75 évvel ezelőtt hajtották végre a történelem legnagyobb hadműveletét, a normandiai partraszállást. A nácik sorsát megpecsételő akcióban oroszlánrészt vállaltak az amerikaiak, akik nem csak több százezer katonával vettek részt, hanem felmérhetetlen mennyiségű technikával és minden szükséges utánpótlással ellátták nem csak a saját csapataikat, de a szövetséges erőket is. Az élelmiszertől az üzemanyagig mindent vinni kellett a La Manche-csatornán keresztül, mert a nácik semmi használhatót nem hagytak maguk után a visszavonulás közben. 

Ennek alapját az a logisztikai rendszer biztosította, amely nem csak a vízen és a szárazföldön, hanem a levegőben is működött. A légi szállítás legfontosabb eszköze a Douglas C-47 Skytrain vagy népszerűbb nevén a Dakota volt. A kétmotoros szállítógépre valóban illik, hogy a háború egyik "igáslova". Nélkülözhetetlennek bizonyult már 1943-ban a szicíliai partraszállás támogatásakor is, amikor közel ötezer ejtőernyőst juttattak az ellenséges területre. Ezt nagyságrenddel múlták felül a D-napon, amikor nyolcszáz C-47-es ingázott az angliai bázisok és a francia partvidék között, és összesen 50 ezer ejtőernyőst, valamint felszerelésüket dobták le. Ezen felül számtalan vitorlázó szállítógépet vontattak, amelyek ugyancsak katonák ezreit tették ki az ellenséges területen.

A Douglas cég 1935-ben készült el a később legendássá vált gép prototípusával, és elkészítették a civil utasszállító mellett a katonai változatát is. A C-38, C-39, C-47, C-53 típusjelzés mögött mind ugyanaz az alap található, összességében több mint tízezer példány készült, amelyek közös népszerű neve a Dakota lett. Ez nem az indián törzsre utalt, mint ahogy azt sokan hiszik, hanem a Douglas Aircraft Corporation Transport Aircraft kezdőbetűiből állt össze. 

Fontos szerepet játszottak a háborút követően a berlini légihíd biztosításában, így a szovjeteknek nem sikerült Nyugat-Berlin kiéheztetése, ahová nem csak az élelmiszert, hanem még a szenet is a levegőben kellett eljuttatni. 

A 28 felfegyverzett katona, vagy változattól függően 2,7-4,5 tonna teher szállítására alkalmas gép legendává vált. egyszerűsége, megbízhatósága, strapabírása, élettartama miatt. Utóbbira utal, hogy a gyártás befejezését követően jóval több mint fél évszázaddal még ma is repül számos példánya.

A tízezernél több USA-ban gyártott példányon felül licenc alapján gyártották Japánban (!) a háború alatt, és a Szovjetunióban is, ahol Li-2 jelzéssel  ötezer készült. Ezek közül egy magyar lajstromban napjainkban is üzemképes, így nem véletlenül vehetett részt kb. két tucat amerikai kortársával együtt a 75. évfordulós eseményeken. 

(saját fotók)