A légi katasztrófák híre mindig kellemetlenül érint, mivel egyrészt az értelmetlen halált nehéz felfogni, másrészt tudom, hogy mennyi érték és munka veszett kárba. Egy repülőgép elkészítése, üzemeltetése, javítása irdatlan emberi és anyagi erőforrást emészt fel, és ez egy szempillantás alatt megsemmisülhet. Az egyik legutóbbi hír, amely szerint Svájcban lezuhant az egyik "Tante-Ju", azaz "Nagymama", különösen nagy veszteség, hiszen egy olyan muzeális repülőgépről van szó, amelyből alig pár darab üzemképes létezik. A hír nyomán kiderült, hogy a HB-HOT lajstromjelű, 1939-ben a német Luftwaffe számára gyártott Ju-52-es szállítógépről van szó. Feltúrtam az archívumomat és kiderült, hogy 2014 nyarán Dübendorfban járva lencsevégre kaptam az "öreglányt", amelynek pusztulása sajnos húsz halálos áldozatot követelt.

Svájcon kívül a németeknél is van még repülőképes példány. A tévhittel ellentétben a repülőgépek kora nem jelent veszélyforrást, különösen a muzeális példányoké, ugyanis ezeket megkülönböztetett figyelemmel üzemeltetik. Ha a sárkányszerkezetben nincs a strukturális integritást veszélyeztető korrózió, repedések, stb, akkor az öreg "légjáróművek" biztonságosan üzemelnek. A mostani eset azonban lehet, hogy nem emberi, hanem technikai okra vezethető vissza, de hivatalos információ még nincs,  csak a vizsgálatot követően lehet biztosat tudni. Bár nem lesz egyszerű a dolog, ugyanis a Tante-Ju nem rendelkezett adatrögzítő berendezéssel.

A németeknél üzemelő példány