A szovjet repülőgép ipar mindmáig legsikeresebb utasszállító repülőgépe 1968-ban repült először, így igencsak korosnak számít. A Tu-154-es különböző változataiból összesen 1052 darab készült, de manapság már alig néhány példány repül, mert az idő igencsak eljárt felette. Főként a gazdaságosságával voltak mindig is problémák, a három jó étvágyú hajtómű helyett a korszerű típusok kettő erőforrással is elszállítanak ugyanannyi, vagy akár jóval több utast, lényegesen olcsóbban, megbízhatóbban. 
Mindez mit sem von le abból, hogy a Tu-154-es aerodinamikai kialakítása jól sikerült, repülési sebessége így némileg nagyobb lehetett, mint a konkurens típusoké. A régi bölcselet szerint amelyik repülőgép szép, az jó is, ez részben igaz az öreg "Nagytuskó" (ahogy anno becézték nálunk a típust) esetében is.
A MALÉV színeiben 1973 és 2001 között 18 darab Tu-154-es repült, amelyek közül sajnos három is veszteséglistára került, de egyik sem műszaki okok miatt. 1975-ben a HA-LCI lajstromjelű gépet Bejrut közelében a Földközi-tenger felett lelőtték, tisztázatlan körülmények között. A repülés történetében példátlan módon mind a mai napig nincsenek megnevezve a felelősök, politikai szempontok miatt.
1981-ben Prágában leszállás közben tört ketté a HA-LCF, durva földet érés miatt, ebben az esetben szerencsére nem voltak áldozatok hasonlóképpen, mint a Szalonikikben végrehajtott hasra szállás során sem, amit követően a HA-LCR selejtezve lett.
Ferihegyen néhány éve a hetvenes évekre jellemző MALÉV festéssel látható egy Tu-154-es, a HA-LCA, azaz a legelső magyar példány, amely a Légiközlekedési Kulturális Központ tulajdonában van, és áldozatos munkájuknak köszönhetően pompázik eredeti szépségében. A gép azonban nem a múzeumban áll, hanem a reptér területén, ahol hasznos feladatot lát el. Ha a fedélzeti rendszerei nem is üzemképesek, a földi kiszolgálók képzéséhez kiválóan megfelel, így aztán rendszeresen látható a kettes terminál állóhelyein is, ahol néha az új "rampások" ( ők a járatok kiszolgálását koordinálják) oktatása során gyakorolják az utashidak kezelését, géphez állítását, vagy mint legutóbb, a téli időszak beköszönte előtt a jégtelenítést végző szakszemélyzet gyakorol az öreg gép segítségével. A jégtelenítő járműnek a gép közvetlen közelében kell manővereznie, így nagyon fontos, hogy elkerüljék az ütközést, és megfelelő gyakorlatot szerezzenek, mielőtt "élesben" kerül sor a fontos tevékenységre. Ezúttal jégtelenítő folyadék helyett vizet alkalmaztak, ami megint csak kettős haszonnal járt, egyrészt olcsóbb, másrészt megoldották a gép lemosását is, hiszen a szabadban a szél által hordott por lerakodik a külső felületeken. A "jegesek" gyakorlása kiváló lehetőséget adott arra, hogy nem megszokott perspektívából is készüljenek fotók.
Köszönet nekik a lehetőségért!
