A hatvanas évek végén születőben lévő Airbus konzorcium nagy fába vágta a fejszéjét, amikor mindjárt egy nagyméretű, szélestörzsű repülőgép fejlesztésével törtek be az USA által uralt világpiacra. A szélestörzsű gépek jellemzője, hogy az utastérben egy sorban már nem csak 4-6, hanem akár 8-10 ülést is el lehet helyezni, amihez már két közlekedő folyosó szükséges.
Az Airbus A300-as sikert aratott, két hajtóművel vitt annyi utast, mint a régebbi típusok még hárommal. Bár ehhez szükség volt az amerikai General Electric CF6 vagy Pratt&Whitney JT9D hajtóművekre is (opcionális volt mind a kettő) A "tanulópénzt" azonban meg kellett fizetni, a típus nem kifejezetten a műszakiak barátja, semmilyen szempontból. Kiindulási alapnak azonban jó volt egy továbbfejlesztéshez, erre alapozva hozták létre az A330 és A430 típust. Azonos, vagy nagyon hasonló törzs, szárny, vezérsíkok, fedélzeti rendszerek, viszont a 330-as kettő, a 340-es négy hajtóművel készült. Utóbbi azonban nem lett sikeres, a 330-as viszont már a 1500. darabnál tart, ami tiszteletre méltó eredmény.
A kanadai Air Transat színeiben
Nagyon fontos tényező, hogy repülésbiztonsági szempontból is kiváló típusról beszélünk, a másfél ezer elkészült gépből eddig mindösszesen kettő szenvedett katasztrófát, bár még néhány továbbit is selejtezni kellett földi tűz, háborús cselekményből eredő sérülés, vagy rakomány okozta (kifolyt vegyszer) súlyos rongálódás miatt.
Az A330 is több féle hajóművel rendelhető, az amerikai CF6-al és PW4000-el, vagy a brit Rolls Royce Trent-el. Megtartották az A300 néhány fontos "stílusjegyét", de a tapasztalatok alapján sokat javítottak a rendszerek megbízhatóságán, és elhelyezésén, ez már inkább nevezhető "szerelőbarát" konstrukciónak. Bár még mindig tornamutatvány kell a pilótafülke alatti térben elaprózva,szanaszét elhelyezett hálózati megszakítók sokaságát tartalmazó panelek eléréséhez. Viszont a pilótafülkében már nincs a többi típuson megszokott több száz C/B (Circuit Breaker)
A pilótafülke első látásra megszólalásig hasonlít a kisebb A320-éhoz, ez racionális okok miatt alakult így, hiszen a berendezések jó része azonos, ami kisebb raktárkészletet jelent és a pilóták típus átképzése is lerövidíthető ezzel.
Az utasszállító verzió mellett hamarosan megjelent a teher változat is, amely lényegesen különbözik. Külsőre is szembetűnő az orr alatti "dudor", amelyre fura ok miatt lett szükség. Az eredeti változat "lógatja az orrát", azaz a utastér padló nem vízszintes.
Az utasszállító verzió......
A teher rakodásnál, ahol görgőpályákon mozgatják a konténereket alapvető fontosságú a vízszintes helyzet, ezért meg kellett emelni a gép orrát. Ez a legegyszerűbb módon úgy volt kivitelezhető, hogy az orrfutót lejjebb helyezték, ami azonban csak az említett "dudorral" volt kivitelezhető. A hosszabb orrfutószár nagyobb helyigényű lett volna behúzott helyzetben, ami komolyabb mértékű átalakítást igényelt.
.....és a cargo változat
Érdekes módon a cargo verzió már kevésbé lett sikeres, alig 40 példány készült, amelyek egy része viszont rendszeres vendég Ferihegyen. Bár ehhez minden bizonnyal hozzájárult az is, hogy többnyire utasforgalomból már kivont gépeket szoktak átalakítani teherszállításra, ami olcsóbb megoldás. Az A330F közel 70 tonna rakományt képes több ezer kilométeres távolságra juttatni az utasülések helyén kialakított felső, valamint a padlószint alatti első és hátsó raktérben.
Rakodás
Az A330 piacképességét bizonyítja, hogy az Airbus kifejlesztette a "neo" változatát, amely gazdaságosabb hajtóművekkel, jobb aerodinamikai kialakítású szárnyakkal már gyártásban van. A típus jó alapot képezett katonai célokra is, több olyan változata is szolgálatban áll, amely teherszállítás mellett légi utántöltőként is alkalmazható. Az A330MRTT (Multi Role Tanker Transport), KC-30, Voyager, Phénix típusjelzéssel egy tucat országban üzemel, vagy üzemelni fog hamarosan. A jövőben még több várható, ugyanis lehetséges az utas verziók átalakítása.
A brit RAF légi utántöltő gépe
Az ausztrálok által üzemeltetett gépek két féle üzemanyag átadási módszert is képesek alkalmazni
Az Emirates évekig járt Ferihegyre A330-al
Az A330 nem kicsi gép, de eltörpül az A380 mellett. A "kicsi" a Turkish gépe
Qatar Cargo érkezik a 31R pályára
Távozó Emirates
A kerekekből kiáramló "füstöt" nehéz lencsevégre kapni, mert egy tizedmásodpercig látható. A felszállást követően az automatikus rendszer befékezi a pörgő kerekeket, és a fék kioldását követően az egymástól eltávolodó féktárcsák közül a menetszél kifújja a karbonszál port.
Az A330 tankoló panelje
Ezzel a fogantyúval lehet a földön műszaki munkák és ellenőrzések céljából kinyitni a futómű gondola ajtókat.
A hidraulika rendszereket itt lehet utántölteni
Az orrfutó mögött a törzs alján találhatók a külső elektromos táplálás csatlakozói és itt van a földi személyzet és a pilóták közötti kommunikációt biztosító "headset" jack dugója is. (a sárga spirális vezeték)
Rolls Royce Trent hátulnézetben
GE CF6 kinyitva
A leszállást követően még igencsak forróak a fékek. Az alsó display mutatja Celsius fokban
A leghosszabb A330-300 változat
Biztos "lábakon" áll
Európai szemnek ez talán már egy kissé túl "csicsás".
Érkezés a 31L-re
Zivatar előtt
Némi gumit hagy a betonon
Jól látható az utas verzió "lógó orra"
Leszállás az "arany óra" idején
A szerző saját fotóival illusztrálva