A Farnborough-ban júliusban megrendezett nemzetközi repülési szakkiállításon számos újdonsággal találkozhattunk. Ezek közül volt az egyik az amerikai Sikorsky S-70-es helikopter felfegyverzett változata. A forgószárnyast azonban meglepő módon a Lockheed Martin pavilonjánál láthattuk, aminek az az egyszerű magyarázata, hogy a közelmúltban egyesült a két cég. A „márkanév” természetesen tovább él, hiszen a Sikorsky a világ minden táján ismert és elismert a kiváló helikoptereiről.
Régi tendencia, hogy a bevált szállító, vagy egyéb feladatú típusoknak elkészítik felfegyverezhető változatát is. A mifelénk jól ismert orosz Mi-8/17 típusnak is voltak, vannak olyan verziói, amelyekre irányított páncéltörő rakétákat, nem irányította rakétákat tartalmazó blokkokat, géppuska vagy gépágyú konténereket lehet függeszteni, így rugalmasan alkalmazhatók több lényegesen eltérő feladatra is. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezek nem harci helikopterek. Azokat ugyanis célirányosan tervezik a fegyverek hordozására és alkalmazására, sokkal jobb a védettségük és a túlélő képességük. Hogy csak egy példát említsünk, a felfegyverzett szállító helikopterek többségének nincs páncélzata. Azonban mégis megvan a létjogosultságuk, főleg napjaink jellemző hadviselési viszonyai között, amikor az ellenfél nem reguláris jellegű, csak könnyű fegyverzettel rendelkezik és felszerelésük nem teszi lehetővé az éjszakai harcot. De rossz látási viszonyok között még sok „komoly” haderő tevékenysége is korlátozott, napjaink új technológiái éppen ezt az időszakot célozták meg, nem véletlenül. A sötétség kiváló védelmet jelent, ugyanakkor a korszerű elektro-optikai rendszerek alkalmazása nagyon hatékonnyá teszi a harcot.
A Sikorsky S-70-es típuscsaládban már régebben is voltak olyan változatok, amelyek fegyvereket juttathattak célba. A haditengerészetek állományában használt Sea Hawk-ok több rakéta típust is bevethettek vízi, vagy szárazföldi célok ellen. Az US ARMY állományában UH-60-as jelzéssel repülő Black Hawk-okkal azonban némileg más volt a helyzet. A Sikorsky ugyan kidolgozta a helikopter számára az ESSS (External Stores Support System) rendszert, amely a törzs oldalára felszerelhető szárnycsonkot és négy fegyverzet felfüggesztőt tartalmazott a szükséges elektromos hálózatokkal együtt, de ezt az amerikai hadsereg állományában szinte csak póttartályok hordozására használták. Ennek egyszerű volt az oka, az US ARMY kellő mennyiségű dedikált harci helikopterrel rendelkezett és nem volt szükség az UH-60-asok ebben a feladatkörben történő alkalmazására. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a Black Hawk-ok teljesen védtelenek lettek volna. A pilótafülke mögött két oldalon egy egy lövész számára alakítottak ki helyet, ezen felül a nagyméretű eltolható oldalajtókban is fel lehetett szerelni géppuskákat. Többnyire a nagy tűzerejű M134 Minigun 7,62 mm-es Gatling rendszerű forgócsöves fegyvert alkalmazták, amelyhez egy „elefánt ormány” is tartozik, ez lőszerhüvely zuhatag biztonságos eltávolítása miatt szükséges, mivel meg kel előzni azt, hogy a forró hüvelyeket manőverezés közben a légáramlat esetleg a helikopter belső tereibe sodorja.
Más országokban azonban szükség lehetett az egyébként is sokoldalú UH-60-as harci képességeinek bővítésére. Sok olyan haderő létezik, amely nem engedheti meg magának több helikopter kategória megvásárlását és üzemben tartását. Ezek igényeit elégítette ki a felfegyverzett verzió, egyik reprezentáns az AH-60L Arpia, amelyet a kolumbiai légierő megrendelésére fejlesztettek. Több verziója készült el, a legegyszerűbb az ESSS konzolon nem irányított rakéta blokkokat és géppuska konténereket hordozott, a tehertér kapacitása azonos maradt a szállító változatéval. A Level II átalakító készlet már lehetővé tette akár három féle irányított páncéltörő rakéta alkalmazását, ezek a TOW, a Spike és a Hellfire. Ehhez szükséges volt az AN/AAQ-22 Brite Star forgatható elektro-optikai rendszer, amelynek képét a pilóták a sisak kijelzőjén is követhették. Az Arpia III már nem valósult meg, ennek törzse alatt forgatható gépágyú lett volna. Mivel Dél-Amerikában több országban komoly fegyverzettel rendelkező „magán hadseregek” működnek a drogkartellek irányítása alatt, ezért az Arpia helikoptereket komoly önvédelmi rendszerekkel látták el, hiszen a MANPADS rakéták veszélyt jelentettek a számukra. A közeledő rakétákat infravörös és ultraibolya tartományban működő szenzorok észlelik, és az infracsapda szóró kazettákban lévő sok tucat töltet téríti el azokat.
Érdekes módon a felfegyverzett Black Hawk nem aratott átütő exportsikert, noha az alaptípus kiváló helikopter. Napjainkban háromezernél több S-70-es üzemel két tucat ország haderejében, az összesített repült óra már meghaladta a tízmilliót, és különösen figyelemre méltó, hogy ebből 1,7 milliót harchelyzetben repültek.
Hogy mégis van igény a felfegyverzett változatra, azt jól mutatja az a tény, hogy Izraelben saját továbbfejlesztési programot dolgoztak ki. Az eredmény a Battle Hawk lett, ez annyiban lett több az Arpia típusnál, hogy a törzse alatt felszereltek egy 20 mm-es francia eredetű Nexter gépágyút, amely széles szögtartományban, 180 fokban tüzelhet, mégpedig sisakra szerelt kijelző segítségével. Hátránya viszont, hogy a gépágyú lőszer konténere és előbeépítése valamint mozgató rendszere értékes helyet foglalt el a tehertérben.
A fenti fejlesztésekre még az elmúlt évtizedben került sor, természetesen az akkor rendelkezésre álló technológia felhasználásával. Azóta azonban komoly fejlődés történt az elektronika, az elektro-optika és a fedélzeti fegyverzet terén, amit természetesen ki kell használni. A Lockheed Martin és a Sikorsky már régebben is együttműködött a fedélzeti rendszerek, integrációk terén, a cégek egyesülése most még inkább megkönnyítette a munkát. A Farnborough-ban bemutatott felfegyverzett S-70-es, amelyet egyelőre csak Armed Black Hawk néven említenek, megrendelés esetén már alkalmazhatja a legkorszerűbb INFIRNO célfelderítő/ megjelölő rendszert.
A lengyelországi Mielec-ben gyártott helikopter orrába tervezett berendezés egy két szabadságfokú forgatható 15 coll átmérőjű kupola, amely külsőre nem tér el sokban a hasonló célú régebbi eszközöktől. A belső felépítése is hasonló, de az abban alkalmazott rendszerek már nem. Az LM egy másik saját fejlesztésétől, a Sniper célmegjelölőtől és az F-35-ösnél is alkalmazott EOTS rendszertől vett át egyes elemeket, így az INFIRNO HD minőségű színes képet képes biztosítani nagy távolságból a látható fény tartományában, és ugyancsak nagy felbontású infravörös, de egyszínűt éjszaka. A hozzá tartozó elektronikus blokkokkal együtt mindössze 60 kg-os rendszer képérzékelő lapkája 1920X1080 pontból állítja elő a képet, ami 27 fok és 2 fok között zoomolható, és természetesen a fedélzeten rögzíthető is a későbbi kiértékeléshez. A helikoptereknél tapasztalható vibrációra méretezték, így a meghibásodások közötti üzemideje eléri az ezer órát. A lézeres távolság mérés és célmegjelölés mellett infra pointer funkciója is van, azaz a földön lévő katonák éjjellátó készülékei számára nagy távolságból meg tudják a „mutatni” az ellenség helyét, vagy bármi más fontosat. Egy további üzemmódja lehetővé teszi a külső forrás nélküli helymeghatározást, azaz még a GPS zavarás esetén is pontos lehet a navigáció. Ehhez szükséges a terep digitalizált topográfiai adatbázisa, a lézer távmérővel egy ismert helyzetű jellegzetes tereptárgy távolságát és irányát meghatározzák és a rendszer számítógépe ezek alapján kiszámítja a helikopter pillanatnyi pozícióját.
Az Armed Black Hawk fegyverzete széles határok között variálható. Az előzőekben már említett AGM-114 Hellfire több változatát is bevetheti, ezekből maximálisan 16 darabot hordozhat a négyes indítóberendezéseken. A gyakorlatban azonban inkább több féle fegyver típus alkalmazása a szerencsés, mivel a Hellfire harckocsik, vagy megerősített beton fedezékek ellen hatásos, a könnyű páncélzatú, vagy „puha” célok ellen túlzás mind képességeiben, mind költségeiben az alkalmazása. Éppen ezért a fegyverzetbe integrálják a Lockheed Martin másik saját fejlesztésű fegyverét a DAGR (Direct Attack Guided Rocket) rakétát, amely a régi nem irányított Hydra 70-es félaktív lézervezérlésű változata. Ez maximálisan 8 km-ről vethető be, akár LOAL (Lock On After Launch) üzemmóddal is, azaz nem szükséges az indítás előtt lézerrel „megvilágítani a célt. Ez közvetlen légi támogatás esetén hasznos, ugyanis a földi JTAC egységekkel együttműködve akár egy domb mögül is indítható a rakéta, amikor a helikopter személyzete nem is látja a célt.
A DAGR számára négycsövű új blokkokat fejlesztettek ki, amelyek biztosítják a MIL1760-as digitális adatbusz kapcsolatot a helikopter tűzvezető rendszerével. A régi Hydra is rendelkezésre áll 19 csövű blokkokkal, ezek mellett vagy helyett gépágyú vagy géppuska konténerek vagy éppen póttartályok is felszerelhetők. Érdekesen oldották meg a pilótafülke mögötti oldalablakokban elhelyezett hatcsövű M134-es Minigun géppuskák alkalmazását. Oldalra széles szögtartományban lőhetnek a fedélzeti lövészek, de ha a célterület a helikopter előtt van, akkor a pilóta is tüzelhet ezekkel a fegyverekkel. Ekkor a lövészek kifordítják oldalra a tartó konzolon a géppuskákat, amelyek a gép hossztengelyével párhuzamosan egy mozdulattal rögzíthetők.
A célzás több módszerrel lehetséges. A kiállításon bemutatott helikopter műszerfala felett nem volt HUD berendezés, és hiányoztak a sisak helyzetérzékelő szenzorai is. Ebben az esetben az orr alatti kamera rendszer által biztosított kép alapján történik a célzás, a műszerfal képernyőin megjelenített szálkeresztet kell fedésbe hozni a céllal a tüzelés előtt.
Ez természetesen csak a merev géppuskákra és a nem irányított rakétákra vonatkozik. A Hellfire automatikus rávezetése előtt szükséges tevékenységhez egy a két pilóta közötti kezelőpadon elhelyezett markolat szolgál, amelyen számos kapcsoló és nyomógomb található. A lövés és rakéta indítás a ciklikus vezérlőkaron (botkormány) lévő gombokkal történik, de a bal kézzel működtetett kollektív kar is tele van kezelőszervekkel, erről a műszerfal képernyőinek menü rendszere is vezérlehető.
A megrendelő igénye alapján természetesen megoldott, hogy sisak kijelzőt és célzót alkalmazzanak, de ez a rendszer egyelőre még nem volt kiépítve a bemutatott gépen. Ugyancsak az előbeépítése látszott az önvédelmi rendszereknek, a radar besugárzás jelzőknek, és a rakéta szenzoroknak.
A felfegyverzés ellenére a helikopter alapvető funkciói megmaradtak, azaz teherterében továbbra is szállíthat katonákat, rendelkezésre áll a két mázsás teherbírású csörlő, amely mentési feladatoknál nélkülözhetetlen, és a fordítottja is rendelkezésre áll a katonák „fast rope” kötélen csúszhatnak le a függeszkedő gépből. Mivel a fegyverzet tömege és légellenállása miatt csökkenhet a repült idő és hatósugár, ezért a tehertérben elhelyezhető egy kompozitból készült 200 Gallonos (lözel 800 literes) póttartály, természetesen a szállított katonák számának rovására.
A lengyel gyártású S-70i jelzésű helikopterek alapvetően az UH-60M verziónak felelnek meg, legalábbis a sárkányszerkezet, hajtáslánc és alap elektronikai szempontjából. Ahhoz, hogy felfegyverezzék, semmiféle szerkezeti megerősítésre nem volt szükség, ugyanis az eredeti ESSS felfüggesztésének teherbírása négy póttartályra lett tervezve, amelyek össz tömege jóval nagyobb, mint a lehetséges fegyverzeté.
A Lockheed Martin tervei között van a kelet-európai piac meghódítása is, ahol sok régi orosz Mi-8-as és Mi-24-es kivonása, cseréje esedékes. Természetesen tisztában vannak vele, hogy a Black Hawk messze nem azonos kategória, főleg a tehertér méretét illetően, a teherbírása azonban teljesen hasonló, sokoldalúsága pedig messze jobb. A típus mellett szól, hogy még az US ARMY számára is hosszú ideig folyik a gyártása, amit követően még két-három évtizeden keresztül lehet számolni a logisztikai támogatással. Előrehaladott tárgyalások folynak egy potenciális európai vásárlóval, aki 24 felfegyverzett Black Hawk helikopterre tart igényt, az alap verziót már megrendelte Szlovákia, és a lengyeleknél is esélyes egy üzletkötés, ezen felül az Emírségek is vevő. A típusnak természetesen Magyarországon is meglenne a létjogosultsága, de a néhány évvel ezelőtti, a helikopter típusváltásra meglévő politikai szándék úgy tűnik, egyelőre szertefoszlott.
