Az évek óta folyó szíriai konfliktusnak sajnos még ma sem látni a végét. A külföldi beavatkozás nagymértékben meggyengítette a kormányerőkkel szemben álló számtalan fegyveres szervezetet, de hiába a már néhányszor „kivont”, de változatlanul folyamatosan jelen lévő orosz légierő sok tízezer bevetése, az ország több vidékén még mindig nincs fennhatósága Aszad erőinek. A nyugati beavatkozás elsősorban az ISIS ellen irányult, valamint néha a kormánycsapatokat is támadták, ha erre volt kellő ok/ürügy. Márpedig volt, több alkalommal is, mint például legutóbb 2018. április 14-én. Az előzményeket is érdemes röviden feleleveníteni.

A szomszédos Izrael légiereje az 1982-ben lezajlott háború óta számtalan alkalommal hajtott végre bevetéseket Szíria légterében, amikor az érdekeik sérelme merült fel. Emlékezetes a 2007. szeptember 6-án az arab ország keleti részében lévő Deir al-Zor nukleáris létesítményének megsemmisítése, az Iránból és az oroszoktól érkezett fegyverszállítmányok kikötőben történt elpusztítása, stb. Az utóbbi években, illetve Trump elnöksége alatt az USA is keményebben lép fel, 2017. április 7-én például 59 Tomahawk TLAM szárnyas rakétát küldtek a Shyrat légi bázisra, ahonnan állítólag vegyi töltetű bombákkal indultak a szír légierő Szu–22-esei az ellenzék fennhatósága alatt álló civil lakónegyedek ellen. Az akkori eredményes támadásról számos dokumentum, fotó, videofelvétel került nyilvánosságra, 2018-ban azonban valami alapvetően megváltozott.

Megsemmisült szíriai Szu-22

Idén február 18-án az izraeli légierő hajtott végre támadást a szíriai területen lévő iráni katonai létesítmények ellen. A perzsa állam felderítő drónt küldött ugyanis a zsidó állam légterébe, amit a határ átlépése után azonnal lelőtt egy AH–64 Apache harci helikopter, ám a jövőbeni hasonló események lehetőségét meg akarták szüntetni. Nyolc F–16-os támadta meg az iráni bázist és az ott állomásozó drón irányító létesítményeket, részint közvetlen csapásméréssel, részben Delilah szárnyas rakétákkal, illetve Harpy hosszú őrjáratozási idejű „öngyilkos” drónokkal.

Izraeli fejlesztésű Delilah

A szíriai légvédelem 13 rakétát indított a támadás közben, majd a távozó Sufa gépek után még 14-et. Utóbbiak közül az egyik Sz–200-as komplexum által útjára bocsátott 5V28E típusú rakéta két mázsás töltete az izraeli légtér határán repülő 868-as oldalszámú F–16I mellett robbant fel, és a repeszei végzetes sérülést okoztak.

A találat azért okozott meglepetést, mivel a szóban forgó repülőgép korszerű önvédelmi rendszerekkel, többek között a közeledő rakétákra figyelmeztető optikai berendezéssel is el lett látva.

Hogy ezek nem működtek megfelelően, avagy a pilóták hibáztak, egyelőre nem ismeretes. A személyzet túlélte a gép lezuhanását, egyikük azonban a katapultálás során súlyosan megsérült. Sok ezer éles bevetést követően ez volt az izraeli F–16-os flotta első harci vesztesége a rendszerbe állításuk, 1980 óta.

Az esetet követően szinte azonnal elindult a válaszcsapás, ami már nem az iráni egységek, hanem a szír légvédelem ellen irányult. Noha további számos rakétaindítás történt a támadó gépekre, ezeket eredményesen zavarták, és elkerülték a vadászbombázók. Szíria légterének nagy része egyébként szinte „átjáróház”, hiszen az egyébként potensnek számító légvédelem a telepítési helyek miatt korlátozott méretű terület oltalmazására képes. Izraeli részről állítólag már „tesztelték” az F–35-öst is, sajtóhírek szerint az Adir gépek még Irán fölé is eljutottak észrevétlenül Szíria és Irak légterén keresztül.

Buk M2

Szíria légvédelmi csapatai komoly fejlődésen mentek keresztül az utóbbi évtizedben, a régi Sz–125, Sz–200, Kvadrát, Osza, Sztrela 10 rendszereket korszerűsítették, és ezek mellé komoly mennyiségben érkeztek élvonalbeli orosz komplexumok, pl. kb. 40 Pancir Sz–1 (SA–22 Greyhound) és 32 Buk M2E (SA–17 Grizzly) indító jármű.

Pancir Sz-1

Ezek azonban csak a legfontosabb objektumok oltalmazását tudták megoldani, és azt sem mindig a kellő hatékonysággal. Éppen ezért volt meglepő, ami a 2018. április 14-én hajnalban bekövetkezett támadás után történt, vagy éppen nem történt.

Az USA vezetése számára a vegyi fegyverek bevetése egy határvonal, amelynek átlépését nem tolerálják. Április 7-én egy ilyen támadásról érkezett hír, miszerint Mi–8-asokról ledobott hordóbombák vagy gázpalackok klórral és szarinnal öltek meg közel száz embert, és több százan betegedtek meg súlyosan. Az eset az ellenzéki erők kezén lévő területen történt, és a kormányhadsereg számlájára írták. A szíriai és orosz források az ellenzék provokációjának minősítették a dolgot, és tagadták a saját felelősségüket. Hogy valójában ki volt, azt természetesen mi sem tudhatjuk, mindenki a saját preferenciái és „hite” alapján minősíti az eseményeket. Annyi bizonyos, hogy ezt követően az interneten kétezer százalékkal ugrott meg az oroszbarát „trollok” tevékenysége.

A ködösítés, dezinformáció, hazudozás, sajnos a mindennapok része a világ számos táján, és ez háborús cselekmények esetén napjainkban fokozottan igaz.  A közvélemény manipulálása politikai előnyök, haszonszerzés céljából történik, de nem mindenhol egyformán. Ezúttal az USA is vastagon benne volt a félretájékoztatásban, noha régebben a katonai sajtóközleményeik többnyire (bár nem minden esetben) szakmailag korrektek, vagy hiba esetén utólag korrigáltak voltak.

A vélt vagy valós vegyi támadásra az Egyesült Államok, Nagy Britannia és Franciaország közös „választ” adott. Mivel az oroszok is jelen vannak a térségben, mindenképpen el kellett kerülni azt, hogy esetleg összecsapásra kerüljön sor, mert ennek beláthatatlan következményei lehettek volna. Éppen ezért diplomáciai és katonai csatornákon egyeztetés történt, így az oroszok közvetlenül nem vettek részt, bár a szír légvédelem egységeiben minden bizonnyal ott voltak a szakembereik.

AGM-158 JASSM

A helyi idő szerint hajnalra időzített támadás 105 szárnyas rakéta bevetésével történt.  Köztük 19 AGM–158 JASSM is volt, amelyek először kerültek felhasználásra. Ezeket két B–1B Lancer fedélzetéről indították, miután azok a qatari A-Udeid bázisróL szálltak fel.

Az Arab-tengeren, Vörös-tengeren és a Földközi-tengeren lévő három romboló és egy cirkáló VLS konténereiből összesen 60 Tomahawk startolt első és utolsó útjára, emellett tengeralattjáróról is lőttek hat példányt. A britek a ciprusi Akrotiri bázisról felszállt négy Tornado GR.4-ről nyolc Storm Shadow, a franciák öt otthonról küldött Rafale-ról kilenc SCALP szárnyas rakétát oldottak ki. A tízedik meghibásodott, és nem tudni, hogy a tengerbe zuhant, vagy hazavitték. Egy francia fregattról további három hasonló fegyver indult, azaz összesen 105. Ennél több fegyver bevetését tervezték. A britek tengeralattjárója közelében azonban orosz fregattok és tengeralattjárók „ólálkodtak”, így nem került sor a kilövésekre. A franciáknál pedig műszaki probléma akadályozta meg további SCALP szárnyas rakéták időben történő kilövését. Az időzítés ugyanis elsődleges fontosságú, a terv szerint az összes fegyvernek két perces intervallumon belül kellett volna célba csapódnia.  Erre azért volt szükség, hogy a szír légvédelem vezetési pontjait és magukat a komplexumokat is túlterheljék, és azok hatékonysága ezáltal csökkenjen.

A Damaszkusz külvárosában megsemmisített épület komplexum

Amerikai közlés szerint az összes szárnyas rakéta rendben célba talált, ami nem kicsit hihetetlen, ugyanis pár százaléknyi minden esetben célt téveszt, vagy nem jut el a tervezett helyre műszaki okokból. Az éveken át raktárban tartott fegyvereket hiába tesztelik le felhasználás előtt, létezhet egy sor olyan rejtett hiba, ami csak a tényleges repülés közben jelentkezik.

A célpontok olyan objektumok voltak, amelyeket kapcsolatba lehetett hozni a vegyi fegyverek előállításával. Sajnos ezek elkészítése nem igényel csúcstechnológiát és túl sokba sem kerülnek. Három kijelölt célpont közül kettő egy Homsz melletti bázison volt, a harmadik pedig Damaszkusz külvárosában, ahol egy egyetemi kutató intézet épületkomplexumában szíriai állítás szerint „természetesen” csak gyógyszer, és nem vegyi fegyver fejlesztése folyt.

A szíriai/orosz állítás szöges ellentétben áll az amerikaival, mondván, hogy a 103 észlelt szárnyas rakéta közül 71 darabot lelőttek. Tehát egyik fél  szerint a légvédelem a „mennybe ment” a rendkívüli hatékonyságával, míg a másik szerint totális csődöt mondott.

Ilyen egy valóban lelőtt Tomahawk, ezt a szerbek szedték le, 1999-ben.

Kinek van igaza? Nos, mindkét fél állítása megkérdőjelezhető a nyilvánosságra került video és fotó felvételek alapján. Az amerikai részről megnevezett célpontok mindegyike számos találatot kapott, tehát elvileg a támadás eredményes volt, de a damaszkuszi intézet esetében nagyon sántít valami. Itt ugyanis az amerikai közlés alapján nem kevesebb, mint 57 Tomahawk és 19 JASSM csapódott be, egyenként 450 kg-os töltettel. Ezzel szemben a három épülettömb elpusztítása nem igényelt volna többet tíz találatnál. Az oroszok szerint legalább négy másik célpont is lehetett, főleg légi bázisok, ahol alig esett találat, mivel néhány kivételével az összes szárnyas rakétát lelőtték. A szíriai légvédelem összesen 112 rakétát indított ellenük, ezek közül a Pancir Sz–1 92%-os, a Buk 83%-os hatékonyságú volt, a többi régebbi típus eredményessége kissé elmaradt a fenti számok mögött. Elvileg persze ez lehetséges, hiszen nem volt SEAD (légvédelem elleni tevékenység) ezen felül előre lehetett tudni a támadás tényét, azaz a meglepetés hatása elmaradt, s a légvédelmi rakétások felkészülten várták. Viszont az elektronikus hadviselés nagyon is működött. Erre konkrét adatok is vannak, pl. a Szíria közelében elhaladó, Budapestre érkező légi járatok pilótái és a „post flight reportok” a fedélzeti navigációs és kommunikációs rendszerek átmeneti műszaki problémáiról számoltak be, ami csakis a térségben folyó intenzív elektronikai zavarás következménye lehetett.

Célt tévesztett szíriai Kvadrát légvédelmi rakéta izraeli területen

Hogy valójában mi történt február 14-én hajnalban, azt tehát nem tudhatjuk. A koncentrált támadásról számos video felvétel került fel a világhálóra, amelyek mindegyikén egyetlen légvédelmi-rakétaindítás látható. A fénypont közepes magasságba emelkedik, majd kisvártatva robban. De olyan videó nincs, amelyen az eltalált cél égve, füstölve lezuhan. Már pedig tudjuk, hogy időben szűk intervallumra összpontosított volt a támadás, azaz sok tucat légvédelmi rakétának kellett volna egy időben indulnia, méghozzá földközelben, alacsonyan közeledő célok ellen. Amerikai részről azt állítják, hogy kb. 40 szíriai rakétaindítás történt, de csak kettő a támadás alatt, a többi utána, és persze teljesen eredménytelenül. Erről minden bizonnyal a nagykövetségek háztetőin „véletlenül nézelődő” munkatársak számoltak be, akik bizalmas csatornákon keresztül előre tájékoztatást kaptak, hogy hol és mikor ne tartózkodjanak éppen, ellenben nagyon figyeljenek.

Brit Tornado Storm Shadow szárnyas rakétákkal

Az elmúlt időszak fegyveres konfliktusai során a lezuhant, lelőtt repülő eszközök számtalan fotója járta be az internetet. Annak idején a Szerbia felett eltalált Tomahawk-ok több példánya is felismerhető roncsok formájában maradt meg, hiszen ezek töltete csak közvetlenül a célpontba történő becsapódás előtt élesedik, így a lelövéskor nem robban fel. Így járhattak azok az orosz Kalibr szárnyas rakéták, amelyek néhány példánya műszaki hiba miatt Iránban ért földet. A töltet élesítésének pontos időzítésére azért van szükség, hogy az esetleg "elbitangolt"  fegyver egy városra zuhanva csak minimális kárt okozzon.

A helyi arab szokások szerint az ellenséges eszközöket megtaláló katonák/civilek lelkesen, zászlókat lobogtatva, kiabálva, roncsokon ugrálva azonnal fotók, videók tucatjait teszik közzé, ilyesmit azonban e támadás kapcsán azóta sem láttunk.  Néhány kisebb roncsdarab képe megjelent ugyan, ezek azonban nehezen azonosíthatóak, illetve nagy valószínűséggel az „elműködött” fegyverek acél, titán alkatrészei, amelyek túlélik a töltet felrobbanását. Szíriai/orosz részről tehát hiányzik a 71 állítólag lelőtt szárnyas rakéta maradványainak bemutatása (legalábbis e cikk megírásáig nem került rá sor), amerikai részről viszont az sántít, hogy a megnevezett célterületeken becsapódási nyom alig látható egy tucatnál több a műhold felvételeken. 

MALD "csali" célgép.

Elvi lehetőség persze, hogy dezinformáció volt a 105 támadó szárnyas rakéta, és ezek többsége vagy MALD „csali” célgép, vagy (és) elektronikus ellentevékenységgel a szíriai radar képernyőkön virtuálisan generált céljel lehetett. Az is valószínűsíthető, hogy az AGM–158 JASSM, Storm Shadow, SCALP többsége pontosan célba találhatott, hiszen ezek mindegyike alacsony észlehetőségű, „lopakodó” kialakítású, bár a korszerű elektro-optikai és infravörös rendszerek, ha kis távolságból is, de felderíthetik ezeket.

Egyelőre egy sor megválaszolatlan kérdés van tehát a támadással kapcsolatban, annyi azonban szerencsére megállapítható, hogy közvetlen nyugati-orosz konfrontációra nem került sor. Ebben része lehetett annak is, hogy amerikai részről Avianóból felszállt F–15-ösök és F–16-osok, valamint brit Typhoonok és francia Mirage 2000-5F vadászok is őrjáratoztak a térségben a veszélyes, szárnyas rakétákkal teli légtér határán.

Ha valamikor kiderülnek a pontos részletek, akkor visszatérünk a témára.