A főváros lakossága számára megszokott látvány, amikor a Ferihegyről fel, vagy éppen oda leszállni készülő utasszállító repülőgépek húznak el a fejük felett. Ezen felül azonban az utóbbi évtizedekben számos más jellegű nem közforgalmi célú repülésre is sor került, és most nem a légi mentők vagy rendőrség forgószárnyasaira gondolunk. Budapest légterének egy része szigorúan zárt, nem titok, hogy ez a Parlament környéke, azonban kivételt képezett augusztus 20, amikor a Duna felett légi bemutatókat tartottak.

A rendszerváltás előtt egyéb ünnepi alkalmakkor kisebb nagyobb rendszerességgel került sor légi bemutatókra, például öt évente a Felvonulási téren megtartott díszszemle során a földön felvonuló katonákon és technikai eszközeiken kívül a levegőben a légierő helikopterei és repülőgépei húztak át,

Mindezeken túl a főváros keleti része felett szinte naponta repültek el kis magasságban  vörös csillagos Mi-8-as helikopterek, amelyek futár szolgálatot láttak el a tököli és a mátyásföldi szovjet bázisok között.

A leginkább nagyszabású események a díszszemlék voltak, amelyek nagyon komoly előzetes felkészüléssel jártak. A céldátum természetesen április 4. volt, ezt megelőzően már több mint egy hónappal Kecskeméten összpontosultak a résztvevők, pontosabban ez a vadászrepülőkre vonatkozott, a helikopterek a Sári közelében lévő tábori repülőtérről üzemeltek. Ha az időjárás engedte, akkor hétköznaponként akár két alkalommal is sor került a Felvonulási tér feletti áthúzásra, amelyre pontos időzítéssel került sor. Az útvonal több pontján fényszórós kocsikat és rádióadókat helyeztek el, hogy korlátozott látási viszonyok között is segítsék a pilóták  tájékozódását. Azon ritka esetek közé tartoztak ezek az események, amikor korlátozás nélkül lehetett fotókat készíteni a nyilvánosság elől szinte hermetikusan elzárt katonai gépekről, bár az akkor a civilek rendelkezésre álló amatőr fotó technika erősen korlátozta a képek minőségét.

A díszszemléknek politikai üzenete is volt az „imperialisták” felé, ugyanis az újonnan beszerzett fegyverek, fegyverrendszerek, köztük az új repülőgép típusok is bemutatkoztak öt évente. 1970-ben így már szerepeltek a Mi-8-asok, 1975-ben a MiG-21MF-ek és An-26-osok, 1980-ban a vadonatúj Mi-24-esek és MiG-23-asok, 1985-ben azonban a Szu-22-eseket már csak a gyakorlás során láthattuk, ugyanis a várt április 4-i légi díszelgésre már nem kerülhetett sor. A március 21-i gyakorló repülés során ugyanis a tartalékként szolgáló, és Pestlőrinc felett a kötelékből kiváló 05-ös oldalszámú MiG-23MF Csömör mellett lezuhant. Pilótája Störk József százados szerencsére katapultált a pörgő gépből, amelynek jobb oldali stabilizátora leszakadt. A szerkezeti hiba további 11 gépen fennállt, ami természetesen repülési tilalmat eredményezett, emellett az egész légi felvonulást törölték. 1990-ben a rendszerváltást követően már nem ünnepeltük április 4-ét, a légi díszszemléknek vége szakadt csakúgy, mint az augusztus 20-i Duna feletti parádéknak.

Hosszú szünet után került sor újra légi látványosságokra Budapest felett, de jelentős részben nem hazai, hanem külföldi résztvevőkkel. 2003-tól indult útjára az osztrák energiaital gyártó által fémjelzett széria, a Red Bull Air Race azonban komoly magyar gyökerekkel bír, hiszen a verseny részleteit Besenyei Péter műrepülő világbajnokunk dolgozta ki.

A következőkben mégsem a versennyel és az azon részvevő gépekkel foglalkozunk, hanem a futamok közötti „réskitöltő” programok főszereplőivel, amelyek katonai gyökerűek. Az energiaital gyártót lehet szeretni, vagy nem szeretni, de azt mindenkinek el kell ismernie, hogy a cég elévülhetetlen érdemeket szerzett a régi repülőgépek restaurálása, és újbóli repülőképessé tétele terén. Hiába nem autentikus például a Lockheed P-38 Lightning festése, mégis élmény a repülést szeretők számára a gép látványa és a motorok hangja.

A 2003-as első budapesti versenyt összekötötték az Alkotmány ünneppel, azaz augusztus 20-án került sor a Duna feletti látványosságra. A Red Bull részéről láthattuk a különlegességnek számító régi angol tengerészeti vadászgépet a Sea Vixen-t, amely talán egy kissé túl zajos jószág volt a lakott területek feletti alacsony repüléshez. Nem ez, hanem a kora és az üzemben tartás nehézségei eredményezték, hogy csak rövid ideig volt szereplője légi bemutatóknak.

A magyar nemzeti ünnep magyar résztvevők nélkül nem az igazi, így a programba a következő években már hazai repülő eszközök is bekerültek a legkisebbektől a legnagyobbakig. Utóbbi alatt a MALÉV részvételét értjük, a Boeing 737-es is végzett áthúzásokat a Duna felett, mégpedig szokatlanul kis magasságban, ami világhíressé váló fotók sokaságát eredményezte. A budai Várnegyedből és a Gellért-hegyről ugyanis olyan képek készültek, amelyeken a repülőgépek hátterében a budapesti panoráma látszott. A légierő is kivette részét, az első időben még erősen korlátozott mértékben, 2004-ben még „csak” Mi-8-asokkal.

.A világon ritkaságnak számító Li-2-es is rendszeres résztvevője lett a Duna felett évről évre ismétlődő és egyre látványosabb bemutatónak, 2007-ben már a MALÉV legnagyobb gépe, a Boeing 767-est is láthattuk a Parlament előtt elhúzni, de a legnagyobb élményt emellett hosszú szünet után a légierőnk nagyszabású részvétele jelentette. Erre azonban nem szokványos módon a Duna felett, hanem azt keresztezve került sor, ugyanis a Kossuth-tér helyett a Hősök-terén tartották meg a hagyományos augusztus 20-i tisztavatást, amelynek helyszíne felett húztak el a kötelékek. A harci és szállító helikoptereken kívül az An-26-osokat L-39 Albatros-ok és MiG-29-esek kísérték, de a nagyközönség számára a teljessé vált Gripen flotta öt gépe volt az igazi újdonság. A repülőgépek nyugat felől érkeztek és az Andrássy út felett húztak át.

A Red Bull részéről komoly típus választékot láthatott a budapestiek sokasága. Szerepeltették a DC-6-os négymotoros utasszállítót, amelyről érdemes tudni, hogy egykoron a jugoszláv diktátor Joszip Broz Tito használta utazásai során. A kortárs típusok jellemzője, hogy a csillagmotorok sohasem makulátlanul tiszták, azokon égésnyomok, olajfolyás, korom látható, de nem a DC-6-oson, amelynek karbantartói rendkívüli munkát végeznek. Ugyanez mondható el a többi típusról is, a Lockheed P-38 Lightning és a North American B-25 Mitchell egyaránt polírozott fémszínű. Eredeti festéssel, sötétkéken repül viszont a Corsair hajó fedélzeti vadászbombázó, amely rendszeresen repült párban a B-25-össel.

Ezek a gépek természetesen csak külsőre azonosak a korabeli társaikkal, a mai igényeknek megfelelő kommunikációs és navigációs rendszerek nélkül nem repülhetnének az elvárható biztonság mellett. A Red Bull gépei a budapesti szereplés idejére természetesen Magyarországra települnek, általában Tököl és Budaörs repülőtere látja őket vendégül, ahol mód nyílt már nem egyszer a közeli ismerkedésre.

Az osztrák cég a második világháború utáni korszak néhány fontos típusával is rendelkezik. A német-francia közös fejlesztésű és gyártású Alpha Jet sugárhajtású gyakorlógépekből hármat is üzemeltetnek, ezek mellett rendszeresen láthattuk két helikopterüket, az elképesztő műrepülésre képes Bo-105-öst és a vietnami háború idejéből származó AH-1 Cobra harci forgószárnyast.

A Red Bull mellett a híres svájci óragyártó a Breitling is szponzorál régi és kevésbé régi repülőgépeket sőt, bemutató csoportokat. Utóbbi a Breitling Jet Team a cseh fejlesztésű és gyártású  Észtországban lajstromozott L-39 Albatros sugárhajtású gépekkel repül, őket 2008-ban és 2009-ben láthattuk a Duna felett. Az akkor még kék színű gépekkel rendkívüli látványosságot biztosítottak, ugyanis a „szóló” pilóták csaknem az Air Race versenyzőinek „szintjére süllyedtek”, már ami a repülési magasságot illeti. Az Albatros-ok egy-egy alkalommal a vízen úszó pontonokra helyezett felfújható „kapuktól” alig pár méterrel magasabban húztak el egy-egy manővert követően.

Ezekre az évekre is jellemző volt a légierőnk aktív részvétele, a 2007-eshez hasonlóan a Dunát keresztezve húztak át a kötelékek a Hősök-tere felé. Ennek azonban sajnos vége szakadt, hiszen 2009 végén kivonták az Albatros-okat, a következő évben került sorra  a MiG-29-es. 2011-ben megrendezett augusztus 20-i eseményen még ott volt a Mi-24-es, méghozzá a díszfestésű „Csőrike”, és még egy fontos a légierőhöz kapcsolódó eseményre is sor került, a nagyközönség előtt először és eddig utoljára repült el egy Gripen raj gyakorló AMRAAM rakétákkal felszerelve. A Red Bull Air Race azonban már nem volt megtartva, mert a versenysorozatnak átmenetileg vége szakadt. Már MALÉV áthúzás sem volt, de ebből még senki sem gondolta volna akkor, hogy alig öt hónap múlva a cég csődöt jelent.

2012 folyamán a Duna felett történt a Mi-24-es típus utolsó előtti nyilvános szereplése. (az utolsó Szolnokon volt augusztus 20-án) Egy akciófilm felvételéhez bérelték ki a 335-ös oldalszámú Mi-24P harci helikoptert, amely tucatnyi alkalommal repült el a Duna felett egy kamerákkal felszerelt AS350B1 helikopter kíséretében. A Mi-24-es oldalajtóit leszerelték, a tehertérben színészek élvezhették munkájuk közben a budapesti panorámát.

2013-ban sem maradtunk légi látványosság nélkül. Az időpont azonban áttevődött május 1-ére. A Red Bull a szokásos repülőgépeit küldte el, és a közönséget a hazai műrepülés mesterei, valamint földi technikai sportok képviselői szórakoztatták. A „Nagy Futam” aztán évente ismétlődött és a Red Bull Air Race helyettesítése volt a feladata. 2014-ben hasonló módon történt, de extrém látványosságról most sem kellett lemaradni. Besenyei Péter az Erzsébet-hídról szállt fel, a megszokott vörös bikás gépeken kívül egy újdonság is szerepelt, mégpedig a „fapados” Wizzair légitársaság Airbus A320-asa, amely a régen többször látott „MALÉV-es” módon alig száz méteres magasságban repült el a Duna felett.

(A321)

2014-ben még egy extra látványosság akadt, az amerikai nagykövetség és az US ARMY szervezésében két UH-60 Black Hawk érkezett Budaörsre, és a média egy része lehetőséget kapott egy Budapest feletti „élményrepülésre”. Az esemény célja a típus reklámozása volt, hiszen esedékes a légierő forgószárnyas flottájának cseréje.

2015 folyamán igazán el lehettünk kényeztetve.(már aki szereti a repülést, mert némelyeket a belvárosban igencsak zavart a zajt).  A „Nagy Futamra” megint sor került május 1-én, a levegőben újdonság volt a Farnair légi teherfuvarozó cég Boeing 737-400-asa, és ezt követően július 4-5-én nálunk is folytatódhatott az Air Race, amelynek szüneteiben eddig sohasem látott programokra került sor. A szolnoki helikopteres alakulat részben hasonló akciót mutatott be, mint amilyet otthon a Tisza felett szoktak. Az „új” Mi-8-as (amelyekből három példányt szereztek be használtan 2014-ben) mellett részt vett egy Mi-17-es és az egyik „Finyó” is (ez a finnektől átvett Mi-8-as). A helikopterekből sor került ejtőernyős ugrásokra, valamint a „különleges” egységek katonái a vízben hajtottak végre feladatot együttműködve a flottilla hajójával.

A július 4-i program rendkívüli eseménye volt az USAF részvétele, amire először került sor. Az Egyesült Államok nemzeti ünnepén négy A-10-es tankvadász hajtott végre két áthúzást, de sajnos csak olyan magasságban, ahol nem készülhettek „város hátteres” fotók. A gépek áttelepülőben voltak az erdélyi Aranyosgyéres repülőteréről, amiről a rájuk függesztett szállító konténerek is tanúskodtak. Az amerikai részvétel részben politikai üzenetet is hordozott, az ukrajnai válság miatt megnövekedett NATO aktivitásból hazánk kimaradt, ezt volt hivatva részben „ bepótolni” a négy gép.

Extra látványosság volt a vasárnapi programban a svájci lajstromú Lockheed Super Constellation repülése, amire az utasszállítóktól is megszokott magasságban, vagyis kb. száz méteren, a Citadelláról tökéletesen fotózhatóan került sor. A több mint 60 éve gyártott négymotoros az előző este érkezett Tökölre, ahol mód nyílt alaposabb fotózásra, erről majd még a jövőben beszámolunk. A „Connie” az egyik legszebb klasszikus utasszállító, amely már az ötvenes években biztosította az interkontinentális légi forgalmat, emellett több fontos katonai változatát is gyártották.

Az Air Race eredményhirdetésével párhuzamosan időzítették a légierő Gripen géppárjának áthúzását, ami nagyon jól sikerült, már ami a meglepetést illeti. Nem a várt irányból, a Duna felett közelítették meg a helyszínt, hanem a Gellért-hegy mögött repültek el és kellő mértékben lesüllyedve „robbantak be”  nagy sebességgel, így sokan lemaradtak a fotó lehetőségről.

A megelőző években sokkal magasabban repültek, de a többi példa nyomán nem lehetettek repülésbiztonsági aggályok, a kecskeméti „Pumák” számára semmiféle problémát nem jelentett és jelenthetett a kis magasságú repülés.