A légi bemutatók sokak által várt látványossága a színpompás festésű műrepülő csapatok bemutatója. Számos légierő tart fenn ilyen alakulatokat, amelyek célja a képességek demonstrálása, és nem titkoltan a toborzás, hiszen az utánpótlásra folyamatosan szükség van. Különösen igaz ez a katonai repülésre, ahol számos okból következhet be az aktív állomány lemorzsolódása. A légi bemutatók láttán fogalmazódik meg sok gyerekben az, hogy katona, ezen belül repülő akar lenni.
A brit Royal Air Force a nemzeti hagyományoknak megfelelően nagy súlyt fektet tevékenységének bemutatására, népszerűsítésére. A társadalomban mélyen gyökerezik a légierő, és a repülő emberek tisztelete, nem utolsó sorban a második világháborús helytállás miatt. Specializált feladatú bemutató csoportok a háború után alakultak, de ezek csak pár évig működtek.. 1965-ben azonban gyökeresen megváltozott a helyzet, amikor eldöntötték, hogy hosszú távon megfinanszírozzák egy kizárólagosan demonstrációs feladatú csoport létrehozását. Ez lett a Red Arrows, amelynek első típusa az akkori idők brit kiképző típusa a Folland Gnat lett.
A csoport első típusa a Gnat
Ezzel repültek 1979-ig, amikor a korszerűbb British Aerospace Hawk T.1-re cserélték a gépállományt. Mindmáig ezzel a típussal üzemelnek, de természetesen már újabb gépekkel, hiszen azok üzemideje véges. Az eredeti állomány utolsó példányát az XX227-es számú Hawk-ot 2018 elején nyugdíjazták. Az 1980. február 6-án üzembe állított gép a 38 év alatt összesen 8077 órát töltött a levegőben és 13855 felszállást hajtott végre, azaz éves átlagban 212 órát repült.
A legöregebb XX227 számú gépüket idén nyugdíjazták. (sajnos csak ez a közeli fotóm van róla)
A Red Arrows nem csak Nagy Britanniában tart bemutatókat, a világ több tucat országában szerepeltek már, és több millió ember látta a produkciójukat. Ellentétben az amerikai kollégáikkal, rendszeresen "frissítik" a repertoárt, egyre újabb formációkkal, manőverekkel, ezen felül a gépek festése változott kis mértékben az idők során, de a vörös alapszín megmaradt.
A messziről szépen kinéző gépeken természetesen nyomot hagy az idő és az időjárás, hiszen csak a honi bázisukon, Scamptonban megoldott a hangárban történő tárolásuk. (hamarosan új állomáshelyük lesz) Ennek megfelelően közelről már kevésbé szép némelyik gép, hiszen a festék kopások, esetleges hidraulika szivárgások csúnya elszíneződéseket okoznak kívül és belül. Mivel a teljes újra festésükre ritkán, főként a soron következő nagyobb mélységű időszakos javítás során kerül sor, ezért a kötelék néhány gépe igencsak lestrapáltnak látszik közelről. Ez nem azt jelenti, hogy hiányos, vagy nem megfelelő színvonalú lenne az üzemeltetésük, éppen ellenkezőleg, nem csak a pilóta, hanem a műszaki állományuk is a legjobbak közül kerül ki.
"Földi halandó" nagyon ritkán kerülhet a gépeik közelébe, így természetesen csak kevés olyan fotó látható, amelyre nem lehet büszke a csapat. Jelen sorok írója sem azzal a céllal közli a fotóit, hogy rombolja a Red Arrows "imidzsét", csak éppen a teljes képhez ez is hozzá tartozik.
A kötelék műrepülés természetesen rengeteg gyakorlással jár, és veszélyes dolog, erre utal az a szomorú tény, hogy a csoport eddigi üzemelése során nyolc pilóta és egy műszaki katona veszítette életét balesetekben.
A kép jobb oldalán lévő gép a 227-.es
Kötelék felszállás Fairfordban
Centiméteres pontosságú "sorakozó", pedig csak egy tankolásra szálltak le út közben
A műszerfalon lévő kijelzőn megjeleníthetők az egymást követő manőverek
A képen látható műszaki nem a csoport tagja, a Red Arrows szerelői egyébként a gépek hátsó ülésében utaznak a bemutatókra
A három csövön a különböző színű füst képzéséhez szükséges gázolaj áramlik ki
A szembe repülések különösen veszélyesek, előfordult már ütközés
