileg négyet is hordozhat a gép, azaz 16 darab földi cél megsemmisítése lehetséges egyetlen bevetésen. Rendszeresítik a kombinált lézeres és GPS irányítású GBU-49-est is, ezekhez dupla felfüggesztők állnak rendelkezésre. Légi célok ellen kis távolságra az IRIS-T áll rendelkezésre, a szárnyak alá ugyanezek, az AMRAAM vagy a közelmúltban elsőként a Gripen fegyverzetébe került európai fejlesztésű MBDA Meteor függeszthető. Utóbbit a három törzs alatti pilonon is el lehet helyezni. A beépített fegyverzet nem változik, marad a jól bevált 27 mm-es Mauser BK27-es gépágyú.

Felmerülhet a kérdés, hogy az ötödik generációs „lopakodó” technológiával készült harci repülőgépek korában van-e létjogosultsága a Gripen NG-hez hasonló fejlesztéseknek. A válasz egyértelmű igen, több okból. Az ötödik generációs típushoz képest jóval alacsonyabbak az üzemeltetési költségek, ezen felül a korszerű fedélzeti elektronikával és fegyverzettel felszerelt, de régebbi technológiával készült harci gépek eredményesen vethetők be a legtöbb konfliktusban. Kicsi az esély arra, hogy szembe kerüljenek a náluk potensebb orosz, vagy kínai „lopakodó” harci gépekkel, amelyekből várhatóan csak kevés készül a jövőben. Az export piacon jó eséllyel jelenhet meg a továbbfejlesztett Gripen, amely főleg az elektronika terén közeli szinten áll majd az ötödik generációhoz.

 

                                                                                 

A bejegyzés trackback címe:

https://jetplanes.blog.hu/api/trackback/id/tr9912609011

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása