Évről évre több alkalommal veszek részt légi bemutatókon, (angolosan air show, fonetikusan ersó), mivel hobbim a repülőgépek fotózása. Ehhez megfelelő helyet kell találni, ami nem mindig könnyű. A repülőnapokra jellemző, hogy tömegeket vonz, így mindenféle ember megtalálható ezeken a rendezvényeken. A kordon mellett időben el kell helyezkedni ahhoz, hogy a fotózás feltételei meglegyenek, és sajnos rendszeres probléma, hogy hamarosan kiderül, valamelyik "szomszédom" szenvedélybeteg. Tekintet nélkül a nem dohányzó többségre, vígan pöfékelnek, és Murphy elintézi azt, hogy a görény rákette tüdejének bűzös kipárolgása a képembe jöjjön. Ennél még bosszantóbb, amikor a hamu a ruhámra, vagy az optikámra kerül. Sajnos tendencia, hogy az udvarias kérés a füstölés felfüggesztésére eredménytelen, és az ersógörény azt tanácsolja, hogy menjek arrébb. Csak éppen már nincs megfelelő hely. Tévedés ne essék, azokat a dohányosokat elviselem, akik odafigyelnek arra, hogy másokat ne zavarjon a füstjük, de ők sajnos kevesen vannak. A többség taplófalvi büdös bunkó, és ez érdekes módon a "kultúrállamokban" is ugyanúgy tapasztalható, legyen az Svájc, Ausztria, vagy Nagy Britannia. Nem képesek felfogni, hogy a nemdohányzók számára a bűzük semmivel sem kevésbé undorító, mint egy elhanyagolt klotyó szaga.