A  repülés világában megszokott, hogy a repülő eszközöknek szigorú rendszer szerint tartják nyilván az üzemidejét. A tervezett limit elérésekor a gépeket selejtezik, hiszen nem lehet garantálni azt, hogy továbbra is biztonságosan üzemelhet. Az anyagfáradás, korrózió hosszú távon csökkenti a sárkányszerkezet teherbíró képességét még ezt megelőzően kell sort keríteni a kivonásra. Van azonban néhány típus, amelynek szinte korlátlan az élettartama. A svájci Pilatus PC-6 Turbo Porter üzemideje a nagyjavítást követően a nulláról indul, és ugyanezt lehet elmondani az amerikai Boeing CH-47 Chinook helikopterről is. A kevés "végtelen élettartamú" típus közül egy már Magyarországon is megtalálható, a Légirendészet állományába került öt használt MD902-es helikopter is ilyen. A 20 ezer repült órát követően elvégzett nagyjavítást követően újra nulláról indul a számolás, vagyis a gép jóval előbb elavul, mint ahogy élettartama végére érne. Az öt helikopter az első húszezer óra harmadánál-negyedénél tart, azaz még hosszú időn át csak az üzemeltetőknek kell a kisebb időszakos karbantartási munkákat elvégezni rajtuk. A NOTAR rendszerű, azaz faroklégcsavar nélküli gépek lassan üzembe állnak, miután megtörténik a hajózó és műszaki állomány kiképzése.